Központ
2017. augusztus 21. hétfő, Sámuel, Hajna
Eső
Hétfő
Eső
Derült
Holnap
Derült
Helyenként felhős
Szerda
Helyenként felhős

Készüljünk fel: Orvoshiánynak nézünk elébe!

Központ november 7, 2011 Hír & hírháttér

orvosokKészüljünk fel:
Orvoshiánynak nézünk elébe!

 A felmérések szerint idén kicsiny hazánk orvosaiból és ápolóiból mintegy 16500 vállalt külföldön munkát, azaz kétszer többen, mint a tavalyi év hasonló időszakában, amikor 8100 egészségügyi dolgozó gondolta úgy, hogy megnézi: nyugaton kolbászból van-e a kerítés?

 

Ha megvizsgáljuk, az idén milyen szakmában dolgozók emigráltak külföldre, bizony a dobogós vendéglátást és turizmust szorosan követik az orvosok. Nem is csoda, hisz Nyugat-Európában a több éves tapasztalattal rendelkező szakorvosok havi 14 ezer eurót is megkereshetnek, míg az egészségügyi asszisztensek pénztárcája 2300 euróval bővülhet a hónap végén.
A 2010-es felmérések szerint Romániában 1,95 orvos jut ezer lakosra, ezzel szemben az Európai Unióban 3,18, ugyanakkor az országban szintén ezer lakos jut 3,72 asszisztensre, míg az EU-ban ez a szám 7 körül mozog.  Biztosan állítható, ha a román kormány nem eszközöl valamiféle változtatást, nem tesz lépéseket, és nem biztosít optimálisabb lehetőségeket az egészségügyi szakmában dolgozók számára, az elvándorlás mértéke rohamosan nőni fog.

Egzisztencia, megbecsülés és életpálya-modell a külföld vonzereje

Az említett – jelentős – anyagi okok mellett, az orvos migrációban nagy szerepet játszik a szakmai tapasztaltszerzés ténye. Szükséges is elválasztani ezt a két folyamatot, amelynek során egy szakember tapasztalatokat gyűjteni megy nyugatra, attól a jelenségtől, amikor az orvosok egzisztenciális megfontolásból választják a külföldet, hiszen sokan egyszerűen képtelenek megélni itthoni keresetükből, de ami ennél is rosszabb: úgy gondolják, később sem lesz megfelelő a bérezésük. A másik motiváció, a szakmai is igen fontos, hisz nem ritka eset, hogy az orvos azért hagyja itt az országot, mert úgy gondolja, külföldön jobban el tudja sajátítani a szakmai tudást, és van, aki azután úgy véli, hogy ott jobban ki is futhatja magát, lehet belőle például főorvos. Míg itthon ez nem biztos, mert elképzelhető, hogy más szempontok érvényesülnek, például, hogy nincs olyan hátszele, kapcsolati tőkéje. Nem utolsó szempont az sem, hogy az elvándorlók úgy ítélik meg, külföldön sokkal kiszámíthatóbb a rendszer. Tudjuk, hogy Romániában egyfolytában változnak a törvények, már-már szinte a „hasracsapás” logikáját követve, ezzel szemben külföldön teljesen kiszámíthatóan működik a szakmai ranglétrán való előrehaladás, a fizetési skálán is szépen jutnak előre az orvosok. Tudják, egyszer majd bekövetkezik az az állapot, amikor majd bőven fognak keresni, ami – valljuk be – Romániában egyelőre nagyon távlati, szép álom.

Mi a helyzet a rezidensekkel?

Mint ismeretes, az elsőéves rezidensek bruttó bére 1254 lejtől indul, a végzősöké pedig 1947 lej. A rezidenciátus elvégzése után a kezdő szakorvos bére az elhelyezkedés körülményeitől is függ, de kezdő fizetése nem lehet nagyobb, mint rezidens-keresetének 125%-a. Nyugat-Európában a szakorvosok fizetése az itteninek a tizenöt-húszszorosa, de a szakvizsgát még nem tett fiatal orvosoknak is nyolcszor-tízszer magasabb a jövedelme.
Ilyés Andrea, aki Bukarestben nefrológus rezidens orvos elmondta: „Az országban a rezidens orvosi státusz egy hálátlan feladat, mert anyagi szempontból egyáltalán nem kifizetődő. Abban az esetben, ha nincs lehetőséged egy olyan ember mellett dolgozni, akitől tanulhatsz, aki lehetőségeket nyújthat neked – publikációk, konferenciákon való részvétel – akkor lényegében a szerepköröd nem több, mint kórlapokat töltögetsz és egyéb papírmunkát végzel. Ennek pedig nagyon súlyos következményei lehetnek szakmai szempontból, hisz ez magyarázza a nagyon gyengén felkészült kollégák jelentős százalékát.”
Ugyanerre a problémára hívja fel a figyelmünket a jelenleg Marosvásárhelyen, általános sebész rezidensként dolgozó Kecskés Béla is. „Az én szakmámban a manualitásnak nagyon fontos szerepe van, tehát a szakmai fejlődés szempontjából a gyakorlat létfontosságú. A rezidens viszont gyakran egyfajta titkárként a papírmunkát végzi, és műtéteknél segédkezik, sőt van példa arra is, hogy az utolsó éves rezidens még soha nem műtött, és belőle néhány hónap múlva szakorvos lesz.” Ilyen téren Kecskés szerencsésnek mondhatja magát, hisz Székelyudvarhelyen is praktizáló rezidensként a szakma gyakorlati részét is elsajátíthatta.

Románia, te csodás

Rácz Éva, az Egészségügyi Minisztérium tanácsosa szerint súlyos orvoshiányról még nem beszélhetünk, viszont a szakorvoshiány már fenyeget. Romániában országos szakemberhiány a sürgősségi ellátásban és az intenzív terápián tapasztalható, de előreláthatóan a gyermekgyógyászat területén is hamarosan jelentős orvoshiánnyal kell számolni, mert kevés az utánpótlás. „A helyzet enyhítésére az elmúlt években a szaktárca több szakképzési helyet hirdetett meg a hiányszakmákban” – vázolta a tanácsos.
Arra a kérdésünkre, hogy milyen intézkedéseket foganatosít a szaktárca az orvosok itthonmaradására, Rácz példaként említette, hogy a rezidenciátus időtartama csökkent a legtöbb szakterületen, ezáltal a fiatal, pályakezdő orvosoknak hamarabb lehetőségük nyílik elhelyezkedni saját szakterületükön.
Sikerült megnövelni a rezidens orvosok fizetését, valamint kapcsolódó intézkedés a rezidensképzés decentralizációja is, idéntől először szervezik meg ilyen formában a rezidensvizsgát, ami azt jelenti, hogy minden nagy hagyománnyal rendelkező egyetemi központ saját maga bonyolítja le a vizsgát, azonos bibliográfia alapján.    
Rácz kifejtette, 2011 óta miniszteri rendelet írja elő, hogy mindazok a fiatal orvosok, akik 2005 után végezték el az orvosi egyetemet, korlátozott kompetenciákkal alkalmazhatók abban az esetben is, ha nem sikerült letenniük a rezidensvizsgát. A rendelet értelmében a korlátozott kompetenciájú orvosokat alkalmazni lehet az állami és magán egészségügyi intézményekben, továbbá munkát vállalhatnak a családorvosi rendelőkben, szakorvos vagy főorvos felügyelete alatt.

Gyógymód az akut problémára

Látjuk, hogy az orvoselvándorlás akut probléma az országban. De mégis, mi lehet a megoldás?
Brassai Attila szerint jelentős változást hozna, ha Romániában az egészségügyre szánt GDP részarányát megnövelnék. Tudjuk, hogy hazánkban nem kezelik az egészségügyet prioritásként, és az országos költségvetés 3-4 százaléka megy ilyen célra, míg más országokban ennek a duplája. Nagy előrelépést jelentene, ha a GDP 6-7 százalékát az egészségügyre fordítanák, és ezzel nyilván arányosan növelnék az orvosok bérezését, ennek következtében nagy mértékben csökkenteni lehetne az anyagiak miatti orvoselvándorlást. Arra a kérdésünkre, hogy egyetemi tanárként mit tehet az orvosmigráció korlátozása érdekében, elmondta, hogy a „hegyi beszédek” elmondásán kívül tulajdonképpen nem sokat. „Mondhatunk diákjainknak szép frázisokat, de ezt többségük nem hallja meg, mert más értékeket helyez előtérbe” – sommázott Brassai.
Az orvoselvándorlás általános kelet-európai folyamat, és nehogy azt higgyük, hogy csak Romániát sújtja. Szakemberek szerint a migráció keletről nyugatra, és délről északra történik. Szomszédos országokban olyan megoldás-javaslatok születtek, miszerint a külföldre vándorló orvosoknak  vissza kellene fizetniük az oktatásuk költségeit az államnak. Érdekes megközelítés, hogy azt hiszik, ez itthon tartaná az orvosokat, hisz nehezen hihető, hogy a hazaihoz képest nyolcszorosan nagyobb fizetésből, hatalmas erőfeszítés lenne kifizetni az oktatás költségeit. Másrészt meg, úgy véljük, az állam feladata nem az lenne, hogy fenyegessen, hanem inkább az, hogy teremtsen lehetőséget ahhoz, hogy szívesen itthon maradjanak az orvosok.

Milyen okok miatt maradnak mégis itthon?

Ahogy a leírtakból kiderül, jogosan hiheti azt az ember, hogy nem sok minden van, ami itthon tartaná az orvosokat, mégis vannak, akik nem hagyják el az országot. Ők általában személyes okok miatt maradnak, vagy még gyakrabban családi kötelékek miatt. „Talán azért, mert a javíthatatlan optimisták kategóriájába tartozom. Azért, mert az érzelmi szálak idekötnek, és nem utolsó sorban, nem kell eltartanom egy gyereket sem, mert ha ez így lenne, teljesen másképp tevődne fel a kérdés” – vázolta a helyzetét Kecskés. De azt is hozzátette, hogy bár jövedelmének 50 százalékát az albérletre és lakásfenntartásra költi, a többi egy minimális életszínvonalat biztosít –  a drága szakkönyvek vásárlására, a szakmai konferenciák részvételi díjára szülői segítség nélkül nem lenne lehetősége –, ennek ellenére soha nem tervezte Erdély elhagyását. „ Az utóbbi két évben azonban egyre jobban foglalkoztat a gondolat. Főleg anyagi megfontolásokból lenne kézenfekvő kimenni, de szakmailag is sokkal jobban lehet külföldön fejlődni. Gyakorlati lépést ennek érdekében – az angol nyelv elsajátításán kívül – azonban még nem tettem” – magyarázza a rezidens sebész.

Ilyés Andrea elmondta, bár gondolkodott azon, hogy férjével külföldön próbáljanak szerencsét, de soha nem a végleges kivándorlás lett volna a céljuk. „Mindenkepp haza akartunk majd jönni, mert nincsenek meg azok a kötelékek/kísértések, amelyek külföldön tarthatnának, másrészt már most elkezdhetjük egyengetni a karrierünket az itthoni vizeken” – mondta. Ugyanakkor egy vicces jelenségre hívta fel a figyelmünket, mégpedig arra, hogy az ismerős kivándorolt kollégái rendre itthon töltik a szabadságukat, ez jelenti nekik a nyaralást.  
Bege Szidónia, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem ötödéves orvostanhallgatója onkológiára vagy neurológiára szeretne szakosodni. Ő úgy fogalmazott, hogy „szívesen maradnék itthon, ha megkapnék minden olyan dolgot, amit egy külföldi rezidens orvos megkap. A másik problémám az itthon maradással anyagi síkú, mert sajnos, pár év alatt sem tudnék annyit keresni, hogy viszonylag fiatalként gyereket vállalhassak. Ha változna valamit a helyzet, ha találnék meggyőző érveket, én is szívesen maradnék, de egyelőre a saját magam érdekében mennem kell, de mindenképp visszajövök, tapasztalatokkal gazdagodva, amiket itthon szeretnék majd felhasználni. Fájna nem magyarul beszélni a későbbiekben a betegeimmel.”
Ki-ki eldöntheti, hogyan vélekedik a felvetett témával kapcsolatosan, de senki sem kerülheti meg a választ a kérdésre: miként lehetséges, hogy egy fiatal orvos – évekig tartó kemény tanulás után – heti három éjszakás ügyelettel sem keres annyit, mint egy segédmunkás az építkezésen?  Hát ezek után elítélheti-e őket bárki is, ha a határon túl próbálnak érvényesülni?

Share Button
Ennyien olvasták: 290

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.