Központ
2017. október 17. kedd, Hedvig
Derült
Kedd
Derült
Derült
Holnap
Derült
Derült
Csütörtök
Derült

Karácsonyi ünnepek mall-vallás szerint

Központ december 26, 2011 Hír & hírháttér

FenyoKarácsonyi ünnepek mall-vallás szerint

Hogyha van olyan ember, aki Marosvásárhelyt valaha is azzal a jelzővel illette, hogy porfészek, kicsi város, ahol nem történik semmi – nem szidom őket, hisz velem is előfordult, hogy Flekkenfalvát unalmas községnek neveztem –, annak azt ajánlom, hogy látogasson ide karácsony előtti héten.

 

Az embernek kis túlzással az az érzése, ahogy a központ közelébe ér, hogy egy mini Buenos Aires tárul a szeme elé: autók százai lepik el az utakat, természetesen idegesen dudáló, káromkodó és univerzálisan érthető gesztikulálásokkal kívánnak egymásnak igazán boldog, békés ünnepeket a gépkocsivezetők. Köztük az ugyancsak lelküket ünneplőbe öltöztetett forgalmi rendőrök, fejük búbjáig kivörösödve mutogatnak, és fújják a sípjukat, amellyel nem hogy terelnék a forgalmat, hanem inkább gátolják.

Az a kérdés fogalmazódott meg bennem, hogy vajon, azok az emberek, akik ezen a héten autóba ülnek, megtöltik a nagy, kisebb és még kisebb áruházakat, elözönlik a piacot, az utcát és a főteret, vajon hol bujdokoltak az év többi hetében? Vajon mindenki vért és verejtéket izzadva dolgozott, és a felgyülemlett feszültséget a karácsony előtti héten akarja a családja és a vele egy városban élő lakosok nyakába zúdítani?


Na, és persze a fenyőfa…

Ott nem ismernek viccet az emberek. Ki kicsit, ki nagyot, ki ezüstöt, ki normandiait, ki görbét és ki egyenest keres, de a harc az véresen komoly. A tehetősebbje autója tetején vagy csomagtartójában szállítja haza a feldíszítésre váró fát, de olyat is láttam, aki számomra felfoghatatlan operativitással és gyorsasággal száguldott a kerékpáron, amelynek mindkét oldalára egy-egy termetes fenyő volt felerősítve.

Az áruházláncok is dugig voltak műfenyővel: díszített és csupasz, dús és pár ággal éktelenkedő, és a zöld szín minden árnyalatából válogathattunk magunknak ünnepi fát, amely mellett áhítattal énekelhetjük szentestén az „óh műfenyő, óh műfenyő, polietilén minden ágad” című ópuszt.

Kíváncsian mentem el karácsony előtt két nappal a piacokra is, hogy megnézzem, utolsó száz méteren mennyiért is lehet igazi fenyőfát kapni. A választék skálája nagyon széles: a zsebbarát (de nem szem- és környezetbarát) 8 lejes fenyőtől kezdve, a 120 lejért kínált kicsi és dús tűlevelűn át, egészen a 200 lejes hatalmas fenyőkig mindenfélét lehetett kapni. Sőt, 10 lejért tetszés szerint ajtóra akasztható, vagy asztalra helyezhető koszorúkat is árusítottak, és – újabb átvett amerikai szokás szerint – a fagyöngyöt is aprópénzért kínálták. 150 lejért öko-barátságot is vásárolhattunk tudatunknak, hisz ennyiért cserépbe ültetett fenyőfát szerezhettünk be, amit terv szerint tavasszal a kertünkbe ültetünk ki, vagy… nemes egyszerűséggel január 6-án ugyanott végzi az élő fa, ahol a többi elszáradt, szaloncukros papírokkal integető 8 lejes vörösfenyő.


Az üzlet az üzlet

A latyakos időjárás miatt gumicsizmát viseltem, és három karácsonyfaárus épp arról brainstormingolt, hogy mit vegyenek karácsonyra a feleségüknek. A legjobb ajándékötletnek a piac másik sarkában kereskedő „aranyárus” portékája bizonyult, amíg az én gumicsizmám felül nem írta ezt. Elmondták, hogy praktikus is lenne az asszonynak, és biztos örülne is neki, sőt még nem is kellene annyit fizetnie érte, mint az „aranyoscigánynak”, hanem a pár csizmáért ideadna egy 130 lejes normandiai fenyőt. Mindhármuknak ez fair biznisznek tűnt, csak én tettem fel szerényen a kérdést, hogy jó, jó, de én akkor miben megyek haza? Kis tanakodás után kisütötték, hogy ez esetben csere tárgya lenne egy 100 lejes fenyőfa, és kifizetnék az engem mezítláb a lakásomig szállító taxi árát. Lehet, hogy a nemleges válaszommal az év legjobb üzletét szalasztottam el…

Share Button
Ennyien olvasták: 237

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.