A 100 éves Református Kollégiumról
Marosvásárhelyen 2002-ben egy fiatal kutatónemzedéket tömörítő egyesület kezdte meg működését Borsos Tamás Egyesület néven. Céljai közé tartozik többek közt a társadalmi és művelődéstörténeti tanulmányok, dolgozatok és kutatások támogatása, az igényes szellemi tevékenység ösztönzése, a térség történeti kutatásával foglalkozó szakemberek munkájának összehangolása, konferenciák, szemináriumok és előadások szervezése.
Az egyesület májusi meghívottja Oniga Erika művészettörténész volt, aki „A marosvásárhelyi Református Kollégium 100 éves épületegyüttesének építéstörténete” címmel tartott érdekes, színvonalas és tartalmas előadást a Bolyai-téri Unitárius Egyházközség tanácstermében.
Oniga Erika 1985-ben született, elemi iskolai tanulmányait a Székelyvajai Általános Iskolában végezte, majd 2004-ben a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceumban érettségizett. 2004–2008 között a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem művészettörténet szakának hallgatója volt, majd 2008–2010 között ugyanitt kulturális örökségvédelem szakon mesterizett. 2011 őszétől a Maros Megyei Múzeum munkatársa.
A marosvásárhelyi Református Kollégium iratanyaga 2008-ig az iskola pincéjében volt, ahonnan ekkor a Református Gyűjtőlevéltárba szállították át. Oniga Erika itt kezdte el 2010 őszén kutatni, rendszerezni és feldolgozni ezt a dokumentációt Berekméri Árpád-Róbert és Barabás Kisanna levéltárosok segítségével. Egy félévnyi intenzív munka után készült el a mesteri dolgozata, amely ugyanazt a címet viseli, mint az előadásé. Az építéstörténet rekonstruálását a kollégium elöljárósági gyűléseinek jegyzőkönyvei, a szerződéseket, levelezéseket, ajánlatokat magába foglaló, építkezéssel kapcsolatos ügyiratok és a tervanyag tette lehetővé.
A kollégium barokk és klasszicizmus kori, feljavításra váró épületei szűknek bizonyultak, ezért a 19. és 20. század fordulóján igény mutatkozott a korszak elvárásainak megfelelő, új gimnáziumi épület létrehozására. Az új gimnáziumi főépülethez készített első, ismert tervek 1901-ben készültek. A terveket jóváhagyás végett a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumhoz küldték. A minisztérium elfogadta a kollégium építési szándékát, azzal a feltétellel, ha módosításokat eszközöl a tervezeten.
Ezt követően az új kollégiumi épület építésének ügye csak 1904 novemberében került ismét napirendre. Végül a kollégium elöljárósága az új épület terveinek elkészítésével Baumgarten Sándor (1864–1928) budapesti műépítészt bízta meg. A tervek 1906–1908 között készültek el, kivitelezésre 1908–1909 között került sor. A főépület a lechneri formanyelv, a magyaros szecesszió szellemét hirdeti.
Az építkezési munkálatok végrehajtásával ifj. Csiszár Lajos marosvásárhelyi építőmestert bízták meg. Az asztalos-, mázoló-, üveges munkákat a marosvásárhelyi Bükkösi György asztalos végezte. A kőfaragó munkát Crocé Ferenc kőfaragómesterre bízták. A vízvezeték és csatorna berendezési munkálatait Nagy Károly helyi bádogos készítette. A főépület előtti kerítést, Nagy Győző mérnök tervezte és Both Sándor marosvásárhelyi épület-, és műlakatos kivitelezte. Az új épület alapkövét 1908. szeptember 10-én rakták le, ünnepélyes keretek között, amelyen részt vettek úgy az egyházi, mint a világi vezetők.
A főépület 1909 szeptemberére felépült, de tervezése idején az iskola elöljárósága már az elemi iskola és a tornacsarnok felépítését, valamint az internátus átalakítását is tervbe vette. Ezek tervét is Nagy Győző művezető mérnök készítette, aki az összhang érdekében szem előtt tartotta a főépület stílusát, részletmegoldásait is. Valószínűleg megvárták az említett épületeknek a felépítését is, mert az új iskola felavatási ünnepségeit csak 1911. június 6-án tartották meg. Tavaly volt az épületegyüttes felavatásának 100. évfordulója.
