Központ
2019. augusztus 17. szombat, Jácint

X-Faktor – iszonyatos borzalmak

Központ október 24, 2013 Vélemény

xX-Faktor – iszonyatos borzalmak

Geszti Pétert kivéve az összes régi zsűritag lecserélése mellett egy másik nóvummal is kirukkolt a lakosságot kulturális gettóban tartó RTL Klubon futó X-Faktor idei évadja: a párbaj nem a szombati műsor fináléjában, hanem huszonnégy órára rá, vasárnap este zajlik. Ami marketingszempontból érthető, hiszen így jóval többet kaszálnak az SMS-ekből, viszont egyáltalán nem fair a trendire sztájlisztolt versenyzőkkel szemben, akik ezáltal mindig egy nappal többet izgulhatnak, továbbá orbitális pofátlanság azzal a kétmillió(!) szerencsétlennel szemben is, akik valamilyen perverz, önpusztító mazochizmusból kifolyólag ama minimális elégtételtől is megfosztva szenvedik végig szombat esténként a háromórás csilivili csárogómaratont, hogy valaki kiessen a végén. Olyan ez, mintha egy krimit a nyolcvanadik percben megszakítanának, és csak másnap este derülne ki, hogy a lakáj vagy a kertész szavazta ki az áldozatot az élők showrából. Ez van; a tapló nézőkkel bármit meg lehet csinálni, és, íme, meg is csinálnak.

„Pokolian szoros a verseny” – kérkedik az RTL, azaz sokkal kisebbek a versenyzők közti, az SMS-szavazatok alapján megrajzolt különbségek, mint a korábbiak esetében (ezzel szemben például tavaly a lájtosan értelmi fogyatékosnak tűnő és végül győztes Oláh Gergő mindig 30% körüli nézői voksot kapott, míg a maradék hetvenen a többiek osztoztak). Nos, a mostaniban nincs ilyen, senki sem dominál látványosan, ami azt jelenti – szerintük –, hogy a falunapok jövendő hullócsillagai kvázi egyformán jók. Persze jelentheti azt is, hogy ugyanolyan gyengék, és a zömében unalmas, erőtlen, keservesen hamis produkciókat elnézve ez a sanszosabb. Néha még a mentorok is beismerik, hogy még egy vidéki kultúrcsűr karaoke-színvonalát sem sikerült überelni, kivéve természetesen a mentorált saját mentorát: gajdolhat bűn rosszul és dobhártyarepesztő-hamisan a tanítvány, szerinte vagy „iszonyatosan”, vagy „borzalmasan” jól tolta.

Az élő műsorokat megelőzően most is eljátszották a „viszlek magammal az élő show-ba – sajnálom, de nem vihetlek magammal az élő show-ba” mentorházas műdrámát, hiszen a csatorna már jóval korábban eldönti, kik kerüljenek a döntőbe. Ugyanis a tizenkét tanítvány nem csak abban különbözik Péteréktől, hogy nem egyetlen közös mesterük van, hanem hármójuknak egy, de abban is, hogy ennyire heterogén bandát még maga a názáreti mentor se tudna összeválogatni: lányos kamaszfiú, fiús kamaszlány, félvér töltöttgalamb, tinilánybugyi-nedvesítő macsójancsi, ártatlan (kinézetű) édibédi egyszálbél szöszi, mackós szimpigyerek, expornós godzilla, Barátok köztös cicafiú satöbbi. Mert ahogy az RMDSZ-nek minden magyar, úgy az RTL-nek minden néző számít – vagyis minden magyar, illetve minden néző szavazata.

Hogy mindezek dacára miért érdemes mégis nézni az X-Faktort? Az olyan ritka, felemelő, már-már katartikus momentumokért, mint amilyet az egyik versenyzőcsaj jóvoltából a legutóbbi döntőn is átélhettünk; amellyel egy röpke pillanatra kiragadott bennünket a szellemi posványból, fellebbentette a nájlonpaplan sarkát a húgymeleg tartalomnélküliség melegágyáról, és amellyel bulvármédia-történelmet írt. A hosszú lábú, barna, szép arcú, ám mindig gyanúsan fátyolos tekintetű punettinek sikerült ugyanis egy szóba sűrítenie a tehetségkutatók és en bloc a kereskedelmi televíziózás spirituális kvintesszenciáját, amikor a párbajdal eléneklése előtt jól kivehetően, ország-világ füle hallatára belebúgta az őt átölelve bátorító Alföldi Róbert mikrofonjába: „odabaszom!”.


Share Button
Ennyien olvasták: 310

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.