Központ
2017. szeptember 23. szombat, Tekla, Líviusz
Eső
Ma
Eső
Helyenként felhős
Holnap
Helyenként felhős
Helyenként felhős
Hétfő
Helyenként felhős

Visszatérés

Központ június 24, 2016 Vélemény

Hosszú évtizedek után végre elmondhatjuk: ébredezik a magyar futball. Pontosabban fogalmazva nemcsak ébredezik, hanem helyet is követel magának az európai porondon. Egészen mostanig csak a legendákból éltünk. Az 50-es években szinte veretlen Aranycsapat, amelyben Puskás, Kocsis, Bozsik és Hidegkúti csillogott, és amely az egész futballvilágnak leckét adott, már a távoli múlté, pedig nemzedékek nevelkedtek árnyékukban. De visszasírtuk Albert zsenialitását, majd később Törőcsik cseleit, Nyilasi góljait, nem kevésbé Détári elegáns játékát is. Az 1986-os világbajnokság mintha pontot tett volna a magyar futballtörténelem végére. Harminc éven keresztül kínlódott, haldoklott, és nem talált magára a nemzeti válogatott, mintha egy sötét örvénybe került volna, ahonnan nincs kiút. Az évről évre gyengébb eredmények csak fokozták a beletörődést, és hol a szakkommentátorok, hol az edzők mentegették a csapatot. „Jól játszottunk, de a végét nem bírtuk erővel, és sajnos vesztettünk.” „Ha nem kaptuk volna a svédektől azt a gólt az utolsó percben, akkor kijutottunk volna.” A csapat nem bírta a pszichés terhelést.” Ilyen és ehhez hasonló kifogásokat hallottunk harminc évig, és már-már úgy tűnt, hogy ennek sohasem lesz vége. Ám egyszer csak megjelent egy fiatal, nagy becsvággyal rendelkező edző Dárdai Pál személyében. Ő úgy döntött, rendet rak az agyakban, és felszámolja a kishitűséget, felülírva ezzel az örök vesztes mentalitást, derűlátást és önbizalmat csöpögtetve a csapatba. A selejtezők nem indultak ígéretesen, de az első botlás után (otthoni vereség Észak-Írországgal szemben) egyszer csak belelendült a gépezet, és a vége felé már sokkal olajozottabbnak tűnt. A játékosok egyre tudatosabban, taktikusabban játszottak, egyre inkább elhitték, hogy van keresnivalójuk ellenfeleikkel szemben, akik – valljuk be őszintén – semmivel sem voltak erősebbek, talán csak valamivel szerencsésebbek náluk. Amikor kiderült, hogy Dárdai nem vállalhatja tovább edzői teendőit, kissé megrémültünk, ugyanis nem láthattuk előre, milyen lesz a folytatás az új edzővel, Bernd Storck mesterrel. A német tréner azonban nem tért le az útról, egyszerre erősítette a csapat mentális és fizikai állapotát, gazdagította a taktikai repertoárt, és ösztönözte az egyéni teljesítményt.

A kijutást eldöntő pótselejtezőn aztán megtört a jég: Norvégiát idegenben 1-0-ra, majd 2-1-re győzte le a magyar válogatott, eloszlatva minden kételyt, és igazolva, hogy Magyarországnak helye van az Európa-bajnokságon. Ami pedig az EB-n mutatott első két mérkőzést illeti, az már történelem. Jelzés, hogy itt vagyunk, megérkeztünk. Az osztrákok elleni kétgólos győzelem, valamint az Izland elleni döntetlen (a „légből” kapott 11-es miatti hátrányt kellett ledolgozni) és az ezzel járó 4 pont kitűnő teljesítmény, nagyszerű eredmény. Attól függetlenül, hogy mit hoznak a további mérkőzések, egy biztos: a magyar válogatott visszanyerte önbizalmát, éhes a sikerre, megszabadult a 30 év nyomasztó komplexusaitól. Dzsudzsák és társai már érzik, tudják: csupán tőlük függ, milyen eredményeket érnek el a jövőben. Európa szeme rajtunk van! Éljünk a lehetőséggel és játsszunk emelt fővel! Nincs vesztenivalónk, ám nagyon sokat nyerhetünk! Erdélyből üzenjük: mi is éhezünk a magyar csapat sikerére!

Demeter Attila

Share Button
Ennyien olvasták: 331

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.