Központ
2017. november 24. péntek, Emma
Helyenként felhős
Péntek
Helyenként felhős
Helyenként felhős
Holnap
Helyenként felhős
Borús
Vasárnap
Borús

A magyar múlt kitéphetetlen a szívünkből!

Központ július 18, 2013 Hír & hírháttér

pataky

Július 12-14-e között tartották a Felső Maros-menti Napokat.  A korábban Ratosnyai Napok név alatt futó rendezvénysorozatra korábban nem sok magyar előadót hívtak meg, de idén Pataky Attila, az Edda frontembere lépett fel a Jód-völgye melletti színpadon. Sikerült közelébe férkőznünk, és így született az interjú.

– Koncert előtt miként látod az itteni közönséget: lesz-e sikered? Meg vagy elégedve a hangulattal? Mi hozott ide, a Felső Maros-mentére?

– Kezdjük a végén. Amiként máshova is, ide is meghívásra érkeztem. Nem tagadom, először kissé meglepődtem, de egy zenész, egy énekes életében, karrierében nem mindig a helyszín a fontos. Azt hiszem, mára már abszolút lehetetlenség lenne összeszámolnom, hol és mikor léptem fel. Erről az utolsó meghívásról elmondanám, hogy egyértelműen jószándékú felkérés volt, amelynek rövid mérlegelés után, szívesen tettem eleget. Bevallom, örültem is neki, és kimondottan díjazom magamban azt, hogy elfogadtam, és most itt lehetek. Végig ragyogó időben jöttünk, sütött a nap, kipihentnek érzem magam. Mint látod, még a jó Isten is megsegít, itt is süt a nap, jó a hangulat, rengetegen vannak. Nekem pedig az a feladatom, hogy az ittenieknek énekeljek, őket szórakoztassam. A fergeteges hangulat, a jókedv, a szórakozás biztosan meglesz. Ezt vállaltam, ezt biztosítom is. Elég, ha kilesek a színpad elé, máris látom, érzem azt, hogy nemcsak a közönség, hanem én is ragyogóan fogom érezni magam, és a maximumot fogom nyújtani.

– Sokan furcsállják, hogy egyedül lépsz fel. Mindenki az Eddáról beszél ugyan, de ma, itt csak Pataky Attila fog fellépni. Hol vannak az együttes tagjai, miért nem jöttek ők is?

– A kérdésre nagyon egyszerű a válasz. Bevallom: nem szívesen beszélek az anyagiakról. Erről a pénzügyi vezetőm, koncertjeim szervezői számolhatnának be, ha itt lennének… A zenekar többi tagja is szívesen velem tartott volna, de a pénz miatt nem tették, tehették. Amúgy a felkérés csak nekem volt címezve. Hát ezért ez most a felállás. Úgy hiszem azonban, ez nem lesz gond, hiszen az elmúlt években nagyon sok helyen léptem fel egyedül. Visszatérve még egy mondat erejéig a kérdésre: azért koncertezek most egyedül, mert ennyire futotta a meghívás gázsijából. Azonban ismétlem: ezzel nincs semmi gond, nem először fordul ez elő. Másrészt kimondottan örülök annak, ha olyan helyekre mehetek el, ahol még nem énekeltem. Imádom az ilyen és a hasonló felkéréseket, meghívásokat.

– A Felső Maros-menti Napok rendezvénysorozat évekkel ezelőtt egy teljesen román összejövetel volt. Eleinte csak Ratosnyai Napoknak nevezték. Aztán magyar színészeket, zenekarokat is meghívtak. Ez a felkérés azonban most mindent meghalad. Úgy hiszem, ezt nem csak én látom így!

– Egy picit ismételnem kell magam. Már csak azért is, hogy teljesen érthető, átlátható legyen a válaszom. Mint mondtam, egy felkérésnek, meghívásnak tettem eleget. Örülök, hogy itt lehetek, és látom, hogy nagyon sok magyar áll a színpad előtt, és várják, hogy énekeljek nekik. Alig várom, hogy már a dobogón lehessek. A kérdésben különben éreztem a politikai utalást. Én általában nem szoktam politizálni. Csak ha elkerülhetetlen. Az én dolgom, hogy énekeljek, hogy zenéljek, hogy szórakoztassam a közönséget ott, ahol fellépek. Politizáljon, aki akar, ez nem az én feladatköröm. Másrészt a zene univerzális. Akinek van lelke, füle, az megítélheti, hogy amit produkálok jó-e vagy sem. Ez a lényeg, semmi más.

– Eszemben sincs, hogy megkérdezzem, ma este mennyiért lépsz fel.  Azonban érdeklődtem, hallgatóztam, és tudom, hogy melyik meghívott mennyit kaszál a produkciójáért. Úgy hiszem, a gázsik nem egészen úgy vannak szétosztva, ahogyan az ésszerű lenne. Messzebbről jössz, és nyugodt lelkiismerettel kijelentem, hogy a produkciód sokkal többet ér, mint sok más fellépőjé…

–  Újra az anyagiaknál tartunk… Rendben, tisztázzunk valamit. Én imádok énekelni. Nagyon szeretem, amikor egy ilyen lelkes közönség előtt bizonyíthatok. Pont ezért az sem érdekel, hogy mennyit kell utazni. Nézz rám, láthatod, hogy bírom a gyűrődést. Az erőfeszítés, az akár több száz kilométeres utazás sem érdekel. Mert megéri, mert szeretem azt, amit csinálok. Hozzá kell tennem azt, hogy én már rég nem az éneklésből élek. Dacára ennek, nekem az a fontos, hogy mehetek, szórakozom és szórakoztatok! Sohasem tudtam egy helyben ülni, és ahogy elnézem magam, nem lesz ez másként soha. A legragyogóbb az, hogy szólnak a dalaim, jó tudni, hallani azt, hogy olyan számok is nap mint nap az éterbe kerülnek, melyeket több évtizeddel ezelőtt írtunk, énekeltünk először.

– Nem két, nem öt, nem húsz és nem harminc éve vagy a színpadon…

– Ez így igaz, azonban nem szívesen beszélek az elmúlt évtizedekről. Most a koncert előtt pláné nem célszerű. Nemrég barátaimmal „borozgattunk” – én üdítőt, mert nem fogyasztok alkoholt –, és az egyikük ezt kérdezte tőlem: „Attila, tudod te azt, hogy az egészet negyven éve kezdted?”. Számolgatni kezdtem, és igazat kellett adnom neki: jövőre lesz négy évtizede annak, hogy 1974-ben létrehoztam az együttesünket, az Eddát. Ez nagy boldogság, öröm, és legyen most úgy, hogy csak a jó és kellemes dolgokkal, emlékekkel foglalkozunk. Tegyük most félre egy kicsit az elmúlt éveket, hiszen, neked köszönhetően, máris késésben vagyok.

– Tudom, de engedj meg még egy kérdést: hogyan lép fel egy rocker egy fővárosban, Csíksomlyón, avagy akár itt, Ratosnyán, a Jód-völgye mellett?

– Én sohasem gondolkodtam így. Nem a hely számít, hanem az emberek, a közönség, az éneklés, a hangulat, és még sorolhatnám. Nézősereg van, akik eljönnek és eljöttek azért, hogy engem hallgassanak, mert érdekli őket, hogy én, az Edda frontembere mit nyújtok nekik. Tudom, hogy hihetetlen, de három embernek ugyanolyan lelkesedéssel énekelek, mint 33 ezernek.

– Befejezésül: a hangulatot már érezni, a közönség alig várja, hogy előttük legyél.
– Bár én két éve nem fogyasztok alkoholt, megemlítem, amit a testőröm mondott: az itteni szilvapálinka is hozzájárul ahhoz, hogy mindenki jól érezze magát. De az a szeretet, ami itt engem körbevesz, az leírhatatlan. Fel vagyok dobódva, és ismétlem: az Edda dalai már negyven éve szólnak. És ha itt is elhangzanak, akkor nekem mi bajom lehet? Vegytiszta boldogság és elégtétel, amit érzek.

edda2

Pataky Attila, az Edda frontembere az utolsó mondata után a színpadra sietett, és ahogyan mindenütt: a közönség vele énekelt, neki örült, ugrált, tombolt, tapsolt, őrjöngött. Megszólaltak azok a dalok, melyekkel felnőttünk, és melyeket a mostani generáció is szívesen hallgat. Jó volt észrevenni a kisebb átírásokat. Például a Hűtlen című szövegéből idézünk, ami Ratosnyán így hangzott: „amíg él, el nem felejti, hogy a magyar múltat ki nem tépheti szívéből”.

Share Button
Ennyien olvasták: 217

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.