Központ
2017. április 25. kedd, Márk
Derült
Kedd
Derült
Derült
Holnap
Derült
Helyenként felhős
Csütörtök
Helyenként felhős

„A szórványosodás egyik fokmérője: a magyar iskola léte vagy hiánya”

Nemes Gyula április 3, 2017 Kultúra

Ötvös József marosvásárhelyi református lelkész Ahol még magyarul szól a zsoltár című kis kötete került kezembe. Többéves lelkipásztori, esperesi szolgálata alatt a szerző sok olyan gyülekezetben megfordult, ahol „még” van magyar istentisztelet, de olyanokban is, ahol „már nem szól magyarul a zsoltár”. A könyv vészharangot kongat, a veszélyesen terjedő szórványosodásra próbálja felhívni a figyelmet. Ötvös Józsefet ezzel kapcsolatban kérdeztük. 

 

A kis kötet hátlapjáról olvasom: „Édesapám mesélte gyermekkoromban, hogy Póka a Mezőség kapuja. Emlékezve gyermekkorom világára most rémülten tör fel bennem a félelem: lassan bezárul ez a magyar református kapu, hiszen öt évtizeddel ezelőtt még szólt a zsoltár minden vasárnap a tőlünk nyugatra lévő harmadik faluban is, Nagyercsén. Mára már csak egyetlen magyarként, Nagy Károly húzza meg szombaton este a harangokat ott, és rajta kívül nincs is már magyar, akit hívna az árva mezőségi harangszó. Még szólnak a harangok, és tíz-tizenöt torokból felcsendül a zsoltár Toldalagon meg Unokán, de a rohamosan leapadt két faluban nincs iskola, nincs fiatal és nincs gyermek; nemsokára elhalkul a templomi éneklés, és akkor úgy lesz Póka a Mezőség kapuja, hogy azon túl már nincs magyar zsoltár: bedeszkázott magyar végvár lesz a Mezőség szélén.”

– Póka valóban ma már végvárnak számít magyar szempontból, de ha kicsit szűkítjük a kört: ön szerint jelen van Marosvásárhelyen és környékén is a szórványosodás problémája?

– A szórványkérdésnek többféle vetülete van. Első nagy meghatározója az, hogy nyelvi vagy vallási értelemben beszélünk róla, hiszen az alcsíki vagy Gyergyó- medencei reformátusság szórványéletet él, de nyelvileg egyáltalán nem veszélyeztetett. Ma, 2017-ben az is kérdés, hogy az elvándorlás miatt lassan elapadó falvakat – mint például Toldalagot vagy Oláhdellőt – szórványnak tekintjük vagy csak megszűnő településeknek. Marosvásárhelyen sem nyelvileg, sem vallásilag nincs szórványhelyzetben a magyarság, és soha nem is volt. A városmelletti falvak történelmében nyelvileg és vallásilag egyaránt voltak szórványidőszakok. Ennek egyik érdekes helye Náznánfalva és a vele egybenőtt Marosszentkirály. Amíg a zsidókat nem engedték be teljes polgárjoggal Marosvásárhelyre, addig ott volt egy zsidó vallási közösség. Az unitáriusoknak is volt ott gyülekezetük, sőt Marosszentkirályon egykor pálos rendi kolostor is volt. Náznánfalva székely eredetű falu, hiszen a Náznán éppen egy székely nemzetség neve, s ma ott nagyon szórványosan élnek magyarok. Egyébként Marosvásárhely környéke sem szórvány, csak valahol a Székely Mezőség szélével kezdődik el, vagy egyházi vonatkozásban a Felső-Nyárádmentén, ahol például a Csíkfalvi Református Egyházközség szórványgyülekezet.

„Fél évszázad alatt eltűnt egy magyar református falu”

– Mit tehet a szórványosodás ellen a mindennapi ember?

– A szórványkérdésnek – szerintem – gazdasági, társadalmi, demográfiai okai vannak, s ezekkel együtt jár az iskolai és kulturális vonatkozás is. Mivel az egyszerű ember általában a gazdasági és társadalmi változások kiszolgáltatottja, aligha tudja megállítani vagy befolyásolni a szórványosodást. Erdélyben a nagy gazdasági átalakulások – például a 19. század végi, 20. század eleji boldog békeidők nagyfokú iparosítása – nagy tömegeket mozgatott meg, s vándoroltak el falvakról az emberek. Így könnyen szórványhelyzetbe kerültek vagy éppen szülőfalujuk lett szórvánnyá. A nagy múltú Nagyercséből a termelőszövetkezetek megalakulása után a magyarság nagy része Szászrégenbe vagy Marosvásárhelyre költözött gyári munkásnak. Ma már csak egyetlen egy magyar férfi él ott. Fél évszázad alatt eltűnt egy magyar református falu. Ma a szórványosodás egyik fokmérője a magyar iskola léte vagy hiánya. Úgy tudom, ősztől gyermekhiány miatt megszűnik Kutyfalván a magyar iskola, ezzel egy Maros menti falu rákerül a szórványosodás útjára. Ilyen helyzetben az egyszerű ember egyedül nem sokat tehet.

– Mit tehetnek az intézmények – egyházközségek, önkormányzatok, kulturális egyesületek stb. – a szórványosodás ellen? Említsen pár környékünkhöz kötődő szórványsegítő példát.

– A szórványosodás ellen valóban csak az intézmények tehetnek valamit, és erre vannak is jó példák. A nagyfülpösi Szivárvány ház, ami aztán kinőtte magát, és Szászrégenben szórványközponttá alakult, a legjobb példa erre. Ugyanilyen fontossá lett a nagysármási szórványbentlakás, amely a mezőségi nagyközség magyar iskoláját mentette meg, s ugyanakkor megmentett a környező falvakban élő pár magyar gyermeket a beolvadástól.

„Megjavítják a református templomot; mert ők erősek”

– Mit fontos még tudni a szórványosodással kapcsolatosan?

– Néhány évvel ezelőtt a Dés melletti Kozárváron szolgáltam, ahol egy nagy román közösség mellett él kb. száz magyar református. Már a gyermekek beszédén egyből észre lehet venni a szórványosodás legfájóbb és legbiztosabb jelét: nem mondanak hosszú magánhangzókat. Ott már nincs hosszú ő vagy hosszú ó. Ott ennyivel szegényebb a magyar nyelv. Az istentisztelet végén marosvásárhelyi lelkipásztorként megdicsértem a kozárvári magyarokat, amiért ők ott a széleken próbálnak magyarként és reformátusként megmaradni. Szó szerint ezt mondtam: „Könnyű nekünk jó magyar reformátusként élni Marosvásárhelyen, amíg itt Kozárváron maguk védik a nyelvet, a nemzetet, a vallást”. A lelkipásztor – akkor még Nyeste Csaba szolgált ott – később elmesélte, milyen sokat jelentett, hogy végre valaki nem szidta őket elhagyatottságukban, hanem erősítette. Ekkor elhatározták, hogy a hozzájuk tartozó, nyolc lelkes Kackón, ahol Berde Mária írónő született, megjavítják a református templomot, és megtették, mert ők erősek.

Share Button
Ennyien olvasták: 298

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.