Központ
2017. november 22. szerda, Cecília
Köd
Szerda
Köd
Köd
Holnap
Köd
Helyenként felhős
Péntek
Helyenként felhős

Marosvásárhely: Toxi-city

Központ december 2, 2011 Hír & hírháttér

ToxiCity

Marosvásárhely: Toxi-city

A címből kiindulva jogosan feltételezhető, hogy városunk mindenki által hőn szeretett öko-bombájáról lesz szó: az Azomaros vegyipari kombinátról. Kezdetnek álljon egy nagyon rövid történeti áttekintés a gyárról. Az Azomaros Románia egyik legnagyobb ilyen jellegű vállalata, Marosvásárhely ipari életének szimbóluma. Amire, ki-ki maga eldöntheti, büszke-e vagy sem. A hivatalosan 1962-től létező kombinát 147 hektár területen fekszik, csupán 5 km-re a város központjától.

Profit, pénz, politikum

Hogyha a vásárhelyi őszről beszélünk, akkor sajnos a lakosokból akarva-akaratlanul előhívódik az a szmogos, füstös kép, és kellemetlen szagú, fullasztó érzés, amit a fent említett gyárnak köszönhetünk. Ez nem új keletű jelenség, hisz a „sokoldalúan fejlett szocializmus” idején épült monstrum azóta is tizedeli a város és a környező falvak lakosait, akik egészségükkel fizetnek az ipar istenségének. Szélcsendes időben már tíz-húsz kilométer távolságról látni lehet azt a füstoszlopot, amit a kombinát okád az ég felé.
Persze azt is tudjuk, hogy csak az idén már hétszer (utoljára éppen ezen a héten) róttak ki kisebb-nagyobb büntetést a kombinátra környezetszennyezés miatt, hallottunk a város különböző pontjain felállított mobil ammóniaszint-mérőkről is. És volt arra is példa, hogy a levegőben az ammónia-koncentráció megengedett értékének hatszorosát mérték, és emiatt a Környezetvédelmi Őrség 50 000 lejes bírságot rótt ki a gyárra. Ezt az összeget nyilván mellényzsebből kifizették, a sajtó felpumpálta az ügyet, hogy „látjátok, mégsem mérgezhet a gyár büntetlenül”, de mindez édeskevés ahhoz, hogy érdembeli változást csikarjanak ki.
Eközben meg városunk elöljárója és Borbély László környezetvédelmi miniszter stílusosan itt a piros-hol a pirost játszanak a vásárhelyi lakosok egészségével.
Az utóbbi napok ködös időjárásával nem lenne semmi baj, ha a levegőben levő ammónia-koncentráció nem fokozta volna negatív irányba komfortérzetünket. Ez pedig olyannyira romlott, hogy az elmúlt pár napban a semmiféle légúti problémával nem küszködő emberek is úgy kapkodtak a levegő után, mint a kopoltyús légzésre ítéltetett tükörponty a Szaharában.
A sorozatosan megismétlődő eset szokványosan bonyolódik: a Környezetvédelmi Őrség (ismét) büntet, a Környezetvédelmi Minisztérium (továbbra is) csúsztat és félrebeszél, Dorin Florea polgármester panaszkodik a város szennyezettségére, a szakminisztériumra és Borbély Lászlóra, aki nem tesz semmi konkrétumot a légszennyezés megfékezéséért. Ez alatt pedig az Azomaros köszöni szépen, jól van, dolgoztat és mérgeztet továbbra is kényelmesen, óriási profitokat jegyez, és egyezkedik a svájci Ameropa céggel a gyár részvényeinek áráról és annak átvevéséről.
Mert bizony nagyon nagy összegekről beszélünk. A műtrágyát előállító Azomaros ez év első felében több mint 163 millió lejes profitot jegyzett, a második negyedév eladásai pedig 80 százalékkal növekedtek az előző év hasonló időszakához képest. A Vásárhelyen előállított termékek iránti kereslet növekedése következtében a vállalat részvényeinek értéke 2011-ben az előző évhez képest több mint kétszeresére emelkedett. Sőt, egy hónapja az AZO név alatt futó részvények történelmi pillanatot kreáltak a Bukaresti Értéktőzsdén: a valaha mért legnagyobb árnövekedést érték el a legrövidebb idő alatt. Szóval mondhatni, hogy a vásárhelyi „Csernobil” magasról tesz a gazdasági-pénzügyi válságra.

Környezetvédelmi vetület. Mennyire is káros?

A marosvásárhelyi háziorvosok elmondása szerint az utóbbi két évben egyre gyakrabban fordulnak meg rendelőjükben a nem fertőzéses légúti panaszokkal érkező betegek. Ők azt is elmondták, hogy olyan pácienst is kezeltek, aki naponta asztmás krízissel szembesült, majd sikerült elhagynia a kezelést nem sokkal azután, hogy elköltözött a városból. Sőt, még egy aggasztó jelenséggel állunk szemben: több vásárhelyi orvos is beszámolt arról, hogy rohamosan növekedik a kismamák spontán vetélésének száma. Nyilván nem mondhatjuk, hogy kizárólag a vegyipari kombinát „mellékhatásának” tulajdoníthatjuk ezt, de az összefüggéseken nem ártana elgondolkodniuk az illetékeseknek.
A környéken lakók legtöbbször a légkörben észlelhető ammónia szaga miatt panaszkodnak. Valójában ez lenne a legkevésbé veszélyes szennyeződés. A gáz sajátossága, hogy nagyon alacsony jelenléti szinten is hevesen szúró, irritáló hatást vált ki. Ezt a kellemetlen hatását már alacsony koncentráció mellett is kifejti, s bár kellemetlen, de az egészségre még kevésbé ártalmas. Magasabb koncentrációk esetében viszont változik a helyzet, ekkor már súlyosan támadja a légutak nyálkahártyáját is, és a hatása kibírhatatlan: heves köhögéssel járó, fuldoklási tüneteket vált ki. Nagyobb koncentrációban már eszméletvesztést, és fulladásos halált okoz. Az enyhébb mérgezések általában nyomtalanul gyógyulnak, a maradandó károsodások csak hosszan tartó, folyamatos mérgezések esetében válnak nyilvánvalóvá: ilyen lehet a tüdő és az agy visszafordíthatatlan károsodása.

Szagtalan méreg

A sokkal veszélyesebb, de alig észlelhető mérgezést azonban a nitrogén-oxidok okozzák. Ezek a gázok alkotják azokat a jellegzetesen sárgás-barnás füstfellegeket, amelyek a kéményekből távoznak (pontosan az, amivel a Nyugatról városba érkező emberek először szembesülnek: a város bejáratánál levő borzalmas aszfaltút és az okkersárga füsttornyok). Ezek szaga alig észlelhető, és csak erősebb koncentráció esetén válik nyilvánvaló a jelenlétük, de még akkor sem kellemetlen a szaguk. Hatásuk azonban annál drámaibb: kis mennyiségben is súlyos, maradandó elváltozásokat okoznak a tüdőben. Magasabb koncentráció belélegzése után a tüdő vízzel telik meg, és fulladásos halált vált ki.A mérgező anyagok sora azonban ezzel egyáltalán nem ér véget. A különböző műtrágyák gyártása során ammónium-nitrát keletkezik melléktermékként. Ennek egy részét a légkörbe engedik. Ezek színe szürkés-fehér, és kellemetlen szagukkal nem csak a környéket füstölik, hanem savas eső formájában a környező épületeket, növényzetet is károsítják.

Szívd, csak szívd, te balga vásárhelyi!

Az elsődleges, de ugyanakkor változtathatatlan probléma onnan ered, hogy a kommunista rendszer a városba építette a vegyi üzemet. Európában pedig nincsenek törvénykezések a kibocsátott szennyező-anyagokra vonatkozóan, mert ott volt eszük nem építeni kombinátokat városokba, legfeljebb 20 km-re a sűrűn lakott területektől. Sajnos a román állam nem sokat tehet egyelőre a marosvásárhelyi lakosok érdekében, esetleg számon kérheti Borbély Lászlótól, például az idén augusztusban tett nyilatkozatát, amelyben azt mondta, hogy ha a kombinát az elkövetkező időszakban nem tartja be vállalt kötelezettségeit, működése felfüggesztését is elrendelhetik. Nyilván semmi összefüggés nincs a nyilatkozat időpontja és a vásárhelyi kosárlabdacsapat épp akkora eső évados büdzséjének elosztása között, amelynek – Borbély miniszter úr közbenjárása által – főszponzora épp az Azomaros. Talán nincs összefüggés a dolgok között, talán van…  Dehát az RMDSZ-es politikus is sok mindent ígért a kinevezésekor, amelyek betartását mi türelmesen vagy türelmetlenül vártuk…várjuk…
Ugyanakkor azt is tervezték, hogy a kombinát működési engedélyét felülvizsgálják, és a vezetői vállalták, hogy 2015-ig 130 millió dollár értékben eszközölnek beruházásokat a környezetszennyezés csökkentése érdekében. Hogy ez megtörtént-e vagy sem, a kívülálló számára titok, de az tagadhatatlan tény, hogy csupán fél év alatt hét büntetést gyűjtöttek össze. S az „azoszmogot”, a legúti megbetegedéseket sem lehet letagadni.
Persze a politikusok mindenféle érveket próbálnak felhozni a gyár működtetése mellett, de legtöbben a bezárását követő munkanélküliek miatt aggódnak. Nahát! Néhány ezer (egész pontosan 2700) ember anyagi gondjától nem tudnak aludni, miközben százezrek egészsége és élete forog kockán, és nem csak itt, Marosvásárhelyen! Persze mindenki beszél elvekről, uniós normákról és sérelmekről, csak éppen azok nem beszélhetnek, akiknek a sorsáról dönteni fognak. Ők ebbe nem szólhatnak bele! Nem, mert vannak mások, akik úgy vélik, hogy ők azt is jobban tudják, hogy van-e, vagy nincs jogunk az egészséges élethez!

Profit, pénz, politikum
Hogyha a vásárhelyi őszről beszélünk, akkor sajnos a lakosokból akarva-akaratlanul előhívódik az a szmogos, füstös kép, és kellemetlen szagú, fullasztó érzés, amit a fent említett gyárnak köszönhetünk. Ez nem új keletű jelenség, hisz a „sokoldalúan fejlett szocializmus” idején épült monstrum azóta is tizedeli a város és a környező falvak lakosait, akik egészségükkel fizetnek az ipar istenségének. Szélcsendes időben már tíz-húsz kilométer távolságról látni lehet azt a füstoszlopot, amit a kombinát okád az ég felé.
Persze azt is tudjuk, hogy csak az idén már hétszer (utoljára éppen ezen a héten) róttak ki kisebb-nagyobb büntetést a kombinátra környezetszennyezés miatt, hallottunk a város különböző pontjain felállított mobil ammóniaszint-mérőkről is. És volt arra is példa, hogy a levegőben az ammónia-koncentráció megengedett értékének hatszorosát mérték, és emiatt a Környezetvédelmi Őrség 50 000 lejes bírságot rótt ki a gyárra. Ezt az összeget nyilván mellényzsebből kifizették, a sajtó felpumpálta az ügyet, hogy „látjátok, mégsem mérgezhet a gyár büntetlenül”, de mindez édeskevés ahhoz, hogy érdembeli változást csikarjanak ki.
Eközben meg városunk elöljárója és Borbély László környezetvédelmi miniszter stílusosan itt a piros-hol a pirost játszanak a vásárhelyi lakosok egészségével.
Az utóbbi napok ködös időjárásával nem lenne semmi baj, ha a levegőben levő ammónia-koncentráció nem fokozta volna negatív irányba komfortérzetünket. Ez pedig olyannyira romlott, hogy az elmúlt pár napban a semmiféle légúti problémával nem küszködő emberek is úgy kapkodtak a levegő után, mint a kopoltyús légzésre ítéltetett tükörponty a Szaharában.
A sorozatosan megismétlődő eset szokványosan bonyolódik: a Környezetvédelmi Őrség (ismét) büntet, a Környezetvédelmi Minisztérium (továbbra is) csúsztat és félrebeszél, Dorin Florea polgármester panaszkodik a város szennyezettségére, a szakminisztériumra és Borbély Lászlóra, aki nem tesz semmi konkrétumot a légszennyezés megfékezéséért. Ez alatt pedig az Azomaros köszöni szépen, jól van, dolgoztat és mérgeztet továbbra is kényelmesen, óriási profitokat jegyez, és egyezkedik a svájci Ameropa céggel a gyár részvényeinek áráról és annak átvevéséről.
Mert bizony nagyon nagy összegekről beszélünk. A műtrágyát előállító Azomaros ez év első felében több mint 163 millió lejes profitot jegyzett, a második negyedév eladásai pedig 80 százalékkal növekedtek az előző év hasonló időszakához képest. A Vásárhelyen előállított termékek iránti kereslet növekedése következtében a vállalat részvényeinek értéke 2011-ben az előző évhez képest több mint kétszeresére emelkedett. Sőt, egy hónapja az AZO név alatt futó részvények történelmi pillanatot kreáltak a Bukaresti Értéktőzsdén: a valaha mért legnagyobb árnövekedést érték el a legrövidebb idő alatt. Szóval mondhatni, hogy a vásárhelyi „Csernobil” magasról tesz a gazdasági-pénzügyi válságra.
Környezetvédelmi vetület.
Mennyire is káros?
A marosvásárhelyi háziorvosok elmondása szerint az utóbbi két évben egyre gyakrabban fordulnak meg rendelőjükben a nem fertőzéses légúti panaszokkal érkező betegek. Ők azt is elmondták, hogy olyan pácienst is kezeltek, aki naponta asztmás krízissel szembesült, majd sikerült elhagynia a kezelést nem sokkal azután, hogy elköltözött a városból. Sőt, még egy aggasztó jelenséggel állunk szemben: több vásárhelyi orvos is beszámolt arról, hogy rohamosan növekedik a kismamák spontán vetélésének száma. Nyilván nem mondhatjuk, hogy kizárólag a vegyipari kombinát „mellékhatásának” tulajdoníthatjuk ezt, de az összefüggéseken nem ártana elgondolkodniuk az illetékeseknek.
A környéken lakók legtöbbször a légkörben észlelhető ammónia szaga miatt panaszkodnak. Valójában ez lenne a legkevésbé veszélyes szennyeződés. A gáz sajátossága, hogy nagyon alacsony jelenléti szinten is hevesen szúró, irritáló hatást vált ki. Ezt a kellemetlen hatását már alacsony koncentráció mellett is kifejti, s bár kellemetlen, de az egészségre még kevésbé ártalmas. Magasabb koncentrációk esetében viszont változik a helyzet, ekkor már súlyosan támadja a légutak nyálkahártyáját is, és a hatása kibírhatatlan: heves köhögéssel járó, fuldoklási tüneteket vált ki. Nagyobb koncentrációban már eszméletvesztést, és fulladásos halált okoz. Az enyhébb mérgezések általában nyomtalanul gyógyulnak, a maradandó károsodások csak hosszan tartó, folyamatos mérgezések esetében válnak nyilvánvalóvá: ilyen lehet a tüdő és az agy visszafordíthatatlan károsodása.

Szagtalan méreg
A sokkal veszélyesebb, de alig észlelhető mérgezést azonban a nitrogén-oxidok okozzák. Ezek a gázok alkotják azokat a jellegzetesen sárgás-barnás füstfellegeket, amelyek a kéményekből távoznak (pontosan az, amivel a Nyugatról városba érkező emberek először szembesülnek: a város bejáratánál levő borzalmas aszfaltút és az okkersárga füsttornyok). Ezek szaga alig észlelhető, és csak erősebb koncentráció esetén válik nyilvánvaló a jelenlétük, de még akkor sem kellemetlen a szaguk. Hatásuk azonban annál drámaibb: kis mennyiségben is súlyos, maradandó elváltozásokat okoznak a tüdőben. Magasabb koncentráció belélegzése után a tüdő vízzel telik meg, és fulladásos halált vált ki.A mérgező anyagok sora azonban ezzel egyáltalán nem ér véget. A különböző műtrágyák gyártása során ammónium-nitrát keletkezik melléktermékként. Ennek egy részét a légkörbe engedik. Ezek színe szürkés-fehér, és kellemetlen szagukkal nem csak a környéket füstölik, hanem savas eső formájában a környező épületeket, növényzetet is károsítják.

Szívd, csak szívd,
te balga vásárhelyi!
Az elsődleges, de ugyanakkor változtathatatlan probléma onnan ered, hogy a kommunista rendszer a városba építette a vegyi üzemet. Európában pedig nincsenek törvénykezések a kibocsátott szennyező-anyagokra vonatkozóan, mert ott volt eszük nem építeni kombinátokat városokba, legfeljebb 20 km-re a sűrűn lakott területektől. Sajnos a román állam nem sokat tehet egyelőre a marosvásárhelyi lakosok érdekében, esetleg számon kérheti Borbély Lászlótól, például az idén augusztusban tett nyilatkozatát, amelyben azt mondta, hogy ha a kombinát az elkövetkező időszakban nem tartja be vállalt kötelezettségeit, működése felfüggesztését is elrendelhetik. Nyilván semmi összefüggés nincs a nyilatkozat időpontja és a vásárhelyi kosárlabdacsapat épp akkora eső évados büdzséjének elosztása között, amelynek – Borbély miniszter úr közbenjárása által – főszponzora épp az Azomaros. Talán nincs összefüggés a dolgok között, talán van…  Dehát az RMDSZ-es politikus is sok mindent ígért a kinevezésekor, amelyek betartását mi türelmesen vagy türelmetlenül vártuk…várjuk…
Ugyanakkor azt is tervezték, hogy a kombinát működési engedélyét felülvizsgálják, és a vezetői vállalták, hogy 2015-ig 130 millió dollár értékben eszközölnek beruházásokat a környezetszennyezés csökkentése érdekében. Hogy ez megtörtént-e vagy sem, a kívülálló számára titok, de az tagadhatatlan tény, hogy csupán fél év alatt hét büntetést gyűjtöttek össze. S az „azoszmogot”, a legúti megbetegedéseket sem lehet letagadni.
Persze a politikusok mindenféle érveket próbálnak felhozni a gyár működtetése mellett, de legtöbben a bezárását követő munkanélküliek miatt aggódnak. Nahát! Néhány ezer (egész pontosan 2700) ember anyagi gondjától nem tudnak aludni, miközben százezrek egészsége és élete forog kockán, és nem csak itt, Marosvásárhelyen! Persze mindenki beszél elvekről, uniós normákról és sérelmekről, csak éppen azok nem beszélhetnek, akiknek a sorsáról dönteni fognak. Ők ebbe nem szólhatnak bele! Nem, mert vannak mások, akik úgy vélik, hogy ők azt is jobban tudják, hogy van-e, vagy nincs jogunk az egészséges élethez!

Pál Piroska

Share Button
Ennyien olvasták: 257

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.