Központ
2018. szeptember 23. vasárnap, Tekla, Líviusz

Aki példakép lehet minden erdélyi magyar számára

Nemes Gyula június 25, 2018 Hír & hírháttér

Tófalván múlt szombat délután Apor Károly-délutánra került sor a helyi kis római katolikus kápolnában. Az eseményt a Marosszentgyörgyi Magyar Közösségek szervezték a polgármesteri hivatal, valamint a római katolikus plébánia és a báró Apor család támogatásával. A Marosszentgyörgyhöz tartozó kisfaluban nagyon ritkán történik valami közösségi, kulturális téren, ezért a szervezők hagyományt szeretnének teremteni az Apor Károly megemlékezésekből.

A kis kápolnában összegyűlt érdeklődőket Baricz Lajos házigazda, plébános-költő köszöntötte, majd Sófalvi Sándor Szabolcs, Marosszengyörgy község polgármestere beszélt a kezdeményezés fontosságáról. A polgármester emlékeztetett arra, hogy amikor 2009-ben a helyi tanács azt a határozatot hozta, hogy a község utcáinak, tereinek egy részét helyi személyiségekről nevezik el, szóba került a báró Apor Károly neve is. Végül is sikerült például Petki Dávidról utcát és Máriaffi Lajosról teret elnevezni, de Apor Károly ellen vehemensen tiltakozott a helyi románság egy része. A határozat ellen még a prefektusnál is szót emeltek, azzal érvelve, hogy a báró az 1800-as évek végén hatalmával visszaélve űzte el román ajkú jobbágy alattvalóit a birtokáról.

Apor Károly és felesége sírjelénél, az emlékezés koszorúját helyezték el

Az Apor Károly-délutánon részt vevők ezt követően szép rendben vonultak ki a báró és felesége fekete márványból faragott sírjeléhez, ahol az emlékezés koszorúját helyezték el. A helyszínen a marosszentgyörgyi egyesített kórus énekelt Simon Kinga vezetésével és Pataki Ágnes Apor Károly versét szavalta el. A kis oratóriumba visszatérve dr. Becsek-Garda Dezső egyetemi tanár tartott előadást gróf Apor Istvánról, aki gyermekkorát Marosszentgyörgyön töltötte gróf Petki István udvarában. Az előadást figyelemmel követők megtudhatták, hogy Apor István igen szigorú nevelést kapott, de gyámja segítségével, tehetségével és munkásságával Székelyföld főemberéből Erdély sorsát meghatározó főnemessé vált.

A rendezvény következő mozzanataként Nemes Gyula helytörténész Apor Károly Tófalván címmel tartott előadást, amelynek első részében a báró hivatalos és közéleti tevékenységét mutatta be. Amint az előadásból kiderült, Apor Károly a bécsi Theresianumban, maga az öreg Ferenc király személyes pártfogoltjaként végzett tanulmányokat, majd Pozsonyban jogtudományi oklevelet szerzett. Pályafutását Bécsben kezdte, majd Kolozsváron folytatta, míg végül Marosvásárhelyen lett bíró, majd ülnök, később úrbéri törvényszéki elnök, és végül 1869-től haláláig a Magyar Királyi Ítélőtábla elnöke. Hivatalos elfoglaltsága mellett verseket, fordításokat, politikai és közigazgatási cikkeket írt különböző korabeli magyar országos lapokban. Két saját kötete – egy jogtudományi és egy mezőgazdasági tanulmány – is nyomdafestéket látott Marosvásárhelyen. Apor Károlyt Magyarország fényképész úttörői közt is számon tartják, mint akinek már 1842-ben fényképezésre alkalmas „masinája” volt. De egyike volt Erdély legkiválóbb gazdáinak is, tófalvi gyümölcsöse és szőlőse Európa-szerte híres volt. Boraival nemzetközi versenyeken nyert díjakat.

„A Tófalvi pernek semmi etnikai alapja nem volt!”

Az előadás második felében a jelenlevők a maga korában olyan nagy „port kavaró” Tófalvi perről szerezhettek információkat: Tófalva a népesség-összeírások tanúsága szerint a 17. században, a 18. század elején még teljesen székely-magyar település volt, amikor is a Bálintitt család nyert itt királyi adományként részbirtokot. Az 1742-ben bárói rangra emelt Bálintitt család tagjai, mivel sem szép szóval, sem erőszakkal nem tehették jobbágyaikká a helyi lakókat, vallási alapon üldözték el őket, és helyükbe román családokat telepítettek a Mezőségről. Önkényesen foglalták el a helyi református egyház vagyonát, és megalakították a görög rítusút. Így enyészett el Tófalva székely-magyar lakossága! 1841-ben a tófalvi uradalom Apor Károly tulajdonába került, akinek a jobbágyai 1852-ben megtagadták a további szolgálattételt, követelve azt, hogy kapjanak tulajdonjogot arról a földről, amin élnek. A vármegyékben érvényes törvények azonban a Székelyföldre nem voltak érvényesek, így a báró perbe került alattvalóival. Ez közel két évtizedig húzódott el, amelynek következtében a báró alattvalóit a birtok elhagyására kötelezték. Azt azonban tudni kell, hogy a „Tófalvi pernek” semmi etnikai alapja nem volt! Ugyanilyen sors várt a magyar ajkú jobbágyokra is, akik renitenskedtek a Székelyföldön. 1849–1868 közt 3926 hasonló per zajlott a Székelyföldön, mégis csak ez az egy kapott ilyen nagy visszhangot a Gazeta de Transilvania és Federațiunea (Budapesten megjelenő román nyelvű lap!) című lapoknak köszönhetően. A kilakoltatottakkal együttérzők jótékonysági adományokat gyűjtöttek, úgy a birodalmon belül, mint a Kárpátokon túl újonnan alakult királyságban. Kb. 470 személyről van tudomás, hogy adományozott, amelynek során 1735 forint gyűlt össze. Ezt az összeget, ha egyenlő arányban osztották szét a 17 „kárvallott” családnak, azok jobbágyból vagy zsellérből kisgazdává válhattak, nem úgy, mint a magyar falvak magyar zsellérei, akik valóban földönfutóvá váltak kilakoltatásuk után.

Az esemény könyvbemutatóval folytatódott, amelynek során Székely Szilárd gimnáziumi tanár a 2015-ben megjelent, Aporok szolgálatban című konferenciakötetet ismertette. Az esemény záróakkordjaként a jelenlévőket ifj. báró Apor Csaba agrármérnök is köszöntötte, majd szeretetvendégségre került sor.

A szervező Székely Szilárdot arról kérdeztük, hogy milyen céllal szervezték meg az Apor Károly-délutánt: „Marosszentgyörgy és az Aporok kapcsolata nagyon szoros. Az, hogy Apor Károlynak itt van a síremléke Tófalván, valamilyen formában kötelez minket, itt élő, Marosszentgyörgy és körzetéhez tartozó magyarokat. A rendezvény igazából az Aporok szolgálatban című konferenciakötet bemutatásának apropójaként került megrendezésre. Úgy gondoltuk, hogy mivel a könyvnek jelentős hányada Apor Károlyról szól – akkor jó lenne azon a helyszínen bemutatni, ahol Apor Károly életének jó része zajlott. Az apropót továbbá az is adta, hogy június 17-én nevezték őt ki a marosvásárhelyi Magyar Királyi Ítélőtábla elnökévé, és úgy gondoltuk, hogy ehhez az eseményhez kötjük a könyvbemutatót, ami igazából egy minikonferencia lett, hiszen a kötet két szerzője is itt volt, akik a kötetben szereplő írásaikat előadás formájában ismertették a közönséggel” – tudtuk meg.

„Szeretnénk, ha az esemény hagyománnyá válna”

„A rendezvényre szerintünk azért volt szükség, mert Apor Károly egyénisége, munkássága, élete példakép lehet minden erdélyi magyar ember számára, főleg a Székelyföld nyugati peremén lévő etnikai fronton. Az a kiállás, az a felkészültség, ami Apor Károlyt jellemezte, számunkra is példaértékű kell legyen, mert csak ezeknek a képességeknek és elkötelezettségeknek a birtokában tudjuk ezt a frontot tartani és tudunk megmaradni. Ugyanakkor azt szeretnénk, ha ebből az eseményből hagyomány teremtődne” – tudtuk meg Székely Szilárdtól.

Share Button
Ennyien olvasták: 505

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.