Központ
2017. november 23. csütörtök, Kelemen, Klementina
Köd
Csütörtök
Köd
Köd
Holnap
Köd
Helyenként felhős
Szombat
Helyenként felhős

2011 – a bizonytalanság éve

Központ december 26, 2011 Hír & hírháttér

gazdasag2011 – a bizonytalanság éve

Gazdasági szempontból, de általános tekintetben is, egy aránylag csendes, könnyen felejthető évet zárunk. Nem volt részünk újabb gazdasági válságban, csak az eddigi maradt fenn, és tartotta feszültségben a világot. Ha egyetlen fontos és megrázó eseményt kellene kiválasztani 2011-ből, akkor az valószínűleg a japán atomkatasztrófa lenne. Természetesen, volt még számtalan – akár pozitív kicsengésű – nagy jelentőségű esemény, mint például az amerikaiak kivonulása Irakból, vagy Berlusconi várva-várt bukása, de ezek már kisebb szerepet kaptak a médiában. Az alábbiakban azt elemezzük, hogy az elmúlt év során milyen változások következtek be helyi, országos és világviszonylatban.

Marosvásárhelyen nem történt semmilyen lényeges gazdasági előrehaladás. Az egyetlen kimagasló eredményt az a vállalat érte el, amelyet a nagyfokú környezetszennyezése miatt egész egyszerűen be kellene zárni. A politikai konjunktúra viszont (a magyar, marosvásárhelyi miniszter vezényletével) folyamatosan tolerálja a szennyezési-határértékek többszörös túllépését. Természetesen, a városunkban és a megyében vannak még nyereséges vállalkozások, és remélhetőleg ez így marad a jövőben is, de ha összehasonlítjuk az itteni eredményeket a környező megyékkel, akkor sajnos nincs okunk a túlzott optimizmusra. Az ipari parkra inkább a hanyatlás volt a jellemző, a repülőtér fejlődése nem volt elégséges, a megye infrastruktúráját nem fejlesztették. Nagy visszhangja volt a helikopteres-vállalkozó letartóztatásának, de ma már „fellélegezhet” mindenki, mert a rácsokon kívül, szerettei körében töltheti az említett személy is az ünnepeket. Visszagondolva az események fonalára, az elején azt mondhattuk volna, hogy lám-lám, vigyázni kell, kivel és hogyan üzletelünk, de ma már azt a következtetést vonhatjuk le, hogy márpedig „vállalkozni” megéri. Nincs új a nap alatt, a látványos meghurcolás csak a szemfényvesztés kedvéért zajlott, mert máskülönben már elítélték volna az érintett személyeket, vagy nyilvánosan bocsánatot kellett volna kérniük a vádlóknak. Az ügy azonban elhúzódik, a városban a politikai kedélyek lecsillapodtak. Mindenki továbbra is megkapja a maga „tortaszeletét”, a lakosok pedig ujjonghatnak a díszbe öltöztetett főtér láttán, és fizethetik a keservesen megszerzett jövedelmük után a helyi tanács és a központi hatalom által kivetett sarcot. Ez lehet a legfőbb oka annak, hogy a város egy helyben toporog, hiszen nincs valódi versenyhelyzet, nincs átláthatóság, nem érvényesül a jogállamiság. Annál inkább hódítanak a helyi kiskirályok, a minden hájjal megkent politikus-vállalkozók, az érdekszövetségek. Bízzunk a nyugati nyílt és demokratikus társadalmi rend meghonosodásában, hogy legalább ebből a szempontból távolodjunk el a Balkántól. Remélhetőleg a jövőben nagyobb becsületnek és elismerésnek fog örvendeni a tudás, a munka, a kitartás és a következetesség, legalább itt, a mi kis helyi közösségünkben.

Romániában, országos viszonylatban a már korábban érvénybe lépett gazdasági válság éreztette a leginkább a hatását. Továbbra is mélyrepülésben van az ingatlanpiac, mert ez a bizonytalan környezet elveszi a vállalkozók befektetési kedvét. A nehézségek leküzdésére szinte egyetlen megoldásként a verespataki ciános aranybányát emlegették a hatóságok, pedig mi ennél többre (vagy másra) számítottunk volna. A kormány teljesen tehetetlen volt a már megnyirbált bérek és a lakosokra háruló növekvő terhek által okozott társadalmi feszültségekkel szemben, de ennek ellenére nem voltak jelentős utcai tüntetések, felvonulások az országban. Ennek egyik fő oka az lehet, hogy az ország „kollektív tudatában” még élénken él az elnyomással szemben fennálló tehetetlenségi ösztön, és nem véletlen az a közmondás sem, hogy „a puliszka nem robban”. Ezzel együtt 2011-ben azzal is vigasztalhatták magukat az ország lakosai, hogy „a szomszéd kertje sem zöldebb”. Az évek óta tartó súlyos görögországi válság, a magyarországi megszorítások, az égbeszökő olasz adósságok mind arra voltak jók, hogy a gyarló emberi tulajdonságunknak megfelelően, enyhüljön a mi szegénységünk és szerencsétlenségünk által okozott fájdalmunk. Ahogy egy  jó román közmondás mondaná, „csak rosszabb ne legyen!”. És bizony, figyelembe véve az ország általános gazdasági helyzetét, a folyamatos eladósodást, a kincstári vagyon eltékozlását valamint a mindenkori román kormány rövidlátó politizálását, azt mondhatjuk, hogy az is jó lenne, ha a jövőben nem romlana számottevően az életszínvonal.

Világviszonylatban nehéz tisztán látni a helyzetet. Minden válság vagy fellendülés, háború és béke, egyesítés vagy szétbontás mögött jól meghatározott gazdasági érdekek állnak. Ezt nyugodtan kijelenthetjük anélkül, hogy az „összeesküvés-elmélet” – egyesek számára – nevetséges csapdájába esnénk. Minden fontos gazdasági vagy politikai bejelentés mögött stratégiai elemzések állnak, és el kell ismernünk, hogy a legtöbb esetben valamilyen manipulációs folyamat áldozatai vagyunk. Persze, el kell hinnünk, hogy válság van Európában, problémák vannak az Amerikai Egyesült Államokban, és összességében, ez a globalizált világpiac egy nagy krízistenger, de be kell látnunk azt is, hogy még mindig van (pontosabban lehetne) elegendő táplálék- és energiaforrás a Földön, ami a több mint hatmilliárd lakos megélhetését biztosítaná. Ugyanakkor, vannak olyan földrajzi területek, ahol jelenleg nagyobbak a nehézségek, és ez változik történelmi koronként. Kelet-Európa egy viszonylag szerencsés övezetnek számít, de ne feledjük, hogy a gazdasági hatalom nem ezen a kontinensen van. Az amerikai gazdasági uralom hanyatlása és az ázsiai reményteljes fejlődés lelassulása és kifulladása nyomán egyesek Afrikában látják a világgazdaság megmentésének a zálogát. Konkrét értelemben is megfigyelhető egy migráció, amely során európai vállalatok az észak-afrikai államokba költöztetik gyáraikat. Az egyre ijesztőbb méreteket öltő gazdasági válság még nem érte el azt a kritikus pontot, amikor robbanásszerű és visszafordíthatatlan folyamatok jönnének létre, de ez az év volt eddig a legforróbb az Európai Unió életében. Az is előfordulhat, hogy amire Románia a Schengeni övezet tagjává válna, újabb megszorításokat vezetnek be a tagállamok különválasztására, és amire mi is elérnénk az euró bevezetéséhez előírt gazdasági szintet, már nem fog létezni csak a történelemkönyvekben ez a 21. századi pénznem. Egy boldogabb gazdasági újévet!


Share Button
Ennyien olvasták: 223

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.