Központ
2017. augusztus 20. vasárnap, István
Eső valószínű
Vasárnap
Eső valószínű
Eső
Holnap
Eső
Derült
Kedd
Derült

A sírás a néző luxusa

Bodnár Erika február 25, 2016 Kultúra

Molnár Levente alakítja Ábrahámot a Saul fia című Oscar-díjra jelölt filmben. Elmeséli, hogyan találkozott Nemes Jeles Lászlóval és azt is, milyen érzéseket keltett benne a halomba pakolt hullák látványa. Az identitása körül kialakult vita nem érdekli, ellenben ajándékként tekint a kisebbségi létre.

Molnár Levente Saul (4)

– Hogyan lesz valaki ügynök?

– Szükségem volt rá egy adott pillanatban, de nem nagyon találtam olyan embert, aki megtudná csinálni. Az ügynöknek közvetítenie kell két tábor között, jó esetben mindkét oldal érdekeit védi, mert erre mindkét félnek szüksége lehet. Nem nélkülözhetetlen, de elő tud segíteni egy eredményes munkát. Ez egy új dolog volt akkoriban, és még mindig annak számít errefelé, mert más a rendszerünk, mi a kőszínházak luxusában élünk.

Molnár Levente Saul (1)

– Luxus alatt a fix állást érti?

– Igen, a havi fixet. Mert vannak más rendszerek is, amire nem ez a jellemző, de ez ad egy biztonságot, kiszámíthatóságot. Anélkül hogy bármelyik berendezkedést védeném, tűnhet úgy is, hogy ez a szisztéma blokkolja az új emberekkel való találkozások, a szakmai kihívások lehetőségét. Mindkét rendszernek megvan a maga előnye és hátránya. Mert amikor az ember szabadúszó, és a kezébe kell vennie a sorsát és mindent magának kell intéznie, az igen nagy erőbefektetéssel jár, ami elvonhat a kreatív oldalról is energiát. Ugyanakkor, amikor beszállunk ebbe a versenybe, az ember kicsit jobban odafigyel, komolyabban veszi magát és a munkáját, magáért dolgozik, tudja: olyat kell teljesítenie, hogy máskor, máshova is meghívják.

– Hogyan került Nemes Jeles László látóterébe?

– Pont úgy, ahogy én is megszoktam találni a színészeket a castingok során. Krasznahorkai Balázs hívta fel Nemes Jeles figyelmét rám. Kértek tőlem fotókat, egy kisebb videót, majd improvizálnom kellett, ez a színész bekerülésének a magányos része, amikor magában dolgozik. A rendező a megírt szerepre keresett karaktert, olyan színészt, aki rendelkezik Ábrahám jellemvonásaival, vagy csúnya szóval élve: tudják hozni azokat a vonásokat, amiket a szerepek megkövetelnek. Bennem is van néhány, az Ábraháméval közös jellemvonás.

Molnár Levente Saul (3)

– A Saul fia egy főszereplő-orientált film. Mellette eljátszani egy mellékszerepet nem hálatlan feladat?

– Jó a kérdés, de nehéz ezt így kategorizálni. Hálás dolog tud lenni, de ez olyan, mint amikor azt mondják, nincs kicsi szerep, csak kicsi színész. Itt viszont sokat, jól és koncentráltan dolgoztunk.

– Mit kezdett az érzéseivel, amikor a legkegyetlenebb jeleneteket forgatták? Biztos önre is hatott az egymásra pakolt hullák látványa.

Molnár Levente Saul (6)

– Nem szabad az érzéseken keresztül megélni a szerepet, mert a cselekmény közepében vagyunk, és akit eljátszunk, az nem hatódhat meg saját magán, nem futhat bele az önsajnálat csapdájába. El kell tudnunk vonatkoztatni, kellő távolságtartással viszonyulni ezekhez a dolgokhoz. Persze elkerülhetetlen, hogy hasson ránk, hogy belegondoljunk abba, amit látunk, de ez a szakma lényege. Nem a színész kell sírjon, ez a néző

luxusa. Abban a jelenetben meg kell fogni, egymásra kell pakolni a hullákat, ez Ábrahámnak munka, ő dolgozik. Egy Shakespeare-drámában a gyilkost játszó színész nem maradhat benne az érzéseiben és mehet ki az utcára folytatni a szerepét.

– Jól ismeri a történelemnek ezt a szakaszát?

– Igen, elég jól, mert érdekel a történelem, másrészt érdekelt az, hogy a tágabb vagy szűkebb értelemben vett környezetemben mi történt az évszázadok folyamán. Még akkor is, amikor úgy tűnik, hogy az ember teljesen felesleges dolgokat csinál, akkor is valamilyen tudást szerez, ami adott helyzetben jól jöhet. Anno egy évig jártam a judaisztikai intézetbe a saját érdeklődésemből fakadóan, kíváncsi voltam ennek a népcsoportnak a történetére. Akkor eszembe se jutott, hogy majd húsz év múlva ezt fel fogom használni és lám, igencsak hasznosnak bizonyultak az ott szerzett információk.

– Mennyire élvezi a film körül zajló felhajtást?

– A film iránti érdeklődés megtisztelő, de azzal tisztában kell lenni, hogy másfél-két hónap után visszatér minden a régi kerékvágásba, megy tovább az élet. Én nem lettem sem jobb, sem rosszabb színész azáltal, hogy a Saul fiának ekkora a sikere.

– Érdekli a sajtóban az ön identitása körül kialakult vita?

– Nem, nincs ennek a vitának semmi olyan pontja, ami engem kellene érdekeljen. Ugyanúgy, mint a film esetében, ez annak az eredménye, hogy másoknak van véleménye a mi munkánkról, és hála Istennek ez jó vélemény. De hogy engem ki minek tart, az nem az én problémám. Hálás vagyok azért, hogy anyanyelvi szinten beszélek románul, és rálátásom van egy másik kultúrára. Én egy csomó impulzusnak, találkozásnak, élménynek vagyok az eredménye, nagyon sok embernek vagyok adósa, értem ezalatt azt, hogy azok a dolgok, amik történtek velem annak az eredményei, hogy az vagyok aki. Nem feltétlenül az határoz meg, hogy románnak vagy magyarnak neveznek, elsősorban embernek kell lenni. Meg kell tanulni tisztelni, szeretni egymást. Két kultúrát ismerni ajándék, és ha valamitől, ettől lehetek jobb színész, mert kétféle színházat ismerek, és mindkettőt tudom élvezni. A kisebbségi létünket nem tartom hátránynak, és lehet, idealista vagyok, de nekem csak előnyöm származott ebből.

Fotók: http://www.leventemolnar.eu

Share Button
Ennyien olvasták: 867

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.