Központ
2017. augusztus 17. csütörtök, Jácint
Helyenként felhős
Ma
Helyenként felhős
Derült
Holnap
Derült
Derült
Szombat
Derült

A Tékában dolgozni kötelességgel jár

Nemes Gyula október 21, 2016 Kultúra

Amint már megszokhattuk a marosvásárhelyi Teleki Tékában mindig történik valami mostanában. A múlt hét végén is két érdekes esemény volt: pénteken Ex archivo Telekiana – A Teleki Nemzetségi Levéltár története címmel nyílt tárlat, amely a tervek szerint jövő év májusáig lesz látogatható, szombaton pedig egész napos tudományos konferencia zajlott a Maros Megyei Múzeum várbeli épületében A Telekiek és a kultúra címmel. A rendezvényen a Teleki Téka munkatársai mellett a régi könyves szakma nagyjai tartottak előadást a könyv-, nyomda-, levél- és művelődéstörténet témakörében. Egyik szünetben Deé Nagy Anikót, a Teleki Téka nyugalmazott osztályvezetőjét kérdeztük arról, hogyan került a könyvtárhoz és hogyan emlékszik vissza az ott ledolgozott évtizedekre. 

dee-nagy-aniko-3

Deé Nagy Anikó Teleki Sámuel úti jegyzeteinek hányattatásairól tartott előadást a szombati marosvásárhelyi konferencián. Hogy hogyan is került kapcsolatba a Telekiekkel és a könyvtárral, arról a következőket mondta el lapunknak: „Szinte azt mondhatnám, hogy véletlenül kerültem a Tékába. Német szakos tanári végzetséggel nehéz helyzetben voltam, nem volt abban az időben Marosvásárhelyen ilyen irányú álláslehetőség és mint helyettes kerültem be a Tékába, ahol egy beteg kolléganőt helyettesítettem. Sajnos aztán 1964-ben ez a hely meg is ürült, és én bekerültem a könyvtárba, ahol mondhatom, ›megfertőződtem‹. Az életem legnagyobb szerencséjének tartottam, hogy odakerültem és közel 40 évig dolgoztam ott. A Teleki-Bolyai Könyvtárban szinte minden munkafázisban részt vettem: kezdő helyettes könyvtárosként leltároztam, pecsételtem, pórtalanítottam és mindent az alapoktól kezdtem, amelynek során a könyvek a kezemen átmentek és mind jobban-jobban megismertem.”

„A Tékában rendkívüli embereket ismertem meg”

„Akkor történt, hogy az egyik kolozsvári professzorom, Csehi Gyula ellátogatott a Tékába, amikor én éppen szolgálatos voltam. Elcsodálkozott, hogy ott vagyok, ‹Anikó, milyen szerencséje van, hogy itt dolgozhat, de aki idekerül, annak kötelessége is van!‹ – mondta. Tulajdonképpen ő vezetett rá arra, hogy kezdjek el Teleki Sámuellel érdemben foglalkozni, amit meg is fogadtam. Később ezért iratkoztam be doktorálni is hozzá. IA Tékában rendkívüli embereket ismertem meg, például dr. Fikk Lászlót, aki felkarolt, és tömte belém az ismereteket és a könyvtár meg a könyvek szeretetét.”

dee-nagy-aniko-2

A fiatal kollégák jól végzik a dolgukat

Több évtizednyi könyvtárosi tapasztalat után affelől érdeklődtünk, hogy miként látja Deé Nagy Anikó a hajdani és mai könyvtárlátogatási kedvet a Tékában. „Nagyot változott. Csodálatosan nagy változás az, hogy a Téka épületét kiürítették, ott már nincsenek idegen intézmények, lakók. Ezzel egy hatalmas probléma oldódott meg. Felújították az épületet, tehát most a körülmények nagyon jók. Én legjobban annak örülök, hogy valamiféle váltás van, hogy most a Tékában inkább a népszerűsítésre álltak rá, ami érthető is. Mára már a kutatás is sokat változott, bizonyos anyagok már elektronikusan érhetők el, lassan már kikopik, hogy az olvasóteremben körmöljenek a kutatók. Ezáltal a funkció is változott, de úgy látom, a mostani fiatal kollégák nagyon jól végzik a dolgukat” – állítja Deé Nagy Anikó.

Vajon eljön az idő, amikor az elektronikusan elérhető könyvek kiszorítják a papíralapú  könyveket? – érdeklődtünk a továbbiak során. „Én remélem, hogy nem. Még annak sem látom a végét, hogy az elektronikusan feldolgozott anyagoknak mi lesz a hosszú távú sorsa. Ezen a konferencián is több száz éves papíralapú dokumentumokról tudunk beszélni, de, hogy mi lesz az elektronikus anyagoknak a sorsa száz év múlva, azt ma még nem tudjuk megmondani” – vélekedik a nyugalmazott könyvtáros.

Nemes Gyula

Névjegy: Deé Nagy Anikó könyvtártörténész, nyugalmazott osztályvezető. 1939. október 10-én született Marosvásárhelyen. A kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem német–magyar szakán szerzett tanári képesítést. 1964-től a marosvásárhelyi Teleki–Bolyai Könyvtár bibliográfusa, 1981–1999 közt, nyugdíjazásáig ugyanott osztályvezető. 1975-ben doktorált.

Több  tanulmánya jelent meg szakfolyóiratokban, kötetekben. 1994-ben az EMKE részéről Monoki István-díjat, 2000-ben a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától Szinnyei József-díjat kapott.

Share Button
Ennyien olvasták: 382

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.