A marosvásárhelyi Néprajzi Múzeumba látogatók, a régebben kiállított látnivalók mellett egy érdekes tárlatot tekinthetnek meg: Anna. Asszonysors a XX. században. A hajdani Toldalagi-palota ajtaján belépve máris elénk tárul egy régi faragott székelykapu Erdély címerével ékesítve, és nagyított képeken a XX. század eleji vidéki élet mozzanatai elevenednek meg. A székelykapun betérve Anna – egy képzeletbeli személy, aki akár élhetett is volna – életútját ismerhetjük meg kislánykorától nyugdíjas koráig.
A kiállítás szervezői egy fiktív személyt alkottak meg, Annát, aki sohasem élt, de akár élhetett is volna. Az ő életútján keresztül, a tárlat célja bemutatni a XX. századi székelyföldi hagyományos paraszti kultúrát, annak tárgyi világát, valamint a helyi társadalom működését egy sajátos szemszögből. A néprajzi muzeológia eszköztárát a modern technika adta lehetőségekkel ötvözve sikerült felépíteni ezt a kiállítást, amelyen keresztül betekintést nyerhetünk egy letűnt kor világába.
Anna 1920-ban, már a „román világba” született egy székely kisfaluban, a szülei legkisebb, ötödik – életben maradt – gyermekeként. Iskolából csak az elemit járta ki, mert őt is akárcsak testvéreit várta a mezei és a házkörüli munka. Amint felcseperedett, neki is megengedték a szülei, hogy „Szilágyi Feriék csűribe” táncba járjon, azzal a kikötéssel, hogy aztán „vigyázzon magára s a hírére.” Tizenhét éves korában azonban „elrendezte magát”, azaz teherbe esett. A magzatot „Rebi ángyó kihajtotta”, de a szégyen megmaradt.
Innentől kezdve a történet két lehetséges szálon fut tovább. Egyik szerint Anna férjhez megy egy hadirokkant vénlegényhez, akit nem szeret, de ügyesen gazdálkodik mellette és kis vagyonra tesz szert. Miután férje ágynak esik, tíz évig viseli gondját a magatehetetlen betegnek, és sorsát szótlanul tűri. Közben meghaltak a szülei, majd a férje is, a kis vagyonkájára a kollektív gazdaság vetett kezet. Anna arra kényszerült, hogy a városba ingázzon és varrodában dolgozzon. Végül eladta a férjétől örökölt házacskát és a városba költözött.
A másik fiktív történet szerint Anna a faluból szégyenében a városba menekült, ahol szolgálni szegődött egy jó módú zsidó gyártulajdonoshoz. Közben kitört a II. világháború, a zsidó családot elvitték, többé nem tért vissza, a házat kifosztották. Később Anna – mivel írni-olvasni tudott – munkát kapott a kommunista szervezőbizottságnál. Aztán falukra járt ki agitálni.
A történet végén ismét összefut a szál: Annuska néni egy városi „blokk” lakásban lakik, elégedett nyugdíjasként és a tévében figyeli a Temesváron és Bukarestben kezdődő „cirkuszt”.
A tárlat látogatható a Néprajzi Múzeumban.
