Központ
2017. augusztus 20. vasárnap, István
Derült
Ma
Derült
Eső
Holnap
Eső
Derült
Kedd
Derült

Visszatérés

Központ június 24, 2016 Vélemény

Hosszú évtizedek után végre elmondhatjuk: ébredezik a magyar futball. Pontosabban fogalmazva nemcsak ébredezik, hanem helyet is követel magának az európai porondon. Egészen mostanig csak a legendákból éltünk. Az 50-es években szinte veretlen Aranycsapat, amelyben Puskás, Kocsis, Bozsik és Hidegkúti csillogott, és amely az egész futballvilágnak leckét adott, már a távoli múlté, pedig nemzedékek nevelkedtek árnyékukban. De visszasírtuk Albert zsenialitását, majd később Törőcsik cseleit, Nyilasi góljait, nem kevésbé Détári elegáns játékát is. Az 1986-os világbajnokság mintha pontot tett volna a magyar futballtörténelem végére. Harminc éven keresztül kínlódott, haldoklott, és nem talált magára a nemzeti válogatott, mintha egy sötét örvénybe került volna, ahonnan nincs kiút. Az évről évre gyengébb eredmények csak fokozták a beletörődést, és hol a szakkommentátorok, hol az edzők mentegették a csapatot. „Jól játszottunk, de a végét nem bírtuk erővel, és sajnos vesztettünk.” „Ha nem kaptuk volna a svédektől azt a gólt az utolsó percben, akkor kijutottunk volna.” A csapat nem bírta a pszichés terhelést.” Ilyen és ehhez hasonló kifogásokat hallottunk harminc évig, és már-már úgy tűnt, hogy ennek sohasem lesz vége. Ám egyszer csak megjelent egy fiatal, nagy becsvággyal rendelkező edző Dárdai Pál személyében. Ő úgy döntött, rendet rak az agyakban, és felszámolja a kishitűséget, felülírva ezzel az örök vesztes mentalitást, derűlátást és önbizalmat csöpögtetve a csapatba. A selejtezők nem indultak ígéretesen, de az első botlás után (otthoni vereség Észak-Írországgal szemben) egyszer csak belelendült a gépezet, és a vége felé már sokkal olajozottabbnak tűnt. A játékosok egyre tudatosabban, taktikusabban játszottak, egyre inkább elhitték, hogy van keresnivalójuk ellenfeleikkel szemben, akik – valljuk be őszintén – semmivel sem voltak erősebbek, talán csak valamivel szerencsésebbek náluk. Amikor kiderült, hogy Dárdai nem vállalhatja tovább edzői teendőit, kissé megrémültünk, ugyanis nem láthattuk előre, milyen lesz a folytatás az új edzővel, Bernd Storck mesterrel. A német tréner azonban nem tért le az útról, egyszerre erősítette a csapat mentális és fizikai állapotát, gazdagította a taktikai repertoárt, és ösztönözte az egyéni teljesítményt.

A kijutást eldöntő pótselejtezőn aztán megtört a jég: Norvégiát idegenben 1-0-ra, majd 2-1-re győzte le a magyar válogatott, eloszlatva minden kételyt, és igazolva, hogy Magyarországnak helye van az Európa-bajnokságon. Ami pedig az EB-n mutatott első két mérkőzést illeti, az már történelem. Jelzés, hogy itt vagyunk, megérkeztünk. Az osztrákok elleni kétgólos győzelem, valamint az Izland elleni döntetlen (a „légből” kapott 11-es miatti hátrányt kellett ledolgozni) és az ezzel járó 4 pont kitűnő teljesítmény, nagyszerű eredmény. Attól függetlenül, hogy mit hoznak a további mérkőzések, egy biztos: a magyar válogatott visszanyerte önbizalmát, éhes a sikerre, megszabadult a 30 év nyomasztó komplexusaitól. Dzsudzsák és társai már érzik, tudják: csupán tőlük függ, milyen eredményeket érnek el a jövőben. Európa szeme rajtunk van! Éljünk a lehetőséggel és játsszunk emelt fővel! Nincs vesztenivalónk, ám nagyon sokat nyerhetünk! Erdélyből üzenjük: mi is éhezünk a magyar csapat sikerére!

Demeter Attila

Share Button
Ennyien olvasták: 314

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.