Központ
2017. november 22. szerda, Cecília
Eső valószínű
Szerda
Eső valószínű
Köd
Holnap
Köd
Helyenként felhős
Péntek
Helyenként felhős

A küzdő székely lány, aki a táncra tette fel az életét

Pál Piroska december 5, 2016 Kultúra

A 22 éves Vaszi Réka a Hargita megyei Borzonton született, ám 15 évesen Marosvásárhelyre költözött, hogy táncolhasson. A Bolyaiba iratkozott, dupla szakra, de a táncra tette fel az életét: edz, tanít és versenyez. Aztán kezdi elölről. Közel húsz éve űzi ezt a művészethez közelítő sportágat, és számára rémálom lenne, ha nem a 2017-es világbajnokságra készülne, hanem irodai munkát kellene végeznie. Az interjú időpontjának egyeztetése sem volt egyszerű, hisz két verseny és a közöttük lévő felkészülés közepette szakított időt a találkozásra.

12106760_1098211673523488_2713049173423739569_n

– Mikor és hogyan kezdtél el táncolni?

– Otthon, Gyergyószentmiklóson találkoztam először a tánccal három és fél évesen. Mivel kisgyerekkoromban folyamatosan mozogtam, ugrándoztam, a szüleim elvittek egy próbára, hogy levezessem a fölös energiámat. Annyira magával ragadott ez a sportág, hogy az általános iskola után, 15 évesen Vásárhelyre költöztem, mert itt találtam meg a táncospárom, akivel azóta együtt versenyzünk.

– Milyen áldozatokkal járt és jár a profi táncoskarrier?

– Szabadidőm gyakorlatilag nincs, és az iskola ideje alatt az osztálykirándulásokról lemaradtam, valamint a barátaimmal ritkábban, ideköltözésemmel pedig a családommal is csak ünnepekkor találkozom. De mindez hozzáállás kérdése, hiszen én ezt nem élem meg áldozatként, mert a célom tisztán lebeg előttem: a táncban való fejlődés és az eredmények elérése. Viszont nem kevés ráfordítást is igényel a sportág, egy ruha például 2000 euróba kerül, de a versenyek, továbbképzők is mind pénzt emésztenek fel. A szüleim lehetőségeikhez mérten segítenek, de jómagam folyamatosan támogatásért keresek fel cégeket, vállalkozásokat, hogy a költségeim fedezni tudjam.

1381774_801208259936457_5348190635728046234_n

– Hogyan néz ki egy átlagos napod?

– Egy szokványos napon minimum három órát edzem, utána pedig táncot tanítok. De ha verseny előtt állok, akkor az edzés egész délelőtt tart, és csak utána foglalkozom a tanítványaimmal. Ha épp nem ezt csinálom, akkor versenyen, továbbképzésen vagy edzőtáborban vagyok. Ezenkívül edzőterembe járok a fizikai erőnlétem fejlesztése érdekében, de balettórákon is részt veszek, azaz minden olyan tevékenységet kihasználok, ami segíti a táncot. Az életem e körül forog, és el sem tudom képzelni, hogy valami mással foglalkozzak.

10694397_896223780388946_7834095412970932684_o

– Mi a legnagyobb nehézség ebben a hivatásban?

– Talán a mindennapi motiváció megtalálása. Imádom a táncot, de amikor hétfőtől péntekig ugyanazt kell tenni, már alábbhagy a lendület. Főleg egyedül, edző nélkül próbálni nehéz, amikor a táncos önmaga kell feszegesse a határait, ide bizony nagy akaraterő és szívósság kell. Ám szerencsés alkat vagyok, mert jókedvűen megyek edzésekre, legtöbbször alig várom már. Persze én is elfáradok, de amikor nekifogok táncolni, minden kellemetlen érzés elmúlik.

– És mi a legszebb?

– Számomra minden. Viszont a kívülállók gyakran elfelejtik a táncba fektetett rengeteg munkát, és irigykedve nézik, hogy a versenyek miatt sokat utazom és számos országban megfordultam. Holott ez nem vakáció számomra, egy-egy városnak legtöbbször csak a sportcsarnokát és a tánctermét látom.

received_1236985316332706

– Magyar színekben versenyeztek. Ez hogyan és miért történt így?

– Romániának versenyeztünk évekig, és mindig szerepeltünk is a válogatottban, de mindkettőnk neve magyar, emiatt táncolhattunk akárhogy, úgysem érhettünk el dobogós helyet. Emiatt is döntöttünk úgy, hogy mivel magyarok vagyunk, és lehetőségünk van magyar színekben versenyezni, az esélyeinket növelve idén átigazoltunk.

– Milyen nyomással jár egy-egy verseny? A teljesítéskényszer mennyire nyomja rá a bélyegét a mindennapjaidra?

12631361_881133195317580_7225033729869709499_n

Fodor Csanád és Vaszi Réka Somodi Márton edzőjükkel

– Nem könnyű dolog ez, de újra azt kell mondanom, hogy szerencsés vagyok, mert sosem állt távol tőlem a versenyszellem, küzdő székely típus vagyok, így kihívásként élem meg a versenyeket is. Másrészt pedig céltudatos vagyok, erre tettem fel az életem, nem is gondolok bele, hogy ne sikerülne. Természetesen a kudarcok elkerülhetetlenek, de azokból is igyekszem tanulni, és a következő megmérettetésen valószínűleg nem követem el ugyanazokat a hibákat. Mindemellett fontos megemlíteni, hogy nem egyszerű a zsűri pozitív előítéletét legyőzni az előző versenyek nyertesével szemben, mert hajlamosak elfogultan tekinteni rájuk, rögzíteni az agyukban, hogy úgyis ők lesznek a legjobbak. De számomra a legfontosabb, hogy magamhoz képest a maximumot nyújtsam egy-egy megmérettetésen. Amúgyis azt szoktam mondani, hogy az eredményt a zsűri dönti el, de: mi táncolni fogunk!

– Melyik eredményedre vagy a legbüszkébb?

– Jelenleg arra, hogy életem első világbajnokságán 38. helyezést értünk el, ezen az eredményen pedig – reményeim szerint – jövőben javítani fogunk. Amúgy örülök az országos bajnokság második helyezésének, a nemzetközi elsőnek, de mindenik verseny után büszke voltam, ahol a dobogóra állhattunk.

13700090_1063888397021481_2458867519730753125_n123

– Mi a rövid-, illetve a hosszú távú célod táncosként?

– Versenytől versenyig tervezem a rövidtávú célokat, most például az egy hét múlva esedékes nemzetközi megmérettetésen az első 12-ben szeretnénk végezni, jövő évben pedig a magyar bajnokságot szeretnénk megnyerni. Jövő évre terv, hogy a világranglistán a 70. helyről az 50-re kerüljünk, ahol három éven belül az első tízbe szeretnénk „betáncolni” magunkat. És persze a nagy cél: a 2017-es kínai világbajnokságon részt venni. Ami pedig folyamatos feladat: a személyiségem fejlesztése, hiszen csak így lehet jobb a táncom.

– Ezekben a kötött táncokban mennyire mutatkozhat meg a táncos személyisége?

– Ez az egésznek lényege. A lépéseket, a technikát meg lehet tanulni, de úgy lehet top táncosnak lenni, ha a személyiségünket is meg tudjuk mutatni, üzenünk, érzéseket közvetítünk a mozgásunkkal. A világ első táncosa és közöttünk laikus szem nem biztos, hogy látja a különbséget, de nem mindegy, hogy a performansz után megtapsol a közönség, vagy feláll és sír.

12400522_573229676165951_7132086191329446919_n

– Mi a fontosabb egy táncosnál: az adottság vagy a kitartó munka?

– Egy táncoskarrier íve sok mindentől függ: edzőktől – akikből számomra a legjobb jutott Somodi Márton és Katalin személyében –, a táncos személyiségétől, az anyagi háttértől és a tehetségtől is. Ám az én tapasztalatom szerint jó, ha van adottsága a táncosnak, de így sem lehet megspórolni a rengeteg munkát.

– Szabadidődben mit csinálsz?

– Ha épp nem táncolok, akkor biztosan zenét hallgatok. A szabadidőmet a testvéremmel töltöm, aki szintén Vásárhelyre költözött, de gyakran az alvás tölti ki a szabad óráimat. Ha több napos szünetem van, hazalátogatok a szüleimhez.

Share Button
Ennyien olvasták: 463

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.