Központ
2017. december 18. hétfő, Auguszta
Helyenként felhős
Hétfő
Helyenként felhős
Jórészt felhős
Holnap
Jórészt felhős
Jórészt felhős
Szerda
Jórészt felhős

A nyelvművelő

Központ november 2, 2012 Kultúra

boloni_domokosA nyelvművelő

„Olvasmányos, gördülékeny stílusával, gyakorta finom humorral is átszőtt fogalmazásmódjával Murádin László régóta belopta magát olvasói szívébe, és nemzedékeket fertőzött meg a magyar nyelv szeretetével. A tudós precizitása és a sziporkázó tárcaíró kimeríthetetlen fantáziája pedig egyenesen műfajteremtőnek bizonyult” – jellemzi munkatársát a nyolcvan éves tudóst köszöntő cikkében Németh Júlia a kolozsvári napilap 2010. november 30-i számában. – Murádin László   (…) a legrégibb és leghűségesebb munkatársa az egykori Igazságból kinőtt Szabadságnak.

 

Népszerű, jó félévszázados Nyelvművelése pedig sikerrel túlélt mindenféle és fajta belső és külső rendszer- és hatalomváltást. (…) Ugyancsak nehéz lenne felsorolni Murádin László valamennyi nyelvművelő írását, de még azokból összeállított köteteinek címe is hosszú listát eredményezne. Gondoljunk csak bele: 1958 óta közöl heti rendszerességgel lapunkban. S ez csupán tevékenységének egyik oldala, egyfajta közszolgálat, meg aztán el nem fojtható, magának teret követelő, ragyogó írói, újságírói vénájának megcsillogtatása, amelyet sikeresen párosít alaptevékenységével, a tudományos kutatásai során észleltekkel.

Kosztolányi Dezső szerint: Mi a nyelvünket, melyet ükapáinktól örököltünk úgy beszéljük, mint a kisgyermek. Sok mindenre nem emlékszünk. De a nyelv, rejtetten, mindenre emlékszik. Ezeknek a nyelvi rejtelmeknek a nyomába eredt jó fél évszázaddal ezelőtt Murádin László, s erről az útról mai napig sem tért le. Merthogy ez az út megunhatatlan és egyben kiaknázhatatlan is. És utat jelent a szó átvitt, de valódi értelmében is. Hiszen Murádin László nem dolgozószobája langy melegében, annak kényelmét élvezve szerezte meg bámulatos tudását, sok mindenre kiterjedő, de a legmélyebbre, az alapokig hatoló nyelvi műveltségét, hanem vérbeli nyelvjáráskutatóként évtizedekig járta a terepet, a csángóvidéki, székelyföldi, mezőségi falvakat, vett részt az adatgyűjtésben és foglalta össze a nyelvföldrajz területén szerzett tapasztalatait. Ahelyett, hogy a nagyvilágot járta volna, Batsányival ellentétben azt hangoztatta: vigyázó szemetek előbb szűkebb környezetetekre vessétek. Mindez természetesen összefüggésbe hozható alaptevékenységével, a ténnyel, hogy fölöttébb élvezi munkáját, a tereputak alkalmával feltáruló kincseket, valamint a civilizáció ártalmaitól megmenekült, természet és emberkéz alkotta értékeket. De ennél többről is árulkodik a szerző hazai tájakhoz és emberekhez való szoros kötődése: a tudós, a nyelvész és az erdélyi ember kisebbségi helyzetben lévő sorstársai iránti felelősségérzetéről, a magyar nyelv ápolásának, az azt megakadályozó tényezők kiküszöbölésének szükségességéről. E célból születtek az erdélyi és partiumi magyar helységneveket, azok eredetét és román fordításainak történetét taglaló, rendkívül hasznos és hiánypótló kötetei is.”

Kosztolányit idézi legújabb, 420 oldalnyi, pompás kivitelezésű könyvének ajánlásában is a szerző. Ez a nagyszerű munka napi olvasókönyve lehetne minden magyarul beszélő és író embernek. – Valahogy úgy vagyok vele, hogy amikor az anyanyelv szót értelmezem, valamilyen okból megvilágítanom kell, mindig Kosztolányi szavai jutnak eszembe: A természet egyetlen édesanyát adott nekünk, csak egyetlen édes anyanyelvet – mondja, és máris bevezet a fogalom belvilágába, amikor egyebek mellett Böjti Antal 1794-es intelmét idézi, amely szerint a helyes magyar nyelvérzéket az anyád tiszta magyar tejével kell szopnod.

Azért is jó ezeket a rövid írásokat böngészni, mert a tanulmányozásuknak a mindennapi nyelvhasználatunkban vesszük közvetlen hasznát. „Kezdetben magamnak kellett kitalálnom e cikkek témáit, később az egyre sűrűbben érkező levelek, élőszóbeli megjegyzések maguk szabták meg írásaim tárgyát – írja Murádin László. – Örömmel válaszoltam a levelekre, a bennük feltett kérdésekre. Népszerűsítettem, közvetítettem – tehetségem szerinti könnyed hangvételű, közérthető stílusban – a nyelvészeti szakirodalomnak a kérdésekre vonatkozó eredményeit.”

Mintegy kétezer-kétezerötszázra rúg a kolozsvári professzor nyelvművelői termése. Válogatása („mindössze” 246 írás) ízelítő „abból, hogy egy szó, szólás mennyi történelmet sűríthet össze, mennyi emléket az elmúlt századok életéből. Egy-egy szó kapcsán világosság derül a nyelv és a valóság, a nyelv és a gondolkodás kapcsolataira. Hogyan alakítjuk nyelvünket a társadalmi valóság szükségleteihez. Miként bokrosodik egy szó népes családdá, hogyan növekedhet kifejező értéke újabb és újabb jelentésárnyalatokkal bővülve. Betekinthet az olvasó a szófejtés, a szótörténet világába: nyomon kísérheti bizonyos szavak jelentésbeli és alaki változásait.”

Anyanyelvünk tudós szerelmeseként Murádin László hittel vallja, hogy a nyelvésznek a szigorúan szakmai feladatai mellett – vagyis hogy feltárja a nyelvrendszert, annak az őt érdeklő részleteit – vannak további feladatai is, és ennek kifejtésére ismét csak Kosztolányit hívja segítségül, mikor így idézi irodalmunk egyik legnagyobb nyelvművészét: Azt a lelket és nyelvet, melyet rövid időre örökbe kaptunk, új szellemmel fényezve, csorbítatlanul át kell adnunk utódainknak. Ez a küldetésünk – áldjon vagy verjen sors keze – ez a mi küldetésünk.

Nemes hivatását példás buzgalommal teljesítette és teljesíti ma is hétről hétre tudományosságunk rangidős személyisége. Illesse őt érte – babérként és borostyánként is – méltó tisztelet és hála. (Murádin László: Babér és borostyán. Válogatott nyelvművelő írások. Europrint Nagyvárad, 2012)


Share Button
Ennyien olvasták: 312

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.