Központ
2017. december 13. szerda, Luca, Otília
Eső
Ma
Eső
Borús
Holnap
Borús
Eső valószínű
Péntek
Eső valószínű

Színház-tér vagy tapstér?

Központ október 27, 2011 Hír & hírháttér

Színház-tér vagy tapstér?

tapster

Lassan két éve, amikor elsétálok a marosvásárhelyi Színház-tér előtt, a rosszullét környékez. Az elején vizuális merényletként ható építőtelephez hasonlított a város és a központ arculatát meghatározó tér, de amikor korcsolyapályát létesítettek, és különböző alkalmi árusok lepték el, ki gaufry-val, ki fagyival, ki virágokkal próbált a város Nemzeti Színháza előtt pénzt keresni, az egész egy szürreális „mahala”-t kezdett idézni. Az építkezéseket egyszer abbahagyták, másszor újrakezdték, és addig húzták-nyúzták, amíg a város szégyenfoltjává vált a tér.

Bár szeptemberben végre megnyitották, a tér tipikus példája annak, amikor az asztalnál megálmodott tervrajzok a kivitelezés során balul sülnek el.

A teret a Planwerk építészeti iroda tervezte, a szakemberek szem előtt tartották a funkcionalitást, azt, hogy a tér többféle eseménynek kell helyet biztosítson, ezzel egyidőben szerették volna, hogy mint minden városközpontban elhelyezkedő tér, ez is a közösségi lét szimbóluma legyen. Ugyanakkor igyekeztek biztosítani a teljes átjárhatóságot, a teljes rugalmasságot, egyfajta egyensúlyt a tér és az utca különféle elemei között. Mindez tervben, azaz elméletileg.

Gyakorlatban viszont láthatjuk, hogy sajnos sok tényező megváltoztatta az eredeti elképzelést: például a pénzhiány, a megrendelő változó igényei, a kivitelező szervezetlensége, kaotikus munkamódszere. A legszembetűnőbb talán a burkolatok elsietett kivitelezése, a járófelületek nem megfelelő találkozása.

De a két gesztenyefa nem törvényszerű kivágása, és az új zöldfelületek kialakításának elmulasztása is mind-mind az új Színház-tér negatív tulajdonsága.
Az átadott Színház-tér – azaz csak megnyitott, mert a munkálatok még mindig nem fejeződtek be – új, modern külseje egyelőre megosztja a lakosok véleményét. Első kézből tudni akartuk, hogyan vélekednek az emberek a tér új arculatáról.

Simon Mátyás
Ahhoz az építőtelephez képest, ami majdnem két évig, vagy még több ideig dominálta az egész Színház-tár arculatát, jobb, és előrelépésnek számít. Ami viszont negatív változás, az a zöldövezet hiánya. Sterilnek néz ki az egész tér, nincsen virágágyás sem a közepén, és nem értem, miért tüntették el a nagy szökőkutat, hisz az pozitív látványt kölcsönzött a Színház-térnek.

Gelu Duşă
Elfogadható az új arculat, de nagy kár, hogy a nagyobb fákat kivágták. Ha lenne egy kis zöldövezet, akkor sokkal kellemesebb látványt nyújtana az egész tér.

Vaida Andreea
Mondhatom, ahhoz képest, ahogy kinézett, most tetszik. Egyelőre nem látok negatívumot, és hogyha teljesen kész lesz, akkor valószínűleg még szebb lesz.

Nagy Sarolta
Egyáltalán nem tetszik az új Színház-tér, főleg, mert a fákat kivágták, és az újonnan ültetett csemeték csak évek múlva nőnek meg, addig pedig nagyon kopár az egész terület. Az a színes szökőkút meg szerintem rémes, igazi giccs! Azt is fájlalom, hogy eltűntek a régi lámpák, és azokat otromba, nagy világítótestekkel helyettesítették, és szerintem ez nem talál a Színház-tér arculatához. Nem értem, hogy a szobrok nagy része hova tűnt el. Az az érzésem, hogy „mindent pusztítsunk el” jelszó lebegett a tervezők/kivitelezők szeme előtt. A kivilágított lépcsők – bár funkcionális lehet a sötétben arra járóknak – sem tetszenek. Amit pozitívumként emelhetek ki, az a templom alapjának lekövezése, de azt hiszem, ennyi.


Hogyan vélekedik egy szakértő?

Hogy ne csak a laikusok véleményét kérjük ki, megkerestük Kali Ellákot, aki számtalan templomot, imaházat tervező műépítész, és a Marosi Egyházmegye főgondnoka. Őt kértük meg, véleményezze a marosvásárhelyi Színház-teret.


– Elsőként, amit fájlalok az új térrel kapcsolatban, hogy csupán kijelölték a Ferenc-rendi barátok temploma épületének lenyomatát apró gránitkővel. De sajnos nem vették figyelembe, hogy ott vannak sírok, ahova idős lelkészek vannak eltemetve, szám szerint 26-an, emellett ott nyugszik a marosvásárhelyi, sőt erdélyi szellemi elit 67 tagja is: bárók és nemesek, magas rangú törvényhatósági tisztségviselők, a városvezetés képviselője, híres mesteremberek, azok felesége és néhány hónapos kisgyerekek az 1700-as évek végétől az 1800-as évek közepéig. A téren, a főúthoz közel, hajdanában három kereszt volt, lámpának felöltöztetve, a fölött, ahol nyugszanak a papok, amelyeket sajnos kivettek, és semmiféle emlék nem maradt számukra. Nyilván, az a tény, hogy különféle kövekkel rakták ki az egész teret, valakinek nagyon jó üzletet jelentett, de az még nem jelenti azt, hogy esztétikailag is kellemes látványt nyújt.

Funkcionalitás szempontjából nincs hiba az új Színház-térben, hisz mindenhova el lehet jutni, merőlegesen a Nemzeti Színházhoz, átlósan meg a két Luxor üzlethez. Viszont a tér kapcsán akaratlanul is a Megéneklünk, Románia című műsor leendő, adekvát helyszíne jut eszembe.

Olyan mint a hajdani tapsterek. Ez a nagy kőplacc nem csak értelmetlen, hanem egyáltalán nem is szép látvány. A tér talán legnagyobb hibája az, hogy nem ültettek semmi virágot, egyetlen bokrot sem, és a néhány facsemetén kívül nincsen zöldövezet. Ugyanúgy az új szökőkút sem tetszik. Építészeti szemmel nézve, könnyen rájöhetünk, hogy nem szabad ekkora felületet zöldövezet nélkül hagyni.

Az igaz, hogy a Nemzeti Színházra való rálátást nem szabad magas, nagy fákkal elzárni, de virágokat és alacsony bokrokat javallott lett volna ültetni eléje, sőt számomra teljesen érthetetlen annak az építésznek az elképzelése, aki nem tervezett ide virágokat és bokrokat, hisz nagyon kopárnak néz ki így a tér.

Sajnos Kulcsár Béla szobrai közül is hiányzik egy táncos alak, amit másfél éve elloptak.

Összességében azt mondhatom, hogy az új Színház-tér funkcionálisan rendben van, viszont egyrészt felháborító, hogy semmilyen zöldövezetet, virágot nem terveztek be, másrészt meg az az érzésem, akik megépítették ezt a teret, nem vittek szívet bele.

Szerintem egy köztér hiába lehet építész-szemmel érdekes, jó és funkcionális, ha azt a közösség nem érzi magáénak, és használható sem lehet igazán, az ott élő emberek mint befogadó közönség nélkül. Nem beszélve arról, hogy a Színház-téren naponta több ezren megfordulnak – vásárhelyiek és máshonnan érkezettek is –. akik jogosan a város központjában levő térrel azonosítják Marosvásárhely arculatát. Emiatt azt kértem volna városunk elöljáróitól, ha az elanyagiasodott világunkban ők nem tisztelik a múltat, legalább azok igényeit és jó ízlését tartsák szem előtt, akiknek a Színház-tér s a Rózsák tere még mond valamit.


Share Button
Ennyien olvasták: 347

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.