Központ
2017. szeptember 25. hétfő, Eufrozina, Kende
Eső valószínű
Hétfő
Eső valószínű
Jórészt felhős
Holnap
Jórészt felhős
Helyenként felhős
Szerda
Helyenként felhős

36 „táncos” év után visszavonul Füzesi Albert

Nemes Gyula szeptember 30, 2016 Kultúra

– Beszélgetés a 60 évet ünneplő Maros Művészegyüttes művészeti vezetőjével –  

2

Füzesi Albert 1966-ban született Szászrégenben, majd a családjával Erdőcsinádra költöztek. Innen Nagybányára kerültek, ahol az édesapa munkát talált. Füzesi Albert itt kezdte az iskolát, és találkozott először a Maros Művészegyüttessel egy turnéjuk során. Ez az alkalom meghatározó volt életében, hiszen már ekkor érezte, hogy nagyon közel áll hozzá az, amit az együttes képvisel. 1977-ben visszaköltöztek Erdőcsinádra, és akkortól már gyakrabban találkozott a művészegyüttes előadásaival. Az általános iskola elvégzése után a Marosvásárhelyi Gazdasági Líceumba került, ahol, amint mondja, „a mélyvízbe esett”, mert Lőrincz Lajos mester keze alatt tanulhatta táncot. Füzesi később kőműves szakiskolát végzett, és ebben a szakmában helyezkedett el. A Maros Művészegyüttes mai művészeti vezetőjét életpályája további alakulásáról, a népdal és néptánc értéknövekedéséről, értékvesztéséről és a művészegyüttes 60. születésnapjára készülő programról kérdeztük.

– Hogyan került az együtteshez?

– Lőrincz Lajos, aki a Szakszervezetek Házánál is koreográfus volt meghívott a tanfolyamára, ahova a munkám mellett szívesen jártam. Igazából itt ismertem meg, hogy mi az igazi színpadi fellépés, és már 1986-ban szerettem volna a Maros Művészegyüttes tagja lenni. Sajnos akkor nem lehetett, mivel nem volt érettségim, és a magasságom sem volt megfelelő. 1990-ig kőművesként dolgoztam, amikor megnyíltak a kapuk, többen nyugdíjba mentek az együttestől, és meghirdették a megüresedett helyeket. Laji bácsi üzent nekem is, hogy jöjjek el és próbálkozzam. Ekkor sikerrel jártam, és azóta megszakítás nélkül tagja vagyok az együttesnek.

„Voltam táncos, rakodómunkás, igazgató, ügyelő, szervező, díszletkészítő és mindenes”

– Foglalja össze, kérem az utóbbi 26 évet röviden.

– Lőrincz Laji bácsi 1993-ban elment nyugdíjba, közben az egész gárda lecserélődött, mondhatni magunkra maradtunk. Engem 1994-ben neveztek ki tánckarvezetőnek. Vendégkoreográfusokkal dolgoztunk, de éreztük, hogy ez nem az igazi. Ezért a megyei tanácsnál kértük, hogy állítsák vissza a koreográfusi állást az együttesnél, ami sikerült is, és nyugdíjazásáig Jánosi József töltötte be ezt a hivatást. Ebben az időben azonban már nyílt a világ előttünk, és teljes műsorokban kezdtünk el gondolkodni, nemcsak koreográfiákban. 1998-ban Varga János és Könczei Árpád kétrészes műsort készített Sodrásban címmel, amely az első komolyabb táncszínházi produkciónak számított. Felkerestük azokat a helyeket, ahol még szépen táncoltak az emberek, és abból készültek a koreográfiák. Ezt követően Könczei Árpád vállalta az együttes művészeti vezetői szerepét. Vele készült el aztán – Sára Ferenc segítségével – az Egy másvilág kapujában című kétrészes műsorunk. Aztán 2000-ben elkészült a Kalotaszeg, majd a 2003-2004-es évadban a Fehérlófia című gyermekműsorunk. 2004-ben Könczei elment az együttestől és vendégkoreográfusnak hívtuk meg Varga Jánost, aki ekkor már egész estét betöltő műsort készített számunkra A víz szalad, a kő marad címmel. Aztán 2007-ben egy karácsonyi és farsangi ünnepköröket összeölelő műsort készítettünk Édes kicsi Jézusunk címmel. 2010-ben készült el a Mátyás király álruhái gyermekműsorunk, amely nagy sikernek örvendett Erdélyben és Magyarországon egyaránt. 2010-től én töltöm be a művészeti vezetői hivatást az együttesnél. Ez év október 10-én leszek nyugdíjjogosult és vissza is szeretnék vonulni. Szép volt, 36 évem van a pályán, amiből 26 évet hivatásos táncosként dolgoztam. Eközben voltam táncos, rakodómunkás, igazgató, ügyelő, szervező, díszletkészítő és mindenes. 2000-ben kaptam Kacsó András-díjat az EMKE-től az ifjúságért végzett munkám elismeréseként. 2012-ben pedig megkaptam a Harangozó Gyula-díjat Magyarországról, az Emberi Erőforrások Minisztériumától.

– Apropó, mi van az ifjúsággal? Van-e utánpótlás?

-1995-ben indítottam útjára a Maros Művészegyüttes utánpótláscsapatát, a Napsugarat, amely mai napig működik. Az ifiegyüttes betölti feladatát, több mint 90%-át adja az együttesnek.

„Ma egy kilencedikes fiatal már kiöregedettnek számít”

1-1

– Hogyan látja a mai erdélyi magyar társadalomban a népzene, néptánc értékvesztésben vagy értéknövekedésben van?

– A 90-es évek elején rögtön elindult egy mentsük meg a néptáncot, népzenét mozgalom, amelynek egyik része éppen a Gyöngykoszorú rendezvénysorozat lett, amelyet Szabó György és Szabó Éva indítottak útjára. Ezt először Nyárádszeredában, majd Erdőcsinádon rendezték meg, ahol már én is részt vállaltam a szervezésben. Ez azóta is működik. Volt ennek egy kezdeti lendülete, minden település tánccsoportot akart magának. Az első 4-5 évben többnyire a hagyományőrző csoportok jöttek el, de ahogy az idős generáció halt ki, nem volt utánpótlás. Több helyről megkerestek, az akkori kollégáink elkezdtek kijárogatni vidékre tanítani. Ettől kezdve a színpadi táncolás népszerűsége 50-60%-kal megugrott. Ez a fejlődés körülbelül 2012-ig tartott, amikor mintha egy csapot zártak volna el lassan.

– Miért történhetett ez?

– Ma sem értem az igazi okát. Az első nagy kezdeti lendületnek vége lett, én úgy érzem, hogy lankadt a tenni akarás a táncosok, fenntartók, táncoktatók és a zenészek részéről egyaránt. Ismerem az oktatók álláspontját, sokat beszélgettünk erről. Sajnos egyre nehezebb pénzt szerezni, és kezdenek belefáradni a csoportvezetők a folyamatos koldulásba. Másik gond, hogy csökken a „korhatár”. Amikor kezdtük, 93-ban az 50-70 éves korosztályok is képviseltették magukat a Gyöngykoszorú találkozókon. Most ott tartunk, hogy egy kilencedikes fiatal már kiöregedettnek számít. Az a jövőbeni tervünk, hogy az erdőcsinádi találkozónak új lendületet adjunk. Szeretnénk érdekeltté tenni a csoportokat azáltal, hogy felkérünk egy szakmai bizottságot arra, hogy a végén kiértékelőt tartson, építő jellegű kritikát fogalmazzon meg.  Eljutott az amatőr mozgalom egy nívós szintre, amelyben Maros megye elsők közt van Erdélyben mind csoportok számát, mind a táncosok tehetségét tekintve. Viszont a Felszállott a pávához viszonyítva nem vagyunk elegek.

– A Maros Művészegyüttes 60 éve létezik. Hogyan készülnek ennek megünneplésére?

– Egyhetes eseménysorozat lesz a román tagozattal közösen, akikkel 1990 óta együtt dolgozunk. Október 3-án azok az amatőr együttesek lépnek a színpadra, akiket a Maros Művészegyüttes táncosai tanítanak. Kedden ugyanez történik román részről. Szerdán Novák Ferenc beszélget az együttes 1990 előtti tagjaival, majd az 1990 után alkalmazott, de már nyugdíjazott táncosok lépnek színpadra és szimbolikusan átadják helyüket a fiatal generációnak. Csütörtökön valami ehhez hasonló lesz a román kollegáknál is, majd pénteken következik az új bemutatónk, a Most múlik című táncszínház. Szombaton a román tagozat bemutatója lesz. Vasárnap közös előadást, gálaműsort tartunk a Kultúrpalotában.

 

Share Button
Ennyien olvasták: 1073

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.