Központ
2017. november 25. szombat, Katalin
Helyenként felhős
Ma
Helyenként felhős
Borús
Holnap
Borús
Eső
Hétfő
Eső

A siker titka: az őszinte közönség

Központ szeptember 11, 2014 Kultúra

Hamarosan új évadot nyit az Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház, ennek apropóján beszélgettünk Gáll Ágnessel, a társulat fiatal bábszínészével. Bár szerepálma egyelőre nincs, eddig minden darab valamiért a szívéhez nőtt. Megtudtuk azt is, szerinte milyen a jó bábelőadás, illetve mi zajlik a közönség számára nem látható paraván mögött, de azt is elárulta, egy kislány miként köszönte meg neki a darabban nyújtott élményt.

     

 

– Hogyan kerültél kapcsolatba a bábszínészettel?

– Én eredendően nem erre a pályára készültem. Színművészetet szerettem volna tanulni vagy kommunikációt, és úgy képzeltem el, hogy egyetem után majd a médiában fogok elhelyezkedni. Viszont a dolgok másként alakultak. Felvételikor bábszínész szakra jutottam be és kommunikációra. Mindkettőt elkezdtem, aztán az előbbi mellett döntöttem, mert emberközelibb és interaktívabb oktatás folyt az egyetemen, és időközben nagyon-nagyon megtetszett, magával ragadott a bábok világa.  Úgy éreztem, megtaláltam a helyem, és itt maradtam.

– Mióta dolgozol a vásárhelyi társulatnál?

– Harmadév óta. Az egyetemen utolsó évtől kezdődően kötelező a gyakorlatozás. Ilyenkor dolgozhatunk külső projektekben, színházaknál, rendezős hallgatók vizsgáiban stb. Nálunk úgy alakult, hogy az Ariel szerepszerződést ajánlott néhányunknak. Az én esetemben ez az együttműködés folytatódott mesterképzés alatt is, és még most is tart.

     

– Melyek voltak a kedvenc szerepeid?

– Nehéz lenne választani. Mindenikben volt olyan, amit szeretni lehetett. Örültem, hogy az Emberke tragédiája című felnőttelőadásban játszhattam, mert ez eltért a klasszikus bábelőadásoktól, ugyanakkor a Minden egér szereti a sajtotban Szerénát játsztam, az arisztokrata fehéregeret, Csipikében a Madár szerepet osztották rám, ez is nagyon tetszett, de Tündérbogyót is szívesen alakítom. Igazából mindenik a szívemhez nőtt.

– Van-e bábszínházi szerepálmod?

– Mivel fiatal vagyok, és a hangom is vékony, azt hiszem, kihívás lenne számomra egy olyan karakter megformálása, amely nem föltétlenül az én alkatomnak megfelelő. Viszont egyelőre nincs konkrét szerepálmom, talán boszorka, vagy valami gonosz szerep, olyanom még nem volt (nevet).

– Szerinted mire hivatott a bábszínházi műfaj, mi a célja?

– A Keletről származó, legelső bábjátékok elsősorban a felnőtteknek szóltak. Viszont az erdélyi magyar bábjáték eléggé gyerekorientált, célja az ők nevelésük és szórakoztatásuk, érzelmi világuk fejlesztése. Az előadások gyakran a mesékből építkeznek, és mivel 5-9 éves korban nagyon fontos a mese a gyerek életében, ezek bábokkal való vizuális megjelenítése óriási többletet adhat nekik. Ugyanakkor személyes véleményem, hogy a minőségi bábelőadásokkal megalapozhatjuk a későbbi, színházértékelő felnőtteket, kineveljük a színházbajáró nemzedéket.

– Te szeretted gyerekkorodban a bábszínházi előadásokat?

– Persze. Az oviban és az iskolában is volt bábszínházi bérletünk, és sok élménnyel gazdagodtam. Ami még érdekes, hogy volt olyan előadás (például a Minden egér szereti a sajtot és a Ludas Matyi), amit gyerekként láttam, most pedig játszhattam benne. Társulatunknál bevett szokás, hogy egyes darabokat bizonyos idő elteltével felújítunk, adott esetben más szereposztással.

       

– Mit gondolsz, hány éves kortól ajánlott, hogy a gyermek elkezdjen bábszínházba járni?

– A gyerekek egészen pici koruktól nagyon fogékonyak a zenére, a ritmusra, a színekre, és értik a metaforikus nyelvet, amivel a bábszínház gyakran dolgozik. Ami az ideális korukat illeti, műfajoktól és előadásoktól függ. Például idén játsztunk 0-4 év közötti kisgyerekeknek szóló előadást is, de természetesen 5-9 év közöttieknek, és 12 év fölöttieknek ajánlott darabokat is. Egyébiránt fontos feladata a szülőnek és a pedagógusnak, hogy komolyan vegye a korhatáros jelzéseket, mert a négy évesnél kisebb gyerek számára ijesztő elemeket, bábokat tartalmazhat egy öt évnél nagyobbak számára rendezett varázsmese, hiszen nem az ő lelkiviláguknak megfelelő.

– Milyen plusz adottságokkal kell rendelkeznie egy bábszínésznek ahhoz, hogy életre tudjon kelteni élettelen tárgyakat?

– Elsősorban alázat. A báb, a tárgy iránti tisztelet. Elengedhetetlen a színészi tehetség is: hitelesen kell szerepet formálni, majd ezt átadni a bábnak. Ezenkívül sok munka szükségeltetik, hisz minden bábnak megvan a maga sajátos szerkezete, amit meg kell ismerni, meg kell tanulni mindeniket mozgatni, ki kell tapasztalni, mire képes a báb. Ugyanakkor alapvető zenei hallás, ritmusérzék és mozgáskoordináció nélkül szinte lehetetlen eleget tenni bábszínészi feladatoknak.

– A közönség csak a bábokat látja, de mi zajlik a paraván mögött előadások alatt?

– Iszonyú precízen felépített mozgások és egymásrafigyelés. Volt olyan előadásunk, amely egésze egy fényutcában zajlott, és többen mozgattunk egyetlen bábot. Mi, színészek talpig feketébe voltunk öltözve, így egymást csak alig, vagy egyáltalán nem láttuk. Nos, ha fél másodpercig valaki is kiesik a szerepéből, vagy lekési az éppen akkorra időzített lépését, akkor egymásba botlunk, és eléggé kellemetlen helyzet alakulhat ki.

       

– Mi az, amit a legjobban szeretsz a bábozásban?

– Hogy változatos, egyáltalán nem unalmas. Újabbnál újabb darabokat állítunk színpadra, és kihívásokkal teli a munka. De természetesen az előadás közbeni és utáni visszajelzések is nagyon jól­esőek és motiválóak. És persze szeretem a gyerekeket, nagyon őszinte közönség: hogyha valami tetszik nekik, azonnal kifejezésre juttatják, ami meg nem, azt is. Kéretlenül is véleményt formálnak, és ez jó. Emlékszem, egyetem alatt műsorra tűztük a Brémai muzsikusokat, ahol a szép, önimádó macskát játsztam. Előadás után odajött hozzám egy kislány, aki lelkesedve mondta el nekem, hogy a macska volt a kedvence a darabban, és leplezetlen bókként közölte: „Te csakugyan nagyon szép színésznő vagy”.

– Mi egy jó bábelőadás ismérve?

– Mindenekelőtt minőségi. Nem elég pusztán a közönség „jó vagy rossz” értékelése. A bábelőadás egyre inkább összművészeti alkotás: zenét, színjátszást és képzőművészetet ötvöz. A jó bábelőadásban hiteles karakterek vannak, jó a rendezés és a dramaturgia, összhangban van a darab egészével a látvány és a zene is. Egy jó előadásban mindennek megvan a maga helye és a funkciója. Ezen szakmai szempontok után pedig nyilván hangulata is kell legyen az előadásnak és élményt kell nyújtania.

     

– Milyen anyagi feltételek között él egy vásárhelyi bábszínész?

– Nem egyszerű ez a vonzata, hisz nehéz megélni belőle. Állami munkahely, alapfizetést kapunk, ami kevés, és családot fenntartani, biztonságos egzisztenciát kizárólag ebből megteremteni nem igazán lehet. Sokunk mellékállást vállal, hasonló munkakörben – gyerekbulikra járnak bohócként, játékvezetőként, színikört vezetnek, Mikulásnak öltöznek be –, valamint nyári, időszakos munkával egészítik ki a bérüket. Viszont ez néha nehezen összeegyeztethető a bábszínészi munkával, mert bemutatók előtt például rengeteget dolgozunk.

– Mi volt véleményed szerint a legnagyobb közönségsikerű előadás az elmúlt évadban?

– Szerintem szinte mindenik jól sikerült és sokak által nézett előadás volt, de talán a 0-4 évesek számára készített darabunkra voltak a legtöbben kíváncsiak, mert újdonságnak számított.

– Milyen előadásokkal készültök az új évadra?

– Ami már biztos: a Lilla és Tündérbogyó, de a Csipike című, tavalyi évadban már játszott darabunk műsorra kerül. A további program az e heti társulatnyitó gyűlésen derül ki.

       

Fotók: Cseke Péter, Sebesi Sándor, Török Csongor

 

Share Button
Ennyien olvasták: 250

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.