Központ
2019. április 20. szombat, Tivadar

„A bábszínész is színész, csak egy kicsivel több”

Nemes Gyula április 2, 2019 Kultúra

– Interjú Szőlősi-Pénzes Szilárd színész-bábszínésszel –

Aki szeret a Hahota Színtársulat előadásaira járni, biztosan ismeri Szőlősi-Pénzes Szilárdot, de azok előtt sem ismeretlen, akik a marosvásárhelyi rockzenei élet berkeiben tájékozottak. Színészi-bábszínészi munkája mellett azonban előadásokat rendez, és egy ideje vőfélyként is feltűnik marosvásárhelyi és környékbeli esküvőkön. Mai lapszámunkban Szőlősi-Pénzes Szilárdot pályája alakulásáról, esetleges kudarcairól és szakmabeli örömeiről kérdeztük.

Meséljen pályája kezdeti időszakáról, annak kibontakozásáról.

A marosvásárhelyi 3-as líceumban érettségiztem, majd fémforgácsolóként kerültem az akkori Metalotechnikába dolgozni. Szerettem a szakmámat, de ez a minél többet, minél gyorsabban nekem valahogy nem működött, ezért gondoltam arra, hogy váltani kellene. Szüleim – Szőlősi János szólótáncos és Szőlősi Erzsébet népdalénekes – színpadon voltak a Népi Együttes tagjaiként, így én gyermekkorom óta kapcsolatban voltam a színpaddal. Ma úgy érzem, a Hahota vette át azt a szerepet, amit annak idején a Népi Együttes betöltött a nép körében: tartotta a lelket az emberekben. Már kiskoromban kacsintgattam a színpad felé mint néptáncos az iskola tánccsoportjában, de engem inkább a rockzene érdekelt.

Marosvásárhely képes volt egy rockfesztivált létrehozni

Tehát akkor előbb zenészként lépett színpadra?

Igen.  Már elemi iskolás korunkban próbálkoztunk zenekart alapítani, ami kisebb-nagyobb sikerrel össze is jött, de nem sokáig. Általában az iskolai szünidőket a nagyszüleimnél töltöttem Gyergyóban, ahol sikerült először igazán muzsikálnom. 1982-ben szezonmunkásként a Gyilkos-tónál dolgoztam, és esténként a vendéglőkben basszusgitároztam, doboltam. Azután végre összehoztunk egy zenekart Marosvásárhelyen is a gimnáziumban, Astron név alatt, és az 1985-ös nyári rockfesztiválon léptünk fel. Annak idején Marosvásárhely képes volt saját maga egy rock fesztivált létrehozni, annyi együttese volt. Az együttesünk mai napig létezik, de most nem játszunk, mert én közben átigazoltam a Bűsz Tánczenekarba, amely egy alternatív rockzenekar. Pillanatnyilag a Bűsz is vár rám, hogy befejezzem a kabaréévadot.

És hogyan lett bábszínész?

1986-ban három tanoncot vettek fel a színi tanodába, egy fiút és két lányt, majd következő évben fordítva. Jó barátom, osztálytársam volt ifj. Kovács Levente, aki ekkor ment a színművészetire. Én is szerettem volna követni. Édesapám tanított a színművészetin mozgásművészetet, és azt mondta: „fiam, nem vagy felkészülve, engem ne szégyeníts!”” Így hát elmentem a mérnökire Brassóba, ahová nem jutottam be, úgyhogy a Jóisten is azt akarta, hogy ne legyek mérnök. Aztán következett a katonaság, majd vissza a gyárba. Valamikor 1990-ben azzal fogadtak haza a szüleim, hogy a Magyar Adásban volt egy hirdetés, hogy a bábszínház színésztanoncokat toboroz, és jelentkezzem, mert ez való nekem. Persze akkor még azt sem tudtam, hogy eszik-e vagy isszák a bábszínházat. Gyerekkoromban sosem jártam bábszínházba, kisiskolás koromban a Törpe Moziba volt bérletünk. Aztán ahogy járni kezdtem a felkészítőkre, éreztem egy bizsergést, elvarázsolt a hangulata. Otthagytam egy tűrhető gyári fizetést kezdő színészi fizetésért, de én azóta azt csinálom, amit szeretek.

Hogyan egyeztethető össze a színészet a bábszínészettel?

Antal Pál nevelt ott minket, elég szigorúan, mindig azt mondta: „Fiam, jegyezd meg, a bábszínész is színész, csak egy kicsivel többet kell tudjon, mert a bábunak nincs mimikája, és ő leheli bele az életet.” Ez mai napig a fülemben cseng, társítottam ezt Széllyes Sándornak a Székely Miatyánkjával, hogy „a székely is magyar, csak egy kicsivel több”, hát én így fogalmazok: „a bábszínész is színész, csak egy kicsivel több.” A bábszínészet egy mágikus művészet, mert művelője, a mágus élettelen anyagba, tárgyba lehel életet! A színészet meg a direkt kapcsolat, ahogy a tested direkt fogja a közönség reakcióit. Aztán 2003-ban indult a színművészetin a bábszak, akik addig már aktív bábosok voltak, azokból toborozták az első évfolyamot, én is jelentkeztem, elvégeztem, ott maradtam tanítani, majd mesteriztem.

„A közönség szeretete mai napig átölel”

Miért szakadt félbe a tanári munkaköre, és hogyan ment tovább?

Három évig tanítottam, de nem sikerült doktorálnom, így nem maradhattam tovább. Egy világ omlott össze bennem akkor. De jött aztán a Büsz együttes énekese, hogy álljak a soraikba, és én újra kézbe vettem a dobpálcákat. Ez volt az egyik leggyönyörűbb passzusa a csalódások után az életemnek. Aztán meg Puskás Győző szólt, hogy „gyere, mert szükségem van a karakteredre.” Ez volt az a pillanat, ami engem akkor mindenen átsegített. Valamint a közönségnek a szeretete.

Rendezett előadásokat is…

Igen. Több, vallásos előadást rendeztem a katolikus egyház ifjúsági csoportjával a templomban és több iskolában. De bohózatokat is rendeztem. Tehát inkább a saját ágazatomban dolgozom: vagy kabaré vagy vallásos témájú darabok. A színművészetin az első ott bemutatott bábos vizsgaelőadást, a Piroska és a farkast is én rendeztem.

Úgy tudom, újabban vőfélynek is felkérik esküvők alkalmával. Van ilyen jellegű tevékenységre kereslet manapság?

Annyira van, hogy például ebben az évben csak az a hétvégém szabad, amit szabaddá akartam tenni. Én próbálom egy kicsit másként, lelkileg megközelíteni a dolgot, de a hagyományokat sem elhagyni. Szeretném, ha valamivel maradna az új pár, akár pedagógusként is tanácsokat adok, borítékba is hagyok néhány gondolatot leírva nekik, úgy kezelem őket, mint a saját gyermekeimet, és mai napig követem mindeniküket facebookon, vagy ahogy csak tudom. Szeretem őket, a szívemhez nőttek. Voltam pár esküvőn, és láttam azt a kínlódást, amit leművel egy-egy vőfély, és akkor határoztam, hogy én is belevágok, ne csak a pénz legyen a lényeg, próbáljuk másképp is kezelni a helyzetet. Elkezdtem gyűjteni az ide illő szövegeket, idézeteket. Vannak nagyon jó íróink, költőink, akik szép dolgokat elmondtak, leírtak. Ezeket az ember, ha megkapja, ismerve az új párt, párhuzamot tud vonni, és akkor beindul az egész dolog.

Ez sablonszöveg, vagy személyre szabott?

Amennyiben lehet, személyre szabott, nem mondom ugyanazt minden esküvőn, mert nem egyforma egy pár sem. Természetesen tartjuk a népi hagyományokat is, de egy kicsit másként. Én ezt úgy gondolom, hogy van egy esemény: az eskü, amit a Jóisten előtt kimond egy ifjú pár és utána van egy ünnepi ebéd. Tehát nem arról szól, hogy az ebéd miatt történt ez az eskü, hanem fordítva.

Névjegy: Szőlősi-Pénzes Szilárd 1967. november 20-án született Marosvásárhelyen. 1990-től a Marosvásárhelyi Ariel Színház tagja; bábművészeti tanulmányait Antal Pál irányítása alatt kezdte, majd 2007-ben bábszínész oklevelet szerzett a marosvásárhelyi Színházművészeti Egyetemen. 2007 – 2010 a marosvásárhelyi Színházművészeti Egyetem bábtechnika oktatója. 2010-ben kortárs rendezés magiszteri oklevelet szerzett a marosvásárhelyi Színházművészeti Egyetemen. 1995-97 között illetve 2010-től a marosvásárhelyi Hahota színtársulat tagja.

Share Button
Ennyien olvasták: 297

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.