Központ
2017. szeptember 20. szerda, Friderika
Zivatar
Ma
Zivatar
Eső valószínű
Holnap
Eső valószínű
Helyenként felhős
Péntek
Helyenként felhős

Eltűnt Borsos Tamás szobra

Központ május 7, 2012 Hír & hírháttér

Eltűnt Borsos Tamás szobra

Május 5-ödikére virradó éjszakán ismét eltűnt a várhoz vezető sétány mellett felállított Borsos Tamás mellszobor. A Kiss Levente szobrászművész által készített alkotást még fel sem avatták 2000. júniusában, amikor az éj leple alatt „ismeretlen tettesek” meggyalázták. Az egy sörtől és egy féldeci vodkától „megerősödött” legények akkor letörtek a talapzatból egy darabot, megrongálták a latin nyelvű feliratot (In memoriam aedificatoris arcis – Az erődítmény építőjének emlékére) és felgyújtották a szobrot takaró leplet.

 

A rongálásokat aztán sebtében kijavíttatta a városvezetés, és pár nap múlva megtörtént a felavatása. Aztán néhány éve eltűnt maga a szobor, de sikerült visszakeríteni. Most ismét kámforrá vált. Talán túl elnézőek a hatóságok az elkövetőkkel szemben, vagy túl lágyak a büntetőtörvények? Legtöbb esetben azonban kézre sem kerülnek a gyalázatot végrehajtó tettesek.

Borsos Tamás, a város kiváló főbírája, neves erdélyi diplomata 1566-ban született Marosvásárhelyen. 1597-ben a város jegyzőjévé választották, majd 1599 és 1604 között főbírói tisztséget töltött be. Mint diplomata többször volt portai követ, hosszabb ideig élt Konstantinápolyban. Az 1490-es években épített vásárhelyi várat Basta Giorgio osztrák generális rémuralma alatt lerombolták. A város több köztiszteletben álló személyisége a támadások, rablások elől Brassóba menekült. Köztük volt Borsos Tamás is, akit megihletett a brassói vár erőssége, szépsége, és hazatérte után, 1602-ben kezdeményezte egy új vár építését Marosvásárhelyen is. A nagyméretű építkezés el is kezdődött, a bástyák építésével egy-egy céhet bíztak meg. 1616-ban Borsos Tamásnak sikerült kieszközölnie, hogy Bethlen Gábor Erdély fejedelme a települést a szabad királyi városok közé emelje és az azokat megillető kiváltságokkal ruházza fel. Az építkezés befejezését azonban nem érte meg a „várépítő” mert 1634-ben elhunyt. A mai formában látható vár aztán az 1650-es évekre készült el.

Temető-, síremlék-, szobor-rombolás, gyalázás. Sajnos ilyen is van és ez nem helyi jelenség és nem is regionális specifikum. Temető-, szobor-rombolásról, gyalázásról szinte nap mint nap hallunk, olvasunk a közmédiában, nem csak Erdélyben, de az anyaországban is. Sáromberkén a Teleki-kriptát már többször feltörték, megrongálták, főleg az 1990-es években. A gyalázás hátterében valószínűleg a rablás szándéka állt, az elkövetők kincseket, értékeket sejtettek a sírboltokban. A marossárpataki Teleki-kriptát is sok alkalommal feldúlták „ismeretlen tettesek”, és mindenféle elképzelhető emberi szennyel bemocskolták azt. A közelmúltban a helyi régi temetőben kezdtek el „tevékenykedni” az ócskavas tolvajok. Több esetben rongáltak meg sírokat, törtek le vaskorlátokat az éj leple alatt. Nagyernyében 2009. szeptember elején feltételezhetően bosszúból vagy egyszerűen kedvtelésből, szórakozásból rongáltak meg, döntöttek le, törtek össze több mint 30 síremléket, ugyancsak „ismeretlen tettesek”. A feljelentés megtörtént, de intézkedésre ellenük mai napig nem került sor. Nem sokkal később Jézus bronzból öntött teste (a corpus) tűnt el a feszületről!

Elítélendő minden hasonló cselekedet, amiként elítélendők azok a fémhulladékgyűjtők is, akik átveszik a nyilvánvalóan szoborból, vagy síremlékből származó fémeket. Na meg azokat is terhel némi felelősség, akik nem foganatosítanak eléggé szigorú intézkedéseket a hasonló bűncselekmények elkövetői ellen.

Share Button
Ennyien olvasták: 177

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.