Központ
2019. december 16. hétfő, Etelka, Aletta

Megvalósult autonómia, avagy Dél-Tirolnak sikerült

Központ szeptember 22, 2011 Hír & hírháttér

Megvalósult autonómia, avagy Dél-Tirolnak sikerült

„A dél-tiroli modell nem egyedi, hanem megismételhető”

Tirol

Szombaton Marosvásárhelyre érkeztek – a Székelyföld többi megyéjében is autonómia szimpóziumot bemutató – dél-tiroli szakemberek, az autonóm tartomány legavatottabbjai: prof. Christoph Pan, Davide Zaffi és Lucio Giudiceandrea.

Az előadás olasz és angol nyelven folyt, de román és magyar tolmács is segítette megértetni a vendégek mondanivalóját. Komlóssy József autonómia-szakértő és a szimpózium moderátora nyitó beszédében elmondta: „A szimpózium elsődleges célja, hogy Romániában a hallgatóság számára bemutassa a többnyelvű autonóm régió, Dél-Tirol politikai, gazdasági és jogtörténetét, továbbá, hogy a Dél-Tirol többnyelvű autonóm tartomány példájával románoknak és magyaroknak egyaránt fogódzókat adjon ahhoz, hogy abban a történelmileg összetartozó egységes térben, melyet Székelyföldnek neveznek, miként teremthetnek meg vállvetve, együtt egy sikeres európai régiót.”
Rövid történelmi áttekintővel hoznám képbe az olvasókat: Dél-Tirol autonóm tartományt 1919-ben csatolták Olaszországhoz. Az egykoron a Habsburg Birodalomhoz tartozó Tirol déli részében túlnyomóan német anyanyelvű közösség élt, a ladin anyanyelvűek aránya 4%, az olaszoké 3% volt. A fasiszta uralom megpróbálta elolaszosítani és elűzni, illetve áttelepíteni a Német Birodalomba az itt élőket. Dél-Tirol először a II. világháború után, 1948-ban vált autonóm régióvá, amely azonban nem nyújtott elegendő védelmet a két kisebbségben élő népcsoport számára. Így Dél-Tirol esete Ausztria és Olaszország között állandó jogvita forrásává vált, de hosszas tárgyalások után, 1971-ben létrejött a második dél-tiroli autonómia, ami ma többszörösen példaértékű Európában.
Mi, Székelyföldön élők, jelen helyzetünk tükrében feltehetjük a kérdést: mindez hogyan jöhetett létre, és mit tehetünk mi is, hogy hasonló eredményeket érjünk el? A szimpózium vendégei segítettek a kérdés első felére választ adni.
Christoph Pan elmondta, az olaszok többsége kezdetben nem értette meg, hogy az államban élhetnek olyan személyek, akiknek nem olasz az anyanyelvük. Később az olaszok attól féltek, hogy „nyelvileg” kiszolgáltatják őket a helyi német többségnek, és természetesen nem ujjongtak az autonómia-tervtől. A régió sikere azonban az, hogy elérték, a három népcsoport egyikét sem kellett megfosztani semmilyen jogától.

Elutasítástól az elfogadásig

Giudiceandrea professzor elmondta, az olaszok és a kisebbségek viszonya viharos múltra tekint vissza, és kezdetben nyilván az olasz lakosság a többnyelvűség hivatalos bevezetése kezdetén ellenszegült, mert a hivatalos nyelvet beszélő németajkú lakossággal szemben kevés olasz beszélte a helyi többség anyanyelvét. Idővel az olaszok is megértették, hogy a többnyelvűség nem csak a saját személyes érdekük (pedig az sem elhanyagolható, hisz azoknak a közigazgatásban dolgozóknak, akik mindkét nyelvet beszélik, 10%-kal magasabb a bérük, nem beszélve a lingvisztikai és kulturális sokszínűségről, amit már ők is reális értékként fognak fel), de a régió hasznára is fordul. Így a gazdasági fellendüléssel párhuzamosan paradigmaváltás is lezajlott: mára mindhárom nemzet szívesen sajátítja el a többiek nyelvét. Az iskolai oktatás is ezt bizonyítja – ami városunkban is nagyon aktuális probléma, és példaértékű lehetne számunkra – az olasz nyelvű iskolában németet, a német nyelvű iskolában olaszt, a ladin intézményekben pedig németet, vagy olaszt tanulnak.
Ma Alto Adige, azaz Südtirol félmillió lakosának 25 százaléka olasz, 4 százaléka ladin, a többség pedig német ajkú. Ne higgyük azt, hogy zökkenőmentes volt a két nemzet békés együttélési stratégiájának kidolgozása, hosszas tárgyalások, ellenszegülések, sőt erőszak, és a történelem során a politikai konjunktúra is nehezítette ezt, ma azonban a hajdanán szegény, magas munkanélküliséggel és elvándorlással sújtott vidékből, az Európai Unió egyik legfejlettebb régiója lett, 0%-os munkanélküliséggel, a GDP 36 százalékkal haladja meg az olasz átlagot és a terület gazdaságának 5 milliárd eurós forgalma van. Virágzik a turizmus, a mezőgazdaság (példaként: ha európai uniós almát eszünk, tíz az egyhez, hogy dél-tiroli gyümölcsbe harapunk bele) és a kisipar. „Megszűnt a konfliktuspotenciál, társadalmi béke van, virágzik a gazdaság. Az, hogy a régió lakossága többnyelvű, a hozzáadott kulturális értékben csapódik le” – összegezte előadását Pan.

Eredmények

Az oly sokszor mintaként emlegetett dél-tiroli régió olyan autonómia statútumot dolgozott ki, amelyekben olyan követelmények, törvények vannak megfogalmazva, amelyek nekünk, kisebbségben élőknek egyelőre szép álomnak vagy tündérmesének tűnhetnek. Először is a régiónak három hivatalos nyelve van: a német, az olasz és a ladin. Ebből egyenesen következik az oktatás optimalizálása is: az olasz iskolákban az anyanyelv mellett németet, a német nyelvű iskolában olaszt, a ladin intézményekben pedig németet és olaszt tanulnak. (És a meghívottak szerint, az ott élők ezt teljes mértékben pozitívumként, és nyelvi és kulturális gazdagodásként fogják fel.) Sőt, háromnyelvű egyeteme is van a kis régiónak. Egy másik ilyen törvény a közszolgálatban dolgozókat érinti, akiknek mindkét nyelv tudását igazoló bizonyítványt kell felmutatniuk, ahhoz, hogy az állást betölthessék. Az arányosság elvének gyakorlatba ültetésére is törvényt hoztak, az etnikai arányoknak megfelelően alkalmazzák az önkormányzati tisztségviselőket, az igazságszolgáltatásban tevékenykedőket és az önkormányzati rendőrség alkalmazottait; ugyanakkor a szociális bérlakásokat, a lakásépítési támogatásokat, valamint a kulturális támogatásokat minden településen az ott élő népcsoportok arányában osztják el. Gondolom, már mondanom sem kell, hogy az intézmények, a vendéglátó-ipari egységek, a fogyasztási cikkek, az utcanevek mind-mind németül és olaszul is fel vannak tüntetve. Tehát az olaszok felismerték, hogy ebből az együttélésből sokféle előnyük származik, a németek pedig megértették, hogy jelen esetben „nyelvében él a nemzet”. És ez nem csak érzelgős, múlton tűnődő szoboravatásokon elhangzó szónoklatokban jelenik meg, hanem a törvények paragrafusaiban is.

Mi lehet a siker titka?

A modellértékű autonómia „sikerreceptje” három lényeges tényezőn nyugszik: a saját identitástudat megőrzésének akaratán, a politikai egységen (bár a Dél-tiroli Néppárt mellett még működik három kisebb, radikálisabb programú párt, évek óta a Néppárt fölényesen vezet a lakosság körében), és az anyaország tetterős támogatásán. Mondhatjuk, hogy a német szorgalom és spórolás az olasz temperamentummal és életkedvvel keveredve virágzó régiót teremtett. Lucio Giudiceandrea is azt hangsúlyozta, hogy legjobb megoldás az együttműködés, csak akkor lehet egy régió sikeres, hiszen ez Alto Adige/Dél-Tirol sikere megvalósulásának titka. Tehát az almás strudli és a sült kolbász jól megfér egymás mellett az asztalon, és utána a jódlira is ugyanúgy lehet ropni a táncot, mint a Bona serra, signorinára. Tényleg lehet!

 

Share Button
Ennyien olvasták: 656

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.