Központ
2017. augusztus 23. szerda, Bence
Eső valószínű
Ma
Eső valószínű
Derült
Holnap
Derült
Derült
Péntek
Derült

Hordalékra nincs szükségünk!

Központ október 2, 2014 Hír & hírháttér

Hordalékra nincs szükségünk!

Mostanában egyre inkább a ciántechnológiás aranybányászathoz hasonlít közügyeink intézése. A „kitermelés” során keletkező szennyező anyagok hosszú távú veszélyt jelentenek, adott esetben „környezeti katasztrófához” vezethetnek. A beruházók – vagyis a politikusok – azonnali haszonra tesznek szert, mi viszont semmilyen kézzelfogható nyereséghez nem jutunk. Mindössze a környezetünket szennyezik be, végérvényesen, és megfizethetetlen adósságcsapdába kergetnek. Az aranyunkat elviszik, maguk után pedig egy nagy ciántengert hagynak hátra. Nagyjából erről szólnak a mindennapjaink.

Ilyen például az a sok látszatkiegyezés és elvtelen háttéralku, amely nem járt semmilyen eredménnyel, de fellendítette az „aranybányászatot”. Hazug ígéretek nélkül nem tudták volna beindítani a „vállalkozásukat”, emellett pedig – kötelező módon – mindannyiszor „zagytározókat” hoztak létre. Egy kilométer közép-erdélyi autópálya mellé az ország többi részén száz másikat építettek meg. Egy valamirevaló helyi beruházáshoz száz másik, mások javára fordított átutalást szavaztak meg. Amíg a központi költségvetésből egy méter vásárhelyi kifutópályára sem jutott pénz, addig Kolozsváron, Brassóban és Szebenben több ezerre is került belőle fedezet. És így állunk ma a szétzilált erdélyi magyar felsőoktatással, a székelyföldi turizmussal, vagy a gyulafehérvári központú fejlesztési régióval is. Ez lett a „dübörgő aranybányászatnak”, vagyis a folytonos kormányzati szerepvállalásnak a végeredménye.

Helyi szinten talán még ennél is rosszabb a helyzetünk. A román többségű önkormányzatokban a beleszólási jogunkért többszörösen meg kell fizetnünk. A tanácsosaink egy-egy valamirevaló „engedményért” vitatható létjogosultságú döntésekhez is hozzájárulnak, de az is előfordulhat, hogy ezeket önként vállalják fel, mellőzve a közösségi érdekeket. Ott van a „magyarbarát” kolozsvári polgármester, akinek egyetlen vesszőparipája a magyar nyelv száműzése. Bár áldását adta a Kolozsvári Magyar Napokhoz, mégis mindössze ennyire jutott a multikulturális világszemléletével. Vásárhelyen már szóba sem jöhetett a főtéri „magyarkodás”, de a sportba annál nagyobb összegeket fektetnek be. A labdarúgás fellendítése sajnos a huliganizmus elterjedésének a lehetőségét is magában hordozza. Odafigyelnek-e a város vezetői erre a veszélyre, vagy szüksége van valakinek a balhét hozó csőcselékre? Ugyanitt egy kis magyar iskoláért elajándékozták a visszaszerzett emblematikus épületünket. Egy gramm aranyért egy tonna ciánt kaptunk cserébe. A magyar többségű önkormányzatoknak a prefektusi hivatalok gáncsoskodásaival kell szembenézniük. Hiábavaló a helyi összefogás, a lakosság áldozatkészsége és a jó fejlesztési elképzelés, ha a hatósági perek ellehetetlenítik azokat.

El kellene gondolkodniuk a döntéshozóknak, hogy mennyire kifizetődő ez a „ciántechnológiás” politizálás. Talán jobb lenne az arany helyett más jövedelemforrás után nézniük. Megfelel nekünk az ezüst, sőt még a bronz is, csak ne járjon ilyen mennyiségű káros hordalékkal, korrupcióval, környezetszennyezéssel.

Share Button
Ennyien olvasták: 228

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.