Központ
2017. december 14. csütörtök, Szilárda
Eső
Csütörtök
Eső
Helyenként felhős
Holnap
Helyenként felhős
Borús
Szombat
Borús

A vásárhelyi énekesnő, aki megvalósította gyerekkori álmát

Pál Piroska szeptember 18, 2015 Kultúra

Boros Emesét több műfajban, zenekarban és változatos színpadokon láthattuk. A fiatal énekesnőnek a muzikális, könnyen befogadható jazz nagyon jól áll, és elmondása szerint ebben a stílusban lel szabadságra.  De a Marosvásárhelyi Állami Filharmóniából is ismerős lehet… Énekesnői karrierjével gyerekkori álmát váltotta valóra. Az elmúlt vasárnap ünnepelt Magyar Dal napja apropóján beszélgettünk vele pályájáról, a város zenei életéről, valamint jövőbeni terveiről. De azt is elárulta, milyen hanghordozót vásárolt utoljára.

emese2

– Milyen indíttatásból választottad az énekesnői pályát? Hogyan kezdődött ez a történet?

– Egy kiskori álommal, vízióval kezdődött az egész: Boros Emese egy elit lokálban énekel, felhasított, földig érő ruhában, mellette pedig egy csillogó, fekete zongora áll. Az álom érdekessége az volt, hogy éreztem, az emberek értem jönnek oda, és nem pedig azért vagyok jelen, hogy némi „alapzajt” biztosítsak a lokálnak. Egyébként már gyerekkoromban felfedezték, hogy könnyen barátkozom a zenével. Ha például a nagyszüleimre kellett várnom, biztosak lehettek benne, hogy ott találnak, ahol hagytak, hisz mihelyt elmentek, egyből énekelni kezdtem. És amíg vissza nem érkeztek, be nem állt a szám. Elszórakoztunk mi ketten: én és a zene.

– Mégis melyik volt a döntő pillanat?

– Tanulmányaim során tíz évet tanultam hegedülni a vásárhelyi Művészeti Líceumban, a csodás úton Engel Lajos tanár úr volt a kalauzom, akinek ma is hálával tartozom. A döntő pillanat, amely az éneklés felé irányított, nyolcadik osztály végén jött el: felkészítőre jártunk egy rettenetesen szigorú, de bölcs tanárhoz, aki, amikor először meghallott énekelni engem, mintegy magától értetődően megkérdezte: „ugye ének szakra felvételizel?”, mire én: „nem, szeretnék továbbra is hegedülni.” Az ő válasza pedig csak ennyi volt: „elég kár!”. Aztán úgy történt, hogy az utolsó két líceumi évem alatt már ének szakos voltam, és kedves tanárnőmmel, Borbély Ilonával építgettük a zenepalota első szintjét. Később egyetemi hallgatója lettem a kolozsvári Gh. Dima Zeneakadémiának, színpadi művészetek fakultás, szólóének szakán. Ez a négy év ajándék volt számomra, hisz itt találtam elsősorban önmagamra, másodsorban pedig elsajátítottam az operaénekesi technikát. Sokat köszönhetek Dr. Elena Andries tanárnőnek, aki helyes ösvényre igazította lépteim.

Az egyetem után hazakerültem Vásárhelyre, és a helyi Állami Filharmónia tagja lettem, emellett pedig operetteket is énekelek. Időközben egy kedves kollégám, Fülöp Csongor „közbenjárásával” megismerkedtem a jazz muzsikával is, és úgy érzem: hazaérkeztem. Ez volt az a vízió, amit gyerekkoromban elképzeltem, ebben a műfajban érzem magam teljesnek és szabadnak.

emese1

– Jelenleg milyen zenekarokban énekelsz?

– Főállásban a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia alt szólamát erősítem, emellett pedig 2008 óta a Varieté Expressz operettegyüttes tagja vagyok. Örömmel mondtam igent a Jazzybirds zenekar énekesi felkérésére is, hisz mindig csodáltam kreativitásukat és eredetiségüket. Ugyanakkor nemrégiben volt egy szerencsés találkozásom a Kéknefelejcs nótatársulattal, ahol a közönség pozitív visszajelzésben részesített. Ezenkívül néhány magánprojektnek is része vagyok, illetve készülök egy új, meglepetésfejezettel is.

– Vannak-e kedvenc erdélyi, magyarországi, külföldi előadóid? Esetleg példaképed a szakmában?

– Énekesként a világhírű Beyoncé nagy kedvencem, nem föltétlenül az általa képviselt műfaj miatt, hanem a szinte tökéletes énektechnikája miatt. Emellett pedig a magyarországi Group’N’Swing együttes munkásságát követem figyelemmel és csodálattal.

– Hogyan látod, milyen a vásárhelyi zenei életet, a zenészfelhozatalt?

– Örvendetes, hogy számos fiatal kezd el zenélni, ezáltal új színt hozva a város zenei életébe, és új műfajokat, új arcokat ismerünk meg. Tanárként azt tapasztaltam, hogy egyre többen akarnak „megbarátkozni” saját hangjukkal, mi több, ki-ki személyes adottsága szerint fejleszteni is próbálja azt.

– Mennyire nehéz fiatal énekesnőként egzisztenciát teremteni, illetve „befutni” Vásárhelyen, Erdélyben?

– Nem könnyű, hisz óriási a piac. Sok szakmabeli is úgy tartja, hogy a kínálat meghaladja a keresletet, emiatt csak kitartó és szívós munkával sikerülhet kitörni a „tömegből”. Mindemellett úgy érzem, hogy megéri a befektetett időt és energiát, hisz az eredmény a munkával egyenes arányban érkezik. Természetesen ebben a szakmában a szerencse is mindig jól jön…

emese

– Mit vásároltál utoljára hanghordozón?

– A Budapest Bár idei, Maros-parti koncertje után vásároltam meg egy albumukat. Imádom őket, nagyon jó muzsikusok.

– Mit jelent számodra a zene?

– Szomorú lenne a világ, ha a Fennvaló nem adta volna nekünk a zenét. Pezseg az ember vére, ha szép harmóniákat hall, táncra perdít a jó ritmus, érzékenyebbé varázsol egy moll hangnem. Érdekes „találmány”, az egyik legfontosabb számomra.

– Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

– A jövő ott lapul a mindennapi gondolataimban, a közönség pedig plakátok formájában értesül majd róla. Hamarosan mindez meg is fog történni…

 

Névjegy: Boros Emese 1985 júliusában született a Hargita megye Csíkszentdomokoson, gyerekkorában családostul Vásárhelyre költöztek. Elemi és középiskolai tanulmányait a Művészeti Líceumban végezte, utána Kolozsváron, a Zeneakadémián tanult. Egyetemi évei után a Marosvásárhelyi Állami Filharmóniába nyert felvételt, amelynek azóta is tagja. 2009-2014 között a művészeti énektechnika tanáraként dolgozott, és 2011-től ugyanezt tanítja a Népművészeti Iskolában. Énekelt a Jazz 4 Fun zenekarban tavalyig, jelenleg a Worship Team, Tonight Jazz Ensamble és JazzyBirds zenekarokban áll a mikrofon előtt.

Share Button
Ennyien olvasták: 1523

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.