Központ
2017. december 12. kedd, Gabriella
Eső valószínű
Holnap
Eső valószínű
Borús
Csütörtök
Borús
Jórészt felhős
Péntek
Jórészt felhős

A súgó, aki tátog vagy kiabál

Bodnár Erika április 29, 2016 Kultúra

Két éve dolgozik súgóként Ferenczi-Tóth Katalin a Tompa Miklós Társulatnál. A közönség számára láthatatlan munkatársról kiderült, hogy jó esetben nem is hallható, viszont a próbafolyamat során annyit kiabál, hogy elmegy a hangja. Elismerést ő a színészektől kap, akikhez néha annyi türelem kell, mint a gyermekekhez.

sugo
– Hogyan lesz valakiből súgó?

– Én nem a színház felől érkeztem, hanem úgymond kintről. Meghirdették az állást, benyújtottam az önéletrajzom, behívtak egy interjúra és megkaptam. Ennek a szakmának nincs egyeteme, hogy valamilyen végzettséget kérjenek hozzá, korábban egy virágboltban dolgoztam, majd az ikreimmel voltam otthon. Őszintén szólva nem tudom, hogy miért is tartottam ezt érdekes szakmának, de mivel nagyon nehezen találtam munkahelyet, megpróbáltam.
– Hogyan kezdődött a munkája?

– Évad végén csatlakoztam, amikor már benne voltak egy előadás próbafolyamatában. Olvasópróbára hívtak be, vagyis bedobtak a mélyvízbe. Egy súgónak nem kell szöveget magolni, a végére úgyis megtanulja. A kollégák elmondták, hogy miről van szó és hagyták, csináljam. Az igazság az, hogy nagyon izgultam, hisz senkit sem ismertem, egy teljesen ismeretlen közegbe kerültem, ami akkor igen távol állt tőlem.

 sugo1

– Ön nem látható része az előadásnak. Nem hiányzik az elismerés?

– Én is megkapom az elismerést a színészektől, és megköszönik a munkám a rendezők is. Most volt egy produkciónk, a Rendezés, amiben én játszom a súgót, vagyis ülök, és nem csinálok semmit. Ez jó volt arra, hogy rájöjjek, egyáltalán nem vonz ez a fajta szereplés. Az én területemet nagyon szeretem a színházban, és minden színdarab a szívemhez nő, amiben dolgozom, de másképp látom az egészet, mint egy néző. A teljes képben ott van a próbafolyamat: a sírás, a kacagás, a jó- és rosszkedv, a hibák, ez az emberhez nő, mint egy kedvenc tárgy, függetlenül attól, hogy a nézőknek tetszik a darab vagy sem. Két egyforma előadás nincs, és még nem jutottam el odáig, hogy unjam vagy a végét várjam.

– Lehet rangsorolni a könnyebb és nehezebb darabok között?

– Az, hogy mi könnyebb vagy nehezebb, alkalomfüggő. Ha a színésznek sok a szövege, akkor többször kell súgni, az egész próbafolyamat sokkal nagyobb munka. Mire az előadás kész, a súgónak már nem sok dolga van, inkább a próbák alatt segítjük a színészeket. Az előadásokon már csak afféle biztosítékként vagyunk jelen, hogy ha gond van, akkor ott legyünk és megmentsük az előadást.

– Honnan tudja, hogy a színész elfelejtette a szöveget, nem csak hatásszünetet tart?

– Az látszik az arcukon. Egy-egy enyhe ijedtség látszik a szemükön és általában olyankor már keresnek minket a tekintetükkel. Ez egy kiszolgáltatott helyzet, emiatt ki is alakul egy bizalmi viszony, kötődés. Ebben az atmoszférában a konfliktusokat is könnyebb kezelni, egyszerűbb, ha rájuk hagyjuk, ha ránk kiabálnak, vagy dühösek. Ilyenkor általában a próba után jönnek és ártatlan szemekkel bocsánatot kérnek, amiért elkapta őket a hév. Nem szabad felvenni. Mindezzel együtt a próbafolyamat a munkám legkedveltebb része, hisz akkor van rám a legnagyobb szükség.
– Mi kell ahhoz, hogy valaki jó súgó legyen?

– Talán a kollégák pontosabban tudnának erre válaszolni. Rettenetesen nagy türelem kell, mert a színészek néha olyanok, mint a gyerekek, ha szabad ilyet mondani. Mindenért képesek a súgót hibáztatni, kisebb bújukért-bajaikért, még azért is, ha ők nem tanulták meg a szöveget. De fontos, hogy jól artikuláltan, szépen és tisztán beszéljen. Azt idővel megtanuljuk, hogy milyen hangerősséggel beszéljünk, bár az előadásokon inkább már csak tátogunk. Ahhoz ugyanis, hogy a színész a színpad közepén meghallja, olyan hangosan kellene beszélnem, hogy azt már meghallaná az első sor is. Ezért az előadáson a színész inkább leolvassa a számról a szöveget, a próbákon meg előfordul, hogy annyira kell kiabálnom, hogy elmegy a hangom.

– Sokkal több a női súgó, mint a férfi. Mit gondol, miért?
– Nem tudtam, hogy ez egy nőies szakma, de azt hiszem, érthető ez, hiszen a nőknek sokkal nagyobb a türelme, mint a férfiaknak.

 

Share Button
Ennyien olvasták: 755

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.