Központ
2017. december 11. hétfő, Árpád, Árpádina
Eső valószínű
Ma
Eső valószínű
Helyenként felhős
Holnap
Helyenként felhős
Eső valószínű
Szerda
Eső valószínű

Március 15. Prof. dr. Benedek Imre ünnepi beszéde

Központ március 17, 2012 Hír & hírháttér

Benedek_Imre

Március 15. Prof. dr. Benedek Imre ünnepi beszéde

Tisztelt egybegyűltek, marosvásárhelyi polgártársaim!

 

Itt állunk ma, Petőfi Sándor szobránál, és emlékezünk, emlékezünk és ünnepelünk.  Emlékezünk, és ünnepeljük 1848-as hőseinket, (…) azokat a gondolatokat is, amik a világszabadságról, egyenlőségről és testvériségről szólnak.

Kérdem én: vannak-e ennél szebb gondolatok? Vajon ezek a gondolatok jelen vannak-e még napjainkban is? Megvalósultak azok az eszmék, amelyekért harcoltak hőseink?

Gondoljunk csak a napjainkban történő eseményekre. Álmokat és reményeket fűzünk ahhoz, hogy ifjú nemzedékünk, a jövő értelmiségei anyanyelvükön tanulhassanak.

A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem esetében reménykedünk, mert megszületett egy kormányhatározat, hogy lesz végre fakultásunk, ahol ifjaink tanulhatnak. A határozat úgy szól, hogy a fakultás a magyar, angol, s majd német nyelven tanuló hallgatókat is egybe fogja. De vajon aggodalmunk nem jogos-e, amikor arra gondolunk, hogy az angol szakon a többségében román oktatók megint ráerőszakolhatják akaratukat a magyar oktatásra? Ha új dékánt választanak, akkor nem biztos, hogy megvalósulhat az a cél, hogy magunk irányítsuk és rendezzük dolgainkat saját belátásunk szerint.

Vajon manapság érvényes az a gondolat, amit Kossuth és Petőfi meghirdetett, miszerint mindenekelőtt a nép akarata a fontos és a nép által megfogalmazott problémáknak a megoldása a fő cél? Mint tudjuk, Petőfi nem csak, hogy meghirdette ezeket verseiben, de életét is áldozta értük.

Vajon ma Marosvásárhelyen ez nem aktuális, amikor a felmérések alapján az emberek 80%-a előválasztást akar? A baj csak az, hogy a nép nevében beszélő egyes politikusok elzárkóznak ettől. De valójában nem az a legfontosabb, hogy Vásárhely magyarságának előválasztási óhaját teljesítjük? (…) Elmondhajtuk-e, hogy manapság a magukat Kossuthnak vagy Petőfinek gondolók ennek eleget tesznek? Én igen. Kijelentem, és hirdetem azt, hogy szükség van előválasztásra, hogy megmozgassunk mindenkit, aki bízik vagy nem bízik, aki aggódik vagy nem aggódik, aki törődik vagy nem törődik közösségünk, a vásárhelyi magyarság, és a velünk együtt élő nemzetek sorsával.

„Talpra magyar, hív a haza! Itt az idő, most vagy soha! Rabok legyünk vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok!” – írta Petőfi. A kérdés most az, hogy hova akarunk tartozni? És jelképesen mondanám el: hogy azok közé, akik sasok voltak, de fiókáik – gyerekeik – tyúkok által voltak nevelve és tyúkokká váltak, vagy inkább azok közé, akik a sasok szabadságát, büszkeségét megtartva fiókáikat sasokká nevelték?(…)

Sokat gondolok Petőfi utolsó napjaira, perceire is. Amint tudják, a betolakodó, idegen hatalom orosz katonája valószínűleg szuronnyal végzett vele. Ezt valahol én át is éltem egy súlyos balesetem előtt. A sors úgy hozta, hogy megálmodtam, hogy én is a harctéren vagyok, katonák vesznek körbe, és szuronnyal akarnak leszúrni. Szerencsémre felébredtem, így a szuronytól megmenekültem. Szerencsémre balesetem alkalmával volt elég lélekjelenlétem ahhoz, hogy megvédjem magamat, és túléljem. Lehet, hogy túlzás, de gyökereim és neveltetésem, valamint az ilyen és ehhez hasonló átélt tapasztalataim feljogosítanak arra, hogy megpróbáljak a nép közkatonája, megbízottja, akaratának és eszméinek kiharcolója lenni, és a megmérettetés után, amennyiben nyerek, akkor az élre fogok állni ezen eszmék megvalósítása érdekében.

Kereszténydemokrata elveket követő emberként a másságot elfogadom, és tisztelem. Törekedni fogok arra, hogy nekünk, gyerekeinknek, közösségünk aktív, vagy nyugdíját élvező tagjainak biztosítsam a jólétet és a reményt, hogy itt is van élet, a számunkra is van.

Jár nekünk, magyaroknak, a szabad anyanyelvhasználat joga, amiként román ajkú társainkat sem vethetjük meg anyanyelvük miatt. Az elfogadás nagy kincs. Nem engedhetjük, hogy a „világoskék – sötét kék” jelzők, ha más vonatkozásban is, de újra felszínre kerüljenek. Éljünk hát szabadon, egymás mellett, egymást segítve, egymás hibáit kompenzálva!


Share Button
Ennyien olvasták: 196

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.