Központ
2017. szeptember 19. kedd, Vilhelmina
Zivatar valószínű
Holnap
Zivatar valószínű
Eső valószínű
Csütörtök
Eső valószínű
Eső valószínű
Péntek
Eső valószínű

„A színész, ha bíznak benne, csodákra képes”

Pál Piroska március 11, 2016 Kultúra

– Interjú B. Fülöp Erzsébet színésznővel –

A művésznőt számos darabból ismerhetjük, kisugárzása mindig pozitív, energikus, magával ragadó. Sokan a „kedves, mosolygós művésznőnek” nevezik. Idén mégis egy személyiségével teljesen ellentétes karakter eljátszásáért jelölték Uniter-díjra, a vásárhelyi születésű Bartis Attila A nyugalom című regényéből íródott darab egyik főszerepéért. Megtisztelőnek érzi ezt, mert a világdráma egyik leghálásabb szerepének tartja az Anyát. Amikor nem a világot jelentő deszkákon látjuk a Jászai Mari-díjas színésznőt, akkor is Thália oltárán áldoz: rendez, a színin tanít, filmvásznon szerepel, vagy éppen erről ír könyvet. Ha szabadideje van, szinte biztos, hogy a természetben jár, vagy a háziállatait dédelgeti.

B. Fülöp Erzsébet - Fotó Sütö Zsolt (2)

Fotó: Sütő Zsolt

 – Gyerekkora óta színésznő akart lenni?

– Igazából igen, de nem mertem bevállalni, sokáig jogi egyetemre készültem, rengeteget tanultam, felkészítőkre jártam. Aztán, négy hónappal a színire való felvételizés előtt, egy éjszaka revelációm támadt: a mintegy kétórás időkiesés alatt, miközben nem tudom, mi történhetett velem – azt hiszem, ezt nevezik belső megérintettségnek – úgy döntöttem, hogy meg kell próbálnom. Reggel közöltem a jogot korrepetáló tanárnőmmel, hogy színésznő szeretnék lenni. Ő erre sértődöttségében a fejemhez vágta, hogy belőlem sosem lesz színésznő.

– A szülei hogyan fogadták a hirtelen pálfordulást?

– Anyukám sem díjazta. A jogot anyagi szempontból biztos állásnak vélték, és Gyergyóditróban, nem sokat tudván arról, hogy mi is a színház és színésznek lenni, kalandorságnak tűnt a választásom, de hagyott szabadon dönteni. Sőt, végig támogatott.

B. Fülöp Erzsébet - Fotó Sütö Zsolt (4)

Fotó: Sütő Zsolt

 – Láttuk önt operettben játszani, drámában, improvizációs komédiában. Melyik szerep áll a legközelebb önhöz?

– A Mágnás Miskára nagyon büszke vagyok, mert számomra is most, közel ötvenéves koromban derült ki, hogy van hangom és tudok énekelni. Nagy kihívás volt ez és öröm. Emlékszem, amikor először énekeltem, beültek a kollegáim és kíváncsian várták, hogy mi lesz… Ötször kellett újrakezdenem a dalt, annyira zavarban voltam. Egyébként úgy vélem, szerencsés, ha a színész lehetőséget kap, és számos stílusban kipróbálhatja magát. Ami a műfajokat illeti, inkább kedvenc rendezőim vannak, ő hozza ki a maximumot a színészből, és ha a színész nyitott és figyel a rendezőre, akkor talán sikerül felzárkóznia a koncepcióhoz.

– Filmvásznon is láthattuk. Milyen tapasztalat volt?

– Számomra borzasztóan izgalmas. Jelenleg ez érdekel leginkább, és élvezném is, de nem járok castingokra, Budapestre, Bukarestbe, ahol efféle lehetőség adódna, ám szívesen mondanék igent ilyen irányú felkérésre. A filmforgatás nagyon érdekes, hisz nem a szokásos színházi folyamat előzi meg. A filmben egyetlen pillanat alatt kell nagyon zsigerinek lennie a színésznek, ami vagy összejön, vagy nem. Nincs ráfutási lehetőséged.

– Személyes díjait, elismeréseit nehéz lenne felsorolni, most pedig Uniter-díjra jelölték önt a Radu Afrim által rendezett A nyugalom című darabban eljátszott Anya szerepéért. Milyen érzés ez ön számára?

– Volt már Uniter-jelölésem a Bodó Viktor rendezte Boldogtalanokban a Rózsi szerepemért. A felterjesztés nagy megtiszteltetés, azt jelzi, hogy szakmai figyelem irányult egy olyan szerepre, ami számomra is nagyon fontos. Számos színésznek egy életen át kell várnia arra, hogy ilyen szerepet kapjon, sőt, sokaknak meg sem adatik ez. Nekem ezek szerint hozzávetőlegesen 25 évet kellett várnom. A nyugalom Anyája az erőtől az erőtlenségig, Kleopátrától az összetöpörödött öregasszonyig, a vitális testtől a széthullásig, majd a halálig jut el 2 óra, 45 perc alatt. A drámairodalomból nem jut most hirtelen eszembe ilyen jó szerep, karakter.

Fotó: Andi Bulboacă

Fotó: Andi Bulboacă

– Ön mindig vidámnak tűnő, mosolygós, nagyon kedves hölgy. Milyen volt a teljesen ellentétes karakterű, posszeszív, zsarnok, hisztis, besavanyodott Anya szerepét eljátszani?

– Jó hírem van: szerencsére vagy szerencsétlenségünkre mindent magunkban hordozunk. Csak elő kell hívnunk. Amikor a kezembe vettem Bartis Attila regényét, elborzadtam az Anyán. Első olvasatra szörnyetegnek láttam, és fel akartam hívni Radu Afrimot, hogy nem vagyok meggyőződve afelől, hogy én vagyok a legalkalmasabb a szerep eljátszására. Egyrészt megijedtem, hogy nem tudom átfogni, végigcsinálni, másreszt pedig vonzott a szerepben rejlő kihívás. Utólag nagyon örülök, hogy nem hívtam fel a rendezőt.

B. Fülöp Erzsébet Fotó Andi Bulboacă (1)

Jelenet A nyugalom c. színdarabból / Fotó: Andi Bulboacă

– Pedig Afrimmal dolgozott már együtt.

– Persze, ezért féltem. Közben tudtam, hogy Radu Afrim színészcentrikus rendező, hogy magabiztosan tart a kezében, illetve biztos voltam abban is, hogy az ő irányítása alatt nem lőhetek mellé. Csak féltem, hogy tehetségben nem tudok felzárkózni a szerephez, nem leszek elég árnyalt, elég sokszínű. Azért volt a szerepnek hozadéka, nemcsak az Uniter jelölés, mert mióta eljátsztam, foglalkozom az öregséggel, pedig ez eddig nem volt jellemző rám. Úgy érzem, mintha több ráncom lenne, az előadás után testi fáradtság jelei mutatkoztak rajtam, és lelkileg is meghordoz, felemel és utána nagyon melyre ereszt le. De ugyanígy mindannyiunkat, akik ebben a darabban játszunk.

– Melyik jelenetet volt a legnehezebb eljátszani A nyugalomban?

– A folyamatot nehéz eljátszani, ahogy az életerős színésznő teljesen leépül testileg és szellemileg is. A figyelmem szüntelenül a testemen kell tartanom. Én energiadús, mozgékony ember vagyok a hétköznapi életemben, sőt, a belső metronómom az átlagemberéhez képest sokkal gyorsabb, kolerikus alkat vagyok, ezt pedig a darabban maximálisan vissza kellett fognom. Az öregedés folyamata volt nehéz: a tekintet kiürítése, a test lépésről-lépésre való lebomlasztása. Volt olyan próbafolyamat is, amikor a rendező bekiabált, hogy vigyázzak a tekintetemre, mert túl élénk. Intenzíven dolgoznom kellett azon, hogy a testemet begyűrjem ebbe a szerepbe.

B. Fülöp Erzsébet - Fotó Sütö Zsolt (3)

Fotó: Sütő Zsolt

– Bartis Attila, a regény írója hogyan vélekedett a darabról?

– Sepsiszentgyörgyön látta először a darabot, és nagy izgalommal, mondhatni gyomorideggel vártuk, hogy mit fog szólni. Ő pedig egy mondatban fogalmazta meg, de ez volt a legszebb, amit író mondhat a darabjáról: az előadást nézve azt érezte, mintha akkor írná a könyvet. A függöny mögül kukucskáltuk az arcát, és jó volt látni, ahogy szinte gyerekként, belemélyülve, tágra nyitott szemmel, előrehajolva figyelte a játékot. Amikor Vásárhelyen, másodjára látta a darabot, ismét azt mondta, hogy ugyanezt, az íráshoz hasonló érzést váltotta ki belőle a darab. Ez már a mi kis csapatunk titka, hogy minden egyes előadás roppantul jelenidejű a pici improvizációk által, semmi rutin nincs benne. Nem véletlen, hogy legjobb előadásként és legjobb rendezésként is Uniter-díjra jelölték.

– Van-e színészi szerepálma?

– Csak rendezőálmom, de az több is. Afrim volt az egyik. Egyébként színészként mi másra vágynék, mint hogy érdekeljem a rendezőt, és akarjon velem foglalkozni, belőlem valami mást kihozni. Ha a színész érzi a rendezői bizalmat, csodákra képes. Nincs gyerekem, csak a Színházam van – tanítás, rendezés, játszás, akár írásként – erre „rendeztem” rá az életemet. Egy dolgot szeretnék csinálni, de azt nagyon jól. Különben nem éri meg.

Fotó: Sütö Zsolt

Fotó: Sütő Zsolt

 – Szabadidejében mit csinál legszívesebben?

– Szeretek elmélyülni az olvasásban, és szerencsére közel lakom a Cinege-tetőhöz, ahol sokat mászkálok a természetben, az erdőben a kutyáimmal. Egyébként sok állatom van, ők is feltöltenek. Egyik nap késő éjszaka értem haza a próbáról, és úgy fél 1-kor éreztem, hogy most ez az a pillanat, amikor a 8 kilós Móricz macskámat az ölembe kell vennem. Szegény nem értette, hogy minek tudható be ez a nagy odaadás, de szorgalmasan dorombolt, ahogy egy kövér macskához illik, aki ugyan félálomban húzta a bajszát az ébresztésért, de én csak ezután tudtam lefeküdni.


 

Névjegy: B. Fülöp Erzsébet Gyergyóditróban született 1967. szeptember 22-én, 1994-ben végzett a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem színész szakán, majd 2000-ben a teatrológia szakon. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának tagja, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem óraadó tanára. Jelentősebb díjak, elismerések: női alakítási díj, Kisvárdai fesztivál (SEN-TE/SUI-TA – Bertolt Brecht: Valahol Szecsuánban), 2006; Jászai Mari-díj, 2007; legjobb színésznő díj, Atelier Nemzetközi Színházfesztivál, Sepsiszentgyörgy, 2015; a Kisvárdai Várszínház és Művészetek házának egyéni díja az Antosa című előadásban nyújtott alakításáért (2015).


Share Button
Ennyien olvasták: 962

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.