Központ
2017. augusztus 24. csütörtök, Bertalan
Eső valószínű
Ma
Eső valószínű
Derült
Holnap
Derült
Derült
Szombat
Derült

Vásárhelyi Koldusopera

Központ január 14, 2012 Hír & hírháttér

A koldulás Romániában feltehetőleg a legősibb foglalkozások körébe tartozik, régiségben és gyakoriságban csak a tolvajlás és a prostitúció veszi fel vele a versenyt. S újabban a korrupció, de ez más téma. A kérdés úgy tevődik fel, hogy vajon bűnténynek minősíthető-e a koldulás?

Úgy két hete Ştefan Pirpiliu a Demokrata-Liberális Párt parlamenti képviselője  és a romániai romák parlamenti képviselője, Nicolae Paun olyan törvénytervezetet nyújtott be, mely szerint a kéregetés bűncselekménynek minősülne, és a koldusok hat hónaptól két évig terjedő szabadságvesztéssel lennének sújthatók. Sőt, a tervezet szerint a nekik adakozó személyekre is 300 és 600 lej közötti bírságot rónának. A honatyák logikája több szinten is vitatható, de annyi realitásérzetet tükröz a tervezet, hogy az adakozó kedv megszűnésével a kunyerálás mértéke is csökkenhetne.

Disztingváljunk, kérem szépen!

Nem tudom, hogy a fent említett két képviselő vizsgálta-e a koldulás kontextusait, de nagyon nem mindegy, hogy ki és hol koldul, és főleg, hogy magáért teszi-e vagy másért.

„Két oldalról lehet csak ezt a problémát megközelíteni. Egyesek azért koldulnak, mert kultúrától és nemzeti hovatartozástól függetlenül olyan helyzetbe jutottak, hogy nem kapnak segítséget a társadalomtól, és bármelyikünk ebbe a helyzetbe juthat. Mások efféle tevékenysége viszont ténylegesen bűncselekménynek minősülhet, hisz egy szervezett hálózat tagjai, akik üzletszerűen koldulnak, és kiskorúakat használnak ki. Az előbbi ellen büntetések alkalmazása hiábavaló és megvalósíthatatlan, az utóbbi ellen pedig vannak törvények, amelyekkel a jelenséget elengedhetetlenül fontos szankcionálni, és kordában tartani” – vélekedett Smaranda Enache, a Pro Európa Liga társelnöke.

Tudjuk, a köztér jogilag, közigazgatásilag mindenkié: a társadalom minden tagja ingyen, egyenlő feltételekkel használhatja, és annak ellenére, hogy nem rendelhető egyértelmű csoport a köztérhez, természetesen vannak a használatára vonatkozóan bizonyos szabályok: ezek egy része kimondott (jogrend), más része kimondatlan (társadalmi normák és értékek). A koldus a legtöbb emberből ellenérzéseket vált ki, ezzel együtt viszont olyan társas normákat is érint, mint az altruizmus és az egymáson való segítés. Az emberek nehezen viselik belső feszültségeiket, ezért a személynek összhangot kell teremtenie érzései, gondolatai és viselkedése között. Sokáig nem lehet a koldus mellett úgy elmenni, hogy tudjuk, segítségre van szüksége, sajnáljuk őt, de nem teszünk érte semmit, ugye?

Ugyanakkor a társadalom stigmával látja el a kéregetőket, és ez nem más, mint kizárás a közösségből. Ennek a kizárásnak a térhasználatra vonatkozó következménye a szegregáció, amely kétoldalú jelenség. A koldus maga is szegregálja magát. Ha a tevékenység színhelyeit nézzük, azt tapasztaljuk, hogy olyan helyeken tűnnek fel a koldusok, ahol sok ember halad el, elsősorban a forgalmas köztereken. Bár ennek tagadhatatlanul praktikus okai is vannak, érdemes a szimbolikus jelentőségét is kiemelni: a koldus nem tart valahonnan valahová, ahol mások áthaladnak, ő ott tartózkodik. Sok városban a híd közepén foglal helyet a koldus, nem tartozik sem az egyik, sem a másik parthoz: nem tartozik a társadalomhoz. Másik oldalról a társadalom is tesz lépéseket a koldus kizárására: szabályozással próbálja lehetőségeiket korlátozni, és ennek egyik oka lehet, hogy a koldus jelenléte a társadalom állapotáról árulkodik.

Vásárhely-zet

Marosvásárhelyen a helyi rendőrség hatásköre alá tartozik a koldulás szabályozása. „A rendőrség egyik kiemelt feladata, hogy a koldulás jelenségét megfékezzék, és más városokhoz viszonyítva ez többé-kevésbé sikerül is nekik. Igaz, hogy a kéregetés jogilag törvénytelen, és létezik erre pénzbírság, de ezt értelmetlennek tartom, hisz oximoron a pénzt kunyeráló embertől ezen tevékenysége miatt pénzt elkérni” – fogalmazott Csegzi Sándor, városunk alpolgármestere.

Smaranda Enache, a Pro Európa Liga társelnöke szerint sem megvalósítható a két képviselő javaslata. „Meglátásom szerint ez a törvénytervezet egy propagandisztikus gesztus. A demokrata-liberális párt rájátszik arra, hogy a román társadalomban létező romaellenes hangulatot fokozza. Ugyanakkor a romák parlamenti képviselője, Paun javaslata önvédelem volt részéről, és ez azt bizonyítja, hogy olyan nagy a nyomás a hatalmon lévők részéről, hogy kénytelen ő is efféle bizonygató gesztusokat tenni.”

Adakozók büntetése

A tervezet ezen része jogosan tűnik nevetségesnek. Egy személyazonossági igazolvánnyal rendelkező személynek szíve és törvényes joga oda adni a (megcsonkított) fizetésének egy részét, ahova éppen szeretné. „Nem lehet amiatt megbüntetni egy felnőtt személyt, hogy a saját tulajdonában levő pénzt önszántából a rászorulóknak, vagy akárkinek másnak odaadja”- fogalmazott Enache asszony.

„Valóban, három tényezője van a problémának: a kolduló személy, a mögötte álló szervezet/család/maffia, és az adakozók. Városunkban is voltak ez ellen irányuló kampányok és plakátok, amelyeken arra hívtuk fel a polgárok figyelmét, hogy egyrészt a néhány lejnyi adakozásban megnyilvánuló beavatkozással nem lehet segíteni a rászorulókon, másrészt pedig nem rajta segítenek ezzel, hanem a mögötte álló szervezetnek vagy embernek” – fogalmazott az alpolgármester. „Én azt javasolom a jóhiszemű és -szívű embereknek, hogy minden év elején, az adóbevallás időszakában az adójuk 2%-át ajánlják a nem kormányzati szervezeteknek, a rászorulóknak, illetve fordítsák jótékonysági célokra. Feléjük kell ezeket az adakozási vágyakat kinyilvánítani”- biztat Csegzi.

Megoldás(?)

Megkerülhetetlen kérdés, hogy ki is a koldus? Kikre is vonatkozhat(na) ez a törvénytervezet? Jogilag a kolduló az a személy, aki a közösség anyagi támogatását kéri. De ebből kiindulva a civil társadalom, a szervezetek is koldusok, amikor „a közösség anyagi támogatását kérik” – akár éppenséggel a város központjában – valamilyen cél megvalósítása érdekében? Vajon a görög katolikus képviselők szerint az ortodox egyház is koldus kategóriába tartozik?

„Ez a törvénytervezet tükrözi a jelenkori romániai vezetőség és kormány problémamegoldó képességet. Úgy gondolom, hogy nem törvényekkel kell a koldulás ellen küzdeni, hanem szankciók helyett elérhető és kiterjedt szociális és oktatási programokat kell szervezni, nevelni a polgárokat arra, hogy hozzájáruljanak a rászorulók segítéséhez a civil szervezetek vagy akár az egyház révén. Csak így lehetne reális, hatékony és hosszú távú megoldást találni” – összegzett az emberjogi harcos.

A rabszolgatartás virágzik

Azt mondják, a koldusokról, koldulásról csak irgalommal illik beszélni. Viszont annak senki sem jár utána, legkevésbé az arra hivatott állami intézmények, szervek, hogy mi is áll mögötte: hogy a városunkban is milyen szépen burjánzik a koldusmaffia. Hogy míg a központban a perecesek és újságosbódék között szemet elborzasztó csonka végtagok horror-kiállítása várja a járókelőt, néhány lépéssel odébb a „futtatóik”, a koldus-stricik vendéglőben esznek-isznak, poharazgatnak, és időnként előjönnek, hogy beszedjék a „keresetet”. Kegyetlenül kizsákmányolják, és kényük-kedvük szerint sanyargatják rabszolgáikat. Emelett régebben a koldusokat névről ismerték a polgárok. Tudták, kinek hol a megszokott helye, nem az utcai maffia törvényei szerint történt a csapatfelállás. Akkor valahogy emberibb módon nyilvánult meg a könyörületesség. Tudhatta az adakozó, hogy garasai nem kapzsi futtatók markába kerülnek, a koldulási engedélyt pedig nem akárki kaphatta meg.

Ha köztünk élne most Ady Endre, a Bús koldusok Romániáját versbe szedhetné.

 

Share Button
Ennyien olvasták: 199

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.