Központ
2017. augusztus 18. péntek, Ilona
Derült
Ma
Derült
Derült
Holnap
Derült
Helyenként felhős
Vasárnap
Helyenként felhős

Működő szociális intézményünk: Nyitva áll a hajléktalanszálló ajtaja

Központ december 26, 2011 Hír & hírháttér

szalloMűködő szociális intézményünk

Nyitva áll a
hajléktalanszálló ajtaja

Vásárhelyi lakosként, bevallom, még sosem voltam a Rozmaring utcai hajléktalanszálló környékén, úgyhogy amikor a december közepi hidegben és hófúvásban – ezt az időjárást ékes magyar nyelvünk szólásával úgy nevezik, hogy „a kutyát se engedd ki a házból” – kerestem az épületet, folyton az járt a fejemben, hogy vannak emberek, akik a telet lakás nélkül vészelik át…  Az utcán sétálva akarva akaratlanul is belebotlunk hajléktalanokba, akik padon, járdán, lépcsőn vacogva üldögélnek. Elfordítjuk a fejünket, bele sem gondolva, hogy ugyan mi a meleg szobában ücsörgünk, de odakint emberek fagynak meg minden évben a mínusz fokokban.

Amíg országunkban a szociális ellátórendszer ezer sebből vérzik, addig évről évre több tucatnyi hajléktalan leli halálát az utcán. Ha muszáj, akkor törvényi szigorral kényszerítik őket életvitelváltásra, de a pénzbüntetés vagy elzárás nem lehet a problémák orvoslása. A szociális intézményrendszer egyik legnagyobb területe az idősek ellátása mellett a hajléktalanokról való gondoskodás. Persze ez nem kötelező rájuk nézve, hiszen a hajléktalan is szabad ember, vannak jogai, ellenben emberi méltósága kerül veszélybe, ha a társadalom perifériájára sodródik – és ez sajnos, bármelyikünkkel megtörténhet. 2004-es statisztikai adatok szerint országszerte 13024 hajléktalant számoltak, amelyből 169 Vásárhelyen tartózkodik.

Ismeretes, hogy a szociális ellátórendszer fenntartása az állam feladata. Ugyanakkor nagyon nehéz egy ilyen volumenű intézményformát működtetni, aminek nehézségeit növeli a forráshiányos finanszírozás, illetve az egyre nagyobb számban a rendszerbe kerülő, a társadalom mezsgyéjére sodródott emberek. A róluk való gondoskodás társadalmi felelősség. Ők többnyire egy szociális lejtőn át jutottak – rendszerint önnön hibájukon kívül – ilyen helyzetbe.

A vásárhelyi hajléktalanszálló

Az állam és az önkormányzat által működtetett saját intézmény, a hajléktalanok segítésére alapított meggyesfalvi negyedbeli menhely ebben a hónapban töltötte a tizenegyedik életévét. Megtudtuk Székely Istvántól, a menhely igazgatójától, hogy az intézmény finanszírozását első fokon az önkormányzat biztosítja, ennek költségvetéséből különítik el a működtetési összeget, ugyanakkor az intézmény szolgáltatásait igénybe vevő azon tagok is hozzájárulnak, akiknek jövedelmük van. A tőlük bejött pénzösszeg leginkább az étkeztetést fedezi.

Ne gondolja a kedves olvasó, hogy Hilton-szerű küllemmel és szolgáltatásokkal rendelkezik a menhely, de minden feltétel megvan, amire szüksége van egy személynek egy elfogadható élethez. Az intézmény egy négy szintes tömbházban működik, ahol 140 férőhelyet tudnak biztosítani az ideiglenes hajléktalanoknak, de szükség esetén megoldást találnak minden rászorulónak. Szűk folyosóból nyíló szobák, amelyekben emeletesíthető ágyak vannak, párnával, takaróval. A szobákban polcok is vannak elhelyezve, ahol a „lakók” személyes tárgyaikat tarthatják. Természetesen mellékhelyiség, étkezde, és konyha is van az épületben, dicséretes módon ezen helyiségek mindenike két nyelvű táblákkal van ellátva.

A „lakókról”

Tudjuk, hogy a hajléktalanoknak könnyebb a problémájukra megoldást találni nyáron, így utánajártunk, hogy a mostoha meteorológiai körülmények miatt hányan veszik igénybe a menhely nyújtotta lehetőségeket. „Tavalyhoz képest nem csökkent, és nem is nőtt a száma, és bár folyamatosan érkeznek új személyek, közben oldódnak meg régi ügyek is” – tájékoztatott Székely.

Adataink szerint jelen pillanatban 120 személy tartózkodik az intézményben, de ezek közül csupán 7-9 személy részesül étkeztetésben, azaz csupán a ott lévők 6 százaléka nem rendelkezik semmiféle jövedelemmel. „Az intézmény működési szabályzata szerint csak azon személyek jogosultak az teljes ellátásra, akiknek semmi jövedelmük nincs, és az általunk elvégzett szociális ankét során sem találunk olyan rokont vagy hozzátartozót, aki segíteni tudná őt. Így egy-két hónapig, amíg körvonalazódik az esetleges új munkahelye, és jövedelemre tesz szert, biztosítunk neki napi kétszeri étkezést” – magyarázta Székely István. Ugyanakkor minden ott lakó 6 lej ellenértékben kaphat reggelit és vacsorát.

A menedékhely szolgáltatásait igénylő személyek legtöbbje középkorú férfi, de látogatásom során találkoztam árva fiatalokkal és idős nőkkel is. Viszont Székely elmondása szerint családok is laknak náluk, akiket még nem bíráltak el kedvezően a  lakást kérelmező sürgősségi listán, és egyelőre nincs más lehetőségük. Fekete Simion, 57 éves, és három hete került a hajléktalanszállóba, mert megfagyott a lába, és emiatt nem tudott tovább dolgozni. Bizakodóan néz a jövő felé, és várja, hogy gyógyulása következtében újra munkába állhasson. Lukács Károly, 53 éves lakó is egészségügyi problémái miatt vesztette el állását, és emiatt lakik csupán három napja a Rozmaring utcai szállóban. Mindketten elmondták, hogy bár akaratukon kívül kerültek ebbe az ideiglenes kényszerhelyzetbe, biztonságban érzik magukat, és a „ház körüli” munkákba is szívesen besegítenek.

Ugyanakkor karácsony közeledtével a hajléktalanszálló lakóinak is segítenek ünnepi hangulatot teremteni különböző alapítványok, felekezetek, és természetesen kisebb ajándékokkal és karácsonyi menüvel is meglepik az ünnepeket is ott töltő lakókat.

Belső rendszabályzat

Az intézmény vezetőjétől megtudtuk, hogy a „vendégeknek” nem csak tetőt biztosítanak a fejük fölé, hanem egyfajta szociális gondozást, megfelelő tisztálkodási lehetőséget, sőt elsőfokú egészségügyi szolgáltatást is nyújt a létesítmény orvosa a rászorulóknak. De ami talán a legfontosabb, hogy tanácsadással szolgálnak, felvilágosítják őket a rájuk vonatkozó a törvénykezésekről, felkészítik őket az esedékes állásinterjúra és munkavállalásra.

Belső rendszabályzata is van az intézménynek, mert mint ismeretes, sajnos sok hajléktalan hódol valamiféle szenvedélybetegségnek. Éppen emiatt az intézmény területén belül tilos az alkoholfogyasztás, a cigarettázás, sőt, ittas állapotban sem szabad bemenni az épületbe. Ugyanakkor a belső rendszabályzat bünteti a nem megfelelő viselkedésmódot, úgy a személyzettel, mint a lakókkal szemben. Természetesen voltak már konfliktusok és problémák a lakók között, de a nap 24 órájában védőszemélyzet van, akik segítenek mindenféle magaviseleti problémát megoldani.

Az intézmény funkciója, hogy egy „átmeneti állapotot biztosítsunk a szükséghelyzetbe került személyeknek, és célunk, hogy az itt ideiglenesen meghúzódó személyeknek segítsünk továbblépni. Használni kell ezt az intézményt, de nem kihasználni azt.” – figyelmeztet Székely.

Kiknek van kiút?

Székely István szerint a „lakók” 55-60 százaléka, akinek sikerül elhagynia az intézményt, nem az utcára megy vissza, hanem egy biztos helyre, munkahelyet szerez és jövedelme van. „Sajnos az kétes, hogy idővel mennyire tudják ezt az állapotukat fenntartani, hisz mert vannak visszatérő eseteink, de elmondhatjuk, hogy szerencsére soknak sikerül kilábalni ebből a helyzetből” – magyarázta bizakodóan Székely.

Az intézményben való élés teljesen legális körülmények között zajlik, és Székely elmondta, hogy szerződést kötnek minden „lakóval”, amelyben az intézmény és az illető személy is felvállal dolgokat, például, hogy közreműködik, hogy ebből  a helyzetből kilábaljon. A szerződések, 3 vagy 6 hónapra, illetve egy évre is szólhatnak. Ugyanakkor a kikerült személyeket is nyilvántartják. „Minden bekerülő személynek egy iratcsomót nyitunk, és ha időközben visszakerül, akkor ahol megszakadt a folyamat, onnan folytatjuk”. Az iratcsomók száma már az ezer fele rúg, tehát sokan megfordultak a Rozmaring utcai menhelyen, de jó jelként könyveli el a vezetőség, hogy nagy részük nem kerül vissza, és sikerül „új életet” kezdeniük a menhely kapuin kívül.

Share Button
Ennyien olvasták: 328

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.