Központ
2017. szeptember 25. hétfő, Eufrozina, Kende
Jórészt felhős
Ma
Jórészt felhős
Helyenként felhős
Holnap
Helyenként felhős
Helyenként felhős
Szerda
Helyenként felhős

Vizitdíj: Sok(k)ba kerül az egészségünk

Központ december 10, 2011 Hír & hírháttér

vizitdij

Megkértek, hogy ne nevezzem így a szisztémát, hisz ez akaratlanul is a csúfosan megbukott magyarországi példát juttatja eszünkbe, ahol a vizitdíj bevezetése, és annak visszásságai miatt szervezett népszavazás következményeként az egészségügyi minisztert is menesztette a kormányfő. Jó, akkor nevezzük orvosi hozzájárulásnak, co-paymentnek, mindegy, ez már úgyis csak politikai marketing.

Micsoda, mikor és miért?

Bár az első két kérdőszóra, úgy ahogy, tudunk pontos adatokkal szolgálni, a miértre több válaszlehetőség is kínálkozik. A vizitdíj a háziorvosi ellátásért és járóbeteg szakellátásért fizetendő biztosításon felül, az orvosi ellátás igénybevételekor az ellátott által alkalmanként egységesen fizetendő hozzájárulás. Az új előírások szerint az „egészségügyi jeggyel” lehet majd igazolni a vizitdíj törlesztését. Ennek formáját és használatának módját közös rendeletben szabályozza majd az egészségügyi miniszter és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár elnöke. A törvény jövő év februárjától lép(het) életbe. A meddig kérdést egyelőre hanyagoljuk.

A miértre az egyik válasz az, hogy a szóban forgó díjak az egészségügy finanszírozásához járulnak hozzá, „ezen összeg befizetésével nőnek az egészségügyi rendszer bevételei, így magasabb színvonalú ellátásban részesülnek majd a betegek” – áll a dokumentumban. Ez bíztató hír is lehetne, ha az eddigi tapasztalataink következményeként kialakult szkepticizmusunk ezt nem írná fölül.

Másodsorban a „ha beálltunk a táncba, járni kell azt” vagy az „úgy táncolunk, ahogy fütyölnek” szólás lép érvénybe, hisz a kormány a Nemzetközi Valutaalap és az EB előtt vállalta fel az orvosi vizitdíj bevezetését, és azt is, hogy a díj kifizetése alól mentesülők aránya nem haladja meg a 40 százalékot. Történt mindez 2008-ban.

A másik ok, ami már logikusabbnak és az orvosok által is pozitív változásnak tűnik:  a beteg-orvos találkozások csökkentése. Ezzel az előre meghatározott összeg befizetésével szeretnék szabályozni az gyógyító szolgáltatások gyakoriságát, hogy a páciens csak „indokolt” esetben látogasson a rendelőbe.

Mi az, hogy „indokolt”?

A nagy kérdés az, hogy a vizitdíj valóban a felesleges orvos-beteg találkozásokat szorítaná-e vissza, s meg lehet-e határozni egyáltalán azt, mi tekinthető igazán indokolatlan orvoshoz fordulásnak. A betegtől nem várható el, hogy tudja: fejfájásai frontérzékenységének vagy egy kezdődő agytumornak tudhatóak-e be? Azért megy el orvoshoz, hogy bizonyosságot szerezzen.

Egyesek fizetnek, kettesek nem

A páciensek a konzultáció, illetve vizsgálat kifizetése után egy úgynevezett irányító cédulát kapnak. Minden beteg évente legtöbb 600 lejt fizet, ezen az összegen felül mentesül a további hozzájárulás befizetése alól. A jogszabály szerint „a határösszeg elérését követően a vizitdíjas egészségügyi szolgáltatásokért már nem kell fizetni.” Ugyanakkor nem kell majd egészségügyi hozzájárulást fizetniük a 740 lej alatti nyugdíjból élőknek, az országos egészségügyi programok résztvevőinek, valamint azoknak a 18 év alatti fiataloknak, illetve 26 év alatti egyetemistáknak, akiknek nincs jövedelmük.

A családorvosi vizsgálatokért a rendelőben várhatóan 5 lejt, a páciens otthonában 15 lejt, míg a szakorvosnak munkaidőben 10, azon kívül 20 lejt kell fizetnünk. Amennyiben nem sürgősségi esethez hívjuk a mentőt 20 lejt, míg a fiziko- és kinetoterápiás kezelésekért alkalmanként 50 lejt kell lepengetnünk. Egy nap kórházi tartózkodás 10, egy laborvizsgálat 1, míg a röntgenfelvétel 5 lejbe kerül majd.

Tehát a számítások szerint az összlakosságból 8.006.507 személy mentesül a vizitdíj alól, és az orvosi hozzájárulás 378 millió lejnyi összeget eredményez. Nem lehet konkrétan kijelenteni, hogy ez sok, vagy kevés, de az egész kétségtelenül több problémát is felvet.

Szociális kérdés

Az egyik oldal szerint a díjakkal még egyszer fizetünk az egészségbiztosítási járulékkal már kiváltott szolgáltatásokért. Mások szerint igazságtalan, hogy az állampolgárok adót fizető része finanszírozza a másik rész ellátását, különösen egy olyan országban, ahol az adócsalás nemzeti sport. Innen nézve adólázadás, onnan nézve a potyautasok diadala. Viszont az etnikai és szociális alapú viszálykodás ellenére egy dolgot egyik oldal sem von kétségbe: a román állam képtelen ellátni a feladatait, mivel nem képes az állampolgárok hozzájárulásából elfogadható színvonalú egészségügyi ellátást biztosítani.

Pro érvek

Nézzük ennek a sokat vitatott témának a pozitív oldalát, mert „fentről” azt mondták, hogy van neki ilyen (is).

Elsőként említhetjük, hogy a vizitdíj alapösszege alacsony: fele annyi, mint egy doboz cigaretta ára. Utána: a megkérdezett háziorvosok szerint egyetlen pozitív vonzata lehet a vizitdíj-rendszernek, éspedig az indokolatlan orvos-beteg találkozások visszaszorítása. „Vannak olyan pácienseink, akik hetente többször járnak hozzánk. Ők nem konkrét panasszal fordulnak orvoshoz, hanem saját lelki nyugalmuk érdekében vizsgáltatják magukat” – mondta el lapunknak Henter Krisztina családorvos.

Másodsorban az Egészségügyi Minisztérium szerint a vizitdíjból származó pénz a rendszerben marad, nem kerül a központi költségvetésbe, haszonélvezői pont a fizető betegek lesznek. Így a hozzájárulásból származó bevétel a szolgáltatónál, tehát a háziorvosnál, a kórháznál marad, ez pedig legális bevételt jelent, amit eszközök beszerzésére, fejlesztésre, bérek kiegészítésére fordíthatnak. Jól hangzik, és a kórházak decentralizációja ezt lehetővé is tenné, mégis az orvosok hozzáállása ehhez egyértelműen kétkedő.

Egy problémát azonban így vagy úgy, de kezelni kell: ahogyan fejlődik, drágul is a gyógyítás technológiája, miközben a járulékokból az orvosi ellátásra befolyó források korlátosak. Viszont a kereslet az „ingyenes” ellátásra általában korlátlan, és nem mindig indokolt („ingyen sörből az is szívesen iszik, aki inkább boros”, nem?). Ez igaz, de számítások szerint az orvosi hozzájárulásokból származó pénzösszeg éppen csak oxigénes vízre meg vécépapírra futja… Hogy lesz ebből egészségügyi fellendülés?

…és kontra

Ellentmondásosan ugyan, de először a pro-oldalon szereplő legelső indokot részben meg is cáfolnám. Igaz, hogy a hozzájárulás összege alacsony, de az, ami esetleg kiflipénz nekünk, valószínűleg egy felsőcsertési munkanélkülinek nagyon nem azt jelenti. „Csak bürokráciát fog szülni, és nem fog semmi hasznosat hozni a rendszerbe. Tényleg lesznek olyan páciensek, akiknek nem lesz 5-10 lejük, hogy problémáikkal orvoshoz forduljanak” –  mondta Vasile Barbu, a Páciensek Védelméért Országos Egyesület elnöke.

A másik érv szerint a vizitdíj-rendszer felszámolná a paraszolvenciát. Bevallom, ezen elmosolyodtam. Egy összetett mondattal meg is cáfolnám ezt: amíg az általános ellátás színvonala ilyen alacsony, a betegek bármilyen kis előny megszerzéséért fizetni fognak hálapénzt. A másik ok az orvosok megalázóan alacsony bére, így amíg ezeket nem rendezik, minden bizonnyal megmarad ez a sajátos szokás az egészségügyben. Ugyanakkor a vizitdíj megtöri a biztosítási alapelvet. Azért fizeti az ember az egészségbiztosítási járulékot, hogy ha szüksége van rá, ellássák. A vizitdíjjal még egyszer fizetünk, ami igazságtalan. Vajon miért nem tud az állam megfelelően gazdálkodni a járulékokból és azokból megfelelő színvonalú ellátást nyújtani mindenkinek?

„A rendelési időnk felét papírmunkával töltjük majd” – hívta fel dr. Henter Krisztina egy újabb negatívumra a figyelmünket. Tudjuk, hogy a családorvosi rendelők gyakori látogatottsága miatt az orvosoknak amúgy is igen kevés idejük jut egy-egy páciensre, így a vizitdíj bevezetésével járó adminisztrációs munkák elvégzése a rendelési időből vesz el.

És végül a vizitdíj nemcsak a felesleges orvoshoz fordulást szorítja vissza, hanem az orvosilag indokolt, szükséges igénybevételt is késlelteti, illetve akadályozza. Az időben fel nem ismert betegség későbbi kezelése pedig hosszabb távon magasabb költségekkel és súlyos népegészségügyi következményekkel is járhat.

Hova is van a kutya elásva?

A vizitdíj, illetve általában az egészségügyi szolgáltatások után fizetendő önrész szerencsésebb országokban elsősorban nem költségvetési kérdés. A bevezetés indoka az egészségért vállalt egyéni felelősség ösztönzése. Érdekes módon, országunkban ez az „emberi tényező” fel sem merült az érvek között. Jó ötlet-e különféle díjakkal erősíteni az egészségért viselt felelősséget? Első pillantásra nyilvánvalóan az, mert a román állampolgárok egészségi állapota katasztrofális.

Ez nagy részben egészségtelen életmódunknak köszönhető. Rengeteget járunk orvoshoz, egészségi mutatóinkon azonban ez egyáltalán nem látszik. A nem mindenki által fizetendő vizitdíj azonban nem túlságosan fantáziadús megoldási javaslat. Nagy-Britanniában például nincs vizitdíj, mégis kísérleteznek az egyéni felelősségvállalás ösztönzésével, így például van, ahol csípő- és térdprotézis műtéteket csak akkor hajtanak végre, ha a páciens testtömeg-indexe 30 alatt van. Németországban a fizetendő önrész annak megfelelően változik, hogy a páciens milyen rendszeresen jár szűrővizsgálatra, vagy a megelőzést szolgáló kezelésekre. Floridában az állami egészségbiztosításra jogosultak közül pénzbeli és egyéb kedvezményeket kapnak azok, akik például rendszeresen járnak szemészeti ellenőrzésre vagy pontosan megjelennek az orvosi vizsgálatokon. Az egészségért való felelősségvállalást sok módon lehet ösztönözni, bár a vizitdíj nálunk valószínűleg ennek a legkevésbé hatékony formája lenne.

Másrészt meglátásunk szerint a vizitdíj-rendszer bevezetésének nem az a célja, hogy normális rendszerbe tereljék a bicegő román egészségügyet, hanem hogy éreztessék a felhasználókkal, hogy nincsen ingyen ebéd, hogy mindennek ára van.

Ami másnak rossz, nekünk vajon jó lehet?

A szomszédunkban a szoclib koalíció bukásának okai közé sorolható az említett próbálkozás az orvosi vizitdíj bevezetésére. Mialatt elvileg –  akárcsak Romániában – az egészségügyi ellátás ingyenes a társadalombiztosítással rendelkező állampolgárok számára. A heves ellenzéki kritika és a közvélemény felháborodása miatt a tervezetet elvetették, s azóta sem hallani róla Budapesten. Az egy időzónával keletebbre fekvő fővárosban, a Dâmboviţa partján éppen az RMDSZ-es egészségügyi miniszter melegítette fel az ötletet. Természetesen nyugati példákra hivatkozva, ahol kiválóan bevált ez a módszer. Itt pedig az ellenzéki hangok is alig hallatják magukat, a közvélemény pedig csendes beletörődéssel veszi tudomásul, hogy egy újabb terhet akasztott a kormányzat az állampolgárok nyakába.

A Ziarul Financiar szerint a romániai lakosok az egészségügynek szánt állami alapokból évente összesen öt milliárd eurót költenek: négy milliárdot a központi egészségbiztosítási pénztáron, és egy milliárdot az egészségügyi minisztériumon keresztül. Ehhez még hozzájön 300-500 millió euró hálapénz, illetve 500 millió eurót a privát szegmensben költenek el, ebből csak 10 millió euró magánbiztosítás, a többi a közvetlen kifizetés. Lehet, hogy szólni kellene a kormányzatnak, hogy ajánlatos lenne felhagyni a potenciális páciensek zsebében való kotorászással, hisz az már régen üres?

Share Button
Ennyien olvasták: 194

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.