– Interjú Görgényi Fruzsinával –
Görgényi Fruzsina fiatal budapesti színésznő, a tavaly októberben a Pesti Magyar Színházban bemutatott Grease című musical Sandy-je. A John Travolta és Olivia Newton-John által halhatatlanná tett musical sikerének titkáról, a műfaj közkedveltségének okairól, egy esetleges erdélyi turnéról meg egyebekről kérdeztük
– A habitusod, stílusod már eleve énekesnői, színpadi pályára predesztinált? Szerepelni imádó, otthon állandóan dezodoros flakonba kornyikáló kislány voltál, vagy későbbre datálódik a „pályakezdés”?
– Már kisebb koromban is szerettem szerepelni. Ünnepekkor, családi vacsorák alkalmával mindig előrukkoltam valami műsorral, egészen pici koromtól kezdve.
– Magyarországon ma a „honosított” musicalek aratnak nagyobb sikert, mint amilyen a Grease is, vagy az echte magyarok: a Neoton-slágerekre épülő Szép nyári nap, a hungáriás Hotel Menthol satöbbi?
– Példa van erre is, arra is. Viszont én azt látom, hogy a külföldről behozott musicalek már eleve nagy show-ként készülnek, a darab dramaturgiája is inkább ezt erősíti. S mivel az amerikaiaknak ez jobban a vérükben van, mármint a show-csinálás, a külföldi darabok nagyobbat tudnak ütni.
– Az előadás producere, Horváth Csaba szerint a Grease „első számú party-musical – érzelmekről, szerelmekről, csalódásokról szól”. Csakhogy nagyjából az összes musical erről, ezekről szól, a Grease mégis más és több; mi a titka?
– Horváth Csaba nyilván arra gondolt, hogy a tinédzserkor jellegzetes érzelmi hullámait mutatja be, azt, amin, amiken egy tizenéves gimis srác vagy lány keresztülmegy, és ez ugyebár örökérvényű téma, akármelyik kort vesszük górcső alá. A Grease titka is ez lehet, hogy olyan érzelmeket boncolgat, amiket a legtöbben már át- és megéltünk, vagy, akik még nem – a fiatalabbak –, azok kíváncsian figyelik a történéseket. Ugyanakkor a legmeghatározóbb mégis a zene, hiszen ezek profin megírt dalok, amelyek mára már slágerek, és mindenki fejében ott vannak.
– Az eredeti Sandy (Olivia Newton-John) nemcsak jól énekelt, jól táncolt és jól nézett ki anno a filmben, hanem olyan kisugárzása volt, mint Csernobilnak az 1986-os atomkatasztrófa után, és ez benned is megvan; több casting után kaptad meg a szerepet, vagy fel se vetődött, hogy ne te legyél Sandy, miután elsőre megláttak-meghallgattak?
– Sok castingon vettem részt, majdnem egy fél évig tartott a folyamat. Az első nagyon rosszul sikerült számomra, de a producer és a rendező bíztak bennem, és abban, hogy fejlődhetek. Ez leginkább az énekre vonatkozik, mert én elsősorban prózai színésznő vagyok. Ráadásul a válogatásokon felvonult a magyar popszakma krémje, az összes tehetségkutató győztese. Rengeteget jártam énekórákra és az újabb és újabb castingokra, de végül beérett a sok munka, és megkaptam a főszerepet.
– A mostani Grease abból a szempontból is remake, hogy Magyarországon már színpadra vitték húsz évvel ezelőtt, ugyancsak Szurdi Miklós rendezésében. Az akkori szereplőgárda értelemszerűen kicserélődött, de a szöveg is?
– Igen, a szöveget Varró Dániel költő, műfordító fordította újra, hogy a szlengesítés által is közelebb kerülhessen a mű a fiatalabb korosztályhoz is.
– Kíváncsi vagyok, hogy látszik „belülről”: szerinted a musical mint műfaj mitől olyan népszerű Magyarországon napjainkban, illetve magyar nyelvterületeken?
– Azért lehet ez, mert az emberek mostanában a kissé nyomasztó hétköznapok után, a mindennapi nehézségekkel való küzdés közepette inkább egy könnyedebb feltöltődésre vágynak, amire a musical mint műfaj nagyon alkalmas, hiszen a zene eleve lélekgyógyító és felemelő hatással bír. Ezt belülről is állíthatom.
– A musical lényegében nem zenei, hanem formai műfaj: nincsenek szerepkarakteri megkötések, mint az operettben, ugyanakkor rokon-műfajok. Véleményed szerint azért szeretjük, mert gyakorlatilag nem teszünk különbséget musical és operett között? Mivelhogy az operett tulajdonképpen hungarikum, és csak nézőpont kérdése, hogy a musical az amerikai operett, vagy az operett a magyar musical?
– Azt szokták mondani, hogy a musical őse az operett, illetve a musical a komolyzene és a könnyűzene között helyezkedik el. Magyarországon az operett is legalább olyan közkedvelt, mint a musical, valószínűleg azért, mert régebbre nyúlik vissza a hagyománya. Amerikában viszont az úgynevezett „zenés műfajt” inkább a popzenéhez közelítették, ezért egy könnyedebb fajtája alakult ki a színházi zenés szórakoztatásnak, jócskán eltávolodva az operától. Bár vannak olyan musicalek is, mint például Az Operaház fantomja, amely kevésbé könnyed zenei értelemben véve, mint mondjuk a Wicked.
– Erdélyi olvasóink csak a szilveszteri Fábry-show-ból ismernek, ismerhetnek – egyelőre –, amelyben két dalt is lenyomtatok a Grease-ből a musical-beli partnereddel, Vastag Csabával, fergeteges stúdió-hangulatot teremtve. Terveztek-e a közelebbi vagy távolabbi jövőben erdélyi turnét a Grease-szel? Mert ezt a műfajt az erdélyi magyar közönség is lájkolja, vélhetően teltház lenne mindenhol, Kolozsvártól kezdve Marosvásárhelyen át Csíkszeredáig.
– Határon túlra még nem mentünk a Grease-szel, de egyetértek veled, biztosan ott is nagy sikere lenne. Szerintem érdemes lenne megkeresni a darab producerét, amennyiben van ilyen igény, hiszen nyilván az a cél, hogy minél több emberhez eljusson a darab, Erdélybe is.
