Központ
2017. november 24. péntek, Emma
Borús
Ma
Borús
Helyenként felhős
Holnap
Helyenként felhős
Borús
Vasárnap
Borús

Megszólalnak a MOGYE szenátusának magyar tagjai

Bodnár Erika március 3, 2016 Hír & hírháttér

Copotoiu újra szenátuselnök

Közel három hete zajlott a szenátusi elnökválasztás a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen. A magyar oktatás ügyét már korábban is hátráltató dr. Constantin Copotoiu professzor nyert, a másik, európai szellemű és gondolkodású, fiatal jelölttel szemben. Az eredmény 28-24 lett. A szenátus magyar tagjait szólaltattuk meg az ügyben.

mogyerégi

– Bár két jelölt méretkezett meg a választáson, mégis a nyertes dr. Constantin Copotoiu lett – igaz csak 4 szavazattal –, aki a magyar departamentumok megalakulását akadályozta eddig is. Elképzelhető, hogy a magyar oktatók átszavaztak Copotoiura?

Benedek Imre: Bár egyezség született a szenátustagok között, hogy nem szavazunk Copotoiura, úgy vélem: bármi lehetséges.

Kovács István: Mivel ez titkos szavazás volt, nem tudható semmi biztosan. Az eredményből az derült ki, hogy az egyetem szenátusának tagjai nem akarnak változást. Bár a magyar oktatók körében született egy egyezség, hogy kire is kell szavazni, és mindannyian tapasztaltuk a Copotoiu-féle ellenállást a magyar departamentumok megalakításának kapcsán, mégis valószínűnet tartom, hogy volt olyan magyar oktató, aki átszavazott.

Lázár Erzsébet: Titkos szavazás volt, így nem tudni, ki, miként voksolt. Tény, hogy esély volt megnyerni ezt a játszmát. Ha teljes lett volna a részvétel, akkor még több esélyünk lett volna.

Orbán-Kiss Károly: Nehéz erre válaszolni, mert nem tudhatom, hogy ki hogyan szavazott. A magyar szenátustagok a közgyűlésünkön egyértelműen a Copotoiu ellenjelöltjének támogatásáról döntöttek. Én úgy érzem, hogy ehhez mindenki tartotta magát.

Pávai Zoltán: Az elmúlt négy évben történtek után kötve hiszem, hogy a magyar tagozat képviselői közül valaki a régi elnököt támogatta volna. Elképzelhetőnek tartom viszont, hogy valaki elhíresztelte a másik elnökjelöltről, hogy a magyarok rá fognak szavazni, ami ellenérzést válthatott ki a román kollégákból a szóban forgó jelölttel szemben. Egyébként a magyar szenátusi tagok száma jóval kevesebb annál, mint amennyi voksot a vesztes jelölt kapott.

Szabó Béla: A tagozat eddigi döntései mellett mindig kiálltak a kollégák. Kizárni ugyan nem tudom az átszavazást, de ismervén az embereket, nagyon kevéssé tartom valószínűnek. Hogy mégis Copotoiu nyert, az nem meglepetés. Mi, magyarok kevesen vagyunk az abszolút többség eléréséhez, és sajnos nem vagyunk annyian, hogy döntően befolyásoljuk a választásokat. És azt a tényt sem hanyagolhatjuk el, hogy nem biztos, hogy a román kollégák úgy szavaztak, ahogy azt nekünk a voks előtt ígérték.

Szatmári Szabolcs: Titkos szavazás volt, így erre a kérdésre egyértelmű választ senki nem tud adni. Én is úgy vélem, hogy a megkötött egyezséget mindenki betartotta. De ez kevés volt ahhoz, hogy elégséges szavazatot hozzon. A sikerhez sok románnak is Copotoiu ellen kellett volna szavaznia, de ez nem történt meg.

Szilágyi Tibor: A számok egyáltalán nem tükrözik azt, hogy bárki is átszavazott volna. 15 magyar szenátusi tag vett részt a választáson, és Copotoiu ellenjelöltje 24 szavazatot kapott. Tudjuk, hogy Copotoiu akadályozta a magyar tagozatot a törvényes jogainak érvényesítésében, ehhez nem fér kétség. Nem hinném, hogy a magyar oktatók rászavaztak volna, hiszen a tagozati tanács szintjén eldöntöttük, hogy kit támogatunk. Eddigi tapasztalataim alapján a magyar tagozat vezetőinek döntő többsége tiszteletben tartja a közösség határozatait. Azonban titkos szavazásról lévén szó, teljes bizonyossággal csak magamért tudok kezességet vállalni.

Több mint másfél éve a magyar oktatók tiltakozásul kivonultak az egyetem választott vezetői tisztségeiből. Most újra tagjai a szenátusnak és a kari tanácsoknak. Remélnek-e ezáltal pozitív elmozdulást, ami a magyar tanszékek megalakítását illeti?

Benedek Imre: Én a törvényesség betartása mellett kardoskodok, és remélem, hogy megalakulnak a magyar departamentumok. Végső soron ez a feladata minden szenátustagnak, minden magyar oktatónak, hogy ezért szálljon síkra. Emellett azért is fontos jelen lenni a szenátusban és a kari tanácsokban, mert így hozzáférünk az információkhoz, és aktív szerepet vállalunk a döntéshozásban, érvelni, vitázni tudunk a román többségű szervvel. Együtt kell dolgozni, be kell épülni a rendszerbe és át kell adni az ismereteket, amelyre szüksége van minden egyetemi oktatásban résztvevő személynek.

Kovács István: Az idő azt bizonyította be, hogy a tiltakozó akciónak nem volt értelme, és eredménye sem lett. Sőt, kimaradva ezekből a tisztségekből, számos lehetőségtől és információtól elestünk. Ha egy kicsit is többet lehet elérni ennél a jelenléttel, a rendszeren belüliséggel, akkor van remény arra, hogy lesz elmozdulás. Valószínűleg nagyon látványos eredmények nem születnek majd, de apró lépésekkel, szakmai és tudományos megerősödéssel megkerülhetetlenek leszünk.

Lázár Erzsébet: Jó lépésnek tartom, hogy a magyar oktatók újra tagjai a döntéshozó testületeknek, és ha az egyetem betartja a ma még érvényben lévő oktatási törvényt, akkor remélhetünk pozitív elmozdulást is. Egyelőre a közeljövő fontos célja, hogy a magyar testület jelöljön ki egy minden szempontból alkalmas professzort a szenátus alelnökének, aki tudja és szándékszik is vállalni a szembenállást a jelenlegi szenátuselnökkel a sarkalatos kérdésekben.

Orbán-Kiss Károly: Én optimista vagyok. Ez egy új mandátum, új szenátus, és ilyenkor az a helyes hozzáállás, hogy jóhiszeműen várjuk a román szenátustagok álláspontjának változását. Ha nem működik a párbeszéd, akkor újra kell értékelni a mi jelenlétünk fontosságát a testületben. Egyébként, amikor az ezirányú döntés megszületett, akkor még nem volt ismert a szenátus elnökének személye, és azt sem tudtuk, hogy ki a rektorjelölt.

Pávai Zoltán: A rektor ugyanaz marad, most már a szenátus elnöke is, ezek után kétlem, hogy számottevő változást eredményezhet az a tény, hogy újra tagjai vagyunk a vezető testületeknek

Szabó Béla: Bár a tantestület közös döntése volt, hogy újra belépjünk a szenátusba, ha teljesen őszinte akarok lenni: nem remélek pozitív elmozdulást. Lehet, hogy ezzel apró sikereket – egy-egy tisztségbe való kinevezést – elérünk, ugyanakkor leszögezem: nem mondunk le a magyar tanszékek megalakításáról. Egyébként, amikor közel két éve kivonultunk, feladtuk a labdát a társadalomnak és a politikumnak, de sajnos ez a labda a levegőben maradt.

Szatmári Szabolcs: A magyar tanszékek megalakítását illetően nem számítok pozitív elmozdulásra. Nem akarjuk a tagozatot elkeseríteni, de ez a valóság. Személy szerint ellene voltam az újbóli szerepvállalásnak, de alárendeltem magam a tagozat döntésének. A nyereség abban nyilvánulhat meg, hogy a mindennapos ügyintézésekben jelen vannak azok az emberek, akik segíthetnek, mert az elmúlt másfél évben ez megnehezült a tiltakozó kilépés miatt.

Szilágyi Tibor: Pontosítanék a kérdésen. Amikor kivonultunk a vezetőségből, akkor a kinevezett tisztségviselők (rektorhelyettes és dékánhelyettesek) mondtak le, a választott képviselők maradtak, de meghatározott időre bojkottálták a gyűléseket. Ám ez végül sem a politikumból, sem a közvéleményből nem váltott ki olyan visszhangot, amilyen szükséges lett volna ahhoz, hogy ez a lépés elősegítse a tagozat tényleges megalakítását. Most új szenátus alakult, így új mandátummal tovább próbáljuk a tagozat érdekeit érvényesíteni, de összességében véve nem vagyok optimista.

– Hantz Péter kutató többször is felhívta a közvélemény figyelmét arra, hogy a MOGYE vezérkara plagizált, sőt, az országos etikai bizottság végső jelentésében is ezt állapította meg. De magyar oktatókat is elmarasztalt a bizottság plágium miatt. Hogyan vélekedik ön erről?

Benedek Imre: Én magamról állíthatom, hogy távol áll tőlem a plágium, a többit az érintettektől kell megkérdezni.

Kovács István: Azt biztosan állíthatom, hogy a mi munkacsoportunkban a kezdetektől egy alapelv volt: a plagizálás kizárt. Ezt alátámasztják a nemzetközileg elismert tudományos eredményeink is. Bár a plágium kiszűrésére léteznek jól működő programok, az orvosi egyetemen belüli tudományos közlés annyira szegényes, hogy monitorizálni is nehéz. Aki becsületes módon kutat, közöl és dolgozik, annak a dolgozata nyilvános és ellenőrizhető. Bár olvastam én is a sajtóban a plágiumváddal illetett személyekről, úgy gondolom, erről az érintetteket kell megkérdezni.

Lázár Erzsébet: Erről nincsenek pontos információim, de azt tudom, hogy akiről bebizonyosodik, hogy plagizált, nem tölthet be semmiféle hivatalos funkciót, de a törvényt úgy alkalmazzák, hogy egyesekre vonatkozik és másokra nem.

Orbán-Kiss Károly: Úgy vélem: minden szakember egyetért abban, hogy a plágiumot elítéljük, a vétkesnek nincs helye az akadémiai körökben. Személyesen fellépni ez ellen nehéz, ennek intézményes és törvényes keretei vannak, az már más kérdés, hogy nem mindig tartják be azokat, és gyakran kettős mércét alkalmaznak. Azt viszont nem tudom elhinni, hogy valakinek a neve úgy kerül rá egy tudományos dolgozatra, hogy ő arról nem tud. Jelenleg minden tudományos közlésben megjelenő szerző automatikusan értesítést kap erről.

Pávai Zoltán: 2016 januárjától nagyon komoly plágiumellenes szabályzatot vezetett be az egyetem, amely annak honlapján megtalálható. Ennek hiányában előfordulhatott olyan eset, hogy megkért egy kolléga, hogy segítsen egy oktató előkészíteni és elemezni egy-két metszetet, aki ezért feltüntette az illető nevét a szakdolgozatában. Ez nem azt jelenti, hogy a segítőkész tanár ismeri a dolgozat teljes szövegét. Tudományos körökben jól ismert tény, hogy az első és az utolsó szerző felel a dolgozat tartalmáért. Ha valaki bekerült a sorba a két szerző közé, akkor pórul járhatott. Jó tanulság volt ez, hogy „társszerzőként” is csak olyan dolgokban szabad részt venni, amelyeket teljes mértékben ismersz, ismered a felhasznált  irodalmat is, és jelezheted a szerzőnek, ha valamit nem találsz rendben

Szabó Béla: Nekem nincs tudomásom ilyen esetről. Brassai Attila professzort vádolták meg ezzel, de ott csupán annyi történt, hogy a magyar nyelvű dolgozatát angolra is lefordította, tehát „önplagizálás” volt, ami nonszensz, de emiatt elmarasztalták.  Más elmarasztalt magyar kollégát nem ismerek, és semmiféle bizonyítékot vagy végzést nem láttam erről.

Szatmári Szabolcs: Nem követtem az ügyet, mert nem voltam érdekelt benne. Ha van a plágiumra bizonyíték, és ezt kompetens szervek állapították meg – és nem etnikai alapú vádaskodásról van szó –, akkor ez elmarasztalandó és szégyellnivaló dolog, amely szankciót érdemel.

Szilágyi Tibor: Nincs tudomásom arról, hogy magyar oktató számottevő vétket követett volna el ezen a téren. A plágium messzemenően elítélendő és káros jelenség. Ez ellen egyértelműen küzdeni kell minden eszközzel, és legjobb ennek elejét venni. Olyan rendszert kell kialakítani, hogy senkinek eszébe se jusson ilyet csinálni.

Egyed Imre professzor lapunk megkeresésére elmondta, hogy a magyar tagozat vezetői által adott válaszok az ő álláspontját is tükrözik ahhoz sem hozzátenni, sem elvenni belőle nem szeretne. Szász József főorvost pedig lapzártánkig nem sikerült elérnünk, egyébként ő volt, aki az alakuló ülésen sem vett részt. Mindketten megválasztott tagjai a szenátusnak.

 

Share Button
Ennyien olvasták: 976

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.