Központ
2017. augusztus 21. hétfő, Sámuel, Hajna
Eső valószínű
Hétfő
Eső valószínű
Derült
Holnap
Derült
Eső valószínű
Szerda
Eső valószínű

Így úsztuk meg a brüsszeli terrortámadást

Pál Piroska március 24, 2016 Hír & hírháttér

Emlékszem, mit tettem 2001. szeptember 11-én, arra is, hogy a párizsi merényletkor mit éreztem és hol tartózkodtam. A brüsszeli robbantások alatt viszont a helyszínen voltam. Azt mondják, akkor érezzük át igazán bármely helyzet súlyosságát, amikor a veszély közvetlenül minket is megérint. Én éreztem ezt kedden, az Európai Parlament városában, ahol a robbantások több mint háromszáz civilt öltek vagy sebesítettek meg.

20160321_113930

Jómagam, 31 Maros megyei személlyel együtt tagja voltam annak, az EP által meghívott küldöttségnek, amelynek a parlamentet és a belga fővárost tervezték bemutatni. Az ottlétünk első napjai csodálatosan teltek: Brüsszel nevezetességeinek meglátogatása mellett a híresen finom belga sörök megkóstolása is tagadhatatlanul hozzájárult ehhez.

Halált hordoznak a kézitáskában…

Már induláskor tudtuk, hogy Brüsszel a terrorizmus egyik célpontja, és a város utcáin bóklászva láttuk, hogy adnak a polgárok vélt biztonságérzetére, mert a forgalmasabb helyeken párosával sétálnak felfegyverzett katonák. De nem foglalkoztunk komolyan a gondolattal, hogy bármelyik járókelő a halált hordozhatja kézitáskájában. Ám a keddi, hotelszobában való ébredés visszarántott a jelen Európa valóságába, hogy bizony itt nem vagyunk biztonságban. Csapatunkon kisebb pánik tört ki, amikor reggelizés közben jött a hír: a repülőtéri után, azon a metróállomáson is robbantottak, ahol azelőtt való nap nyugodtan vártuk a minket szállásunkra szállító szerelvényt…

20160321_121621

Éppen a merénylet napjára szólt a retúrjegyünk,

de a borzasztó történések után minden bizonytalanná vált. A szállodánkra vesztegzárat tettek, se ki, se be nem lehetett menni. Csak a láncdohányosok és a kupaktanácsot ülő küldöttségtagok merészkedtek ki a hotel hátsó kerthelyiségébe. A többiek egy számunkra fenntartott teremben ücsörögtek, vagy éppen a hotel franciául vagy angolul nem beszélő vendégeinek próbálták tolmácsolni a tényeket: aznap biztosan nem vonatoznak haza. Egyetlen kapcsolatunk a külvilággal a franciául beszélő, rémes képeket mutató tévénk és az internet volt, hisz a túlterheltség miatt a telefonhálózat is felmondta a szolgálatot. Így az otthoni, aggódó hozzátartozókat sem tudtuk értesíteni arról, hogy biztonságban vagyunk.

A házigazdánk hajszálon menekült meg

Az első telefoncsörgés a brüsszeli házigazdánktól, fiatal idegenvezetőnktől érkezett, aki megköszönte, hogy megmentettük az életét. EP-alkalmazott lévén minden nap munkába menet a Maelbeek metróállomáson száll le, éppen abban az időben, amikor az Iszlám Állam pokolgépe robbant a helyszínen. Szerencséjére aznap kitérőt tett a szállodánk felé, emiatt tízperces késéssel indult munkába… Ő megmenekült.

DSCF0189

Közel ötórás idegőrlő várakozás következett a szállodában, hogy megtudjuk, hazaérünk-e aznap repülővel, és ha igen: mivel jutunk ki a reptérre, hisz a tömegközlekedési eszközökre is zárlatot hirdettek. A hallból és a szállodaszobák ablakából kinézve a forgalmas brüsszeli utcákon a puskával felfegyverkezett, masírozó katonákon kívül egy lelket sem lehetett látni.

Fegyveres katonák, motozás és drogteszt

Végül jött a hír: taxik visznek a Charleroi reptérre. Ekkor már reménykedtünk abban, hogy hazaérünk a tervezett időpontban, de hogy biztonságban-e, az mindenki számára kérdés volt, és az előreláthatóan több mint négyórás, reptéren való várakozás is mindenkiből nyugtalanságot váltott ki… Kocsijaink nem is vihettek a bejáratig, így az utolsó két kilométert gyalogosan tettük meg a reptérig, ahol már fegyveres katonák ellenőrizték a jegyeinket és az útiokmányainkat. A reptéren pedig általam eddig nem tapasztalt biztonsági intézkedéseket foganatosítottak: rendőrkutyás biztonságiak, civil rendőrök és a személyzet pásztázta a teret, és az ellenőrzésnél a legkisebb gyanú vagy bepityegés is motozást és kézfeji drog- és robbanóanyag tesztet vont maga után. Ekkor már tényleg csak arra vártunk, hogy felszálljunk a gépre, és elhagyjuk Charleroi-t…

20160321_131236

Nem akarunk félni!

E sorok írása is bizonyítja: mind a 32-en sértetlenül értünk haza Brüsszelből, de a félelem és az aggodalom nyomott hagyott bennünk. Itthoni, kétségbeesett hozzátartozóinkon, barátainkon úgyszintén. De egy dolog egészen bizonyos: következnek még hasonló események. A 24 órás csend után a politikusok elmondják, amit el kell mondaniuk, menthetőként kommunikálják a menthetetlent, és nem történik semmi, a szavakat nem követik tettek. Mi pedig várunk az összeurópai megoldásra, ami biztosítaná, hogy ne éljünk abban a félelemben, hogy minden lépés a lakásunk ajtaján kívül veszélyes, és bármikor felrobbanthatják, megölhetik szeretteinket, ismerőseinket, keresztény polgártársainkat.

Share Button
Ennyien olvasták: 1518

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.