„Süvegemen nemzetiszín rózsa”
Arany János költő Nagyszalontán – a Partium kapujában – született 1817. március 2-án. Bár tudomásunk szerint Erdélyben, a Székelyföldön soha nem járt, Marosvásárhelyen mindig ápolták és ápolják az emlékét. Különböző eseményeken, rendezvényeken verseiből olvasnak fel, nevéről utcát neveztek el…
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején Arany János előbb rövid ideig nemzetőr volt, majd inkább a toll és a szó erejével vett részt az eseményekben. A megalakult magyar kormány belügyminisztériumában töltött be fogalmazói állást, és a forradalmi kormány lapjának, a Nép Barátjának egyik szerkesztője lett. 1848 áprilisában írta a Nemzetőr dalt: „Süvegemen nemzetiszín rózsa,/ Ajkamon édes babám csókja;/ Ne félj, babám, nem megyek világra:/ Nemzetemnek vagyok katonája.” A szabadságharc leverése után, forradalmi tevékenysége miatt Arany rövid ideig bujdosásra kényszerült.
Oláh-Gál Róbert kutatásaiból és közléseiből tudjuk, hogy Arany János nem járt Erdélyben, de kapcsolatot tartott, sűrűn levelezett erdélyi személyiségekkel, köztük a marosvásárhelyi református kollégium két tanárával, Mentovich Ferenccel és Szabó Sámuellel. Szabó a diákjaival gyűjtő utakra járt, amelyek során balladákat, „verses történeteket” jegyeztek le a „nép szájáról”. Az erdélyi, székelyföldi „kincsek” közül Szabó Sámuel kérésére Arany János többet közzétett az általa szerkesztett Koszorúban 1863-1865 közt.
Arany János költő, tanár, újságíró, a Kisfaludy Társaság igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára 1882. október 22-én hunyt el Budapesten. Marosvásárhelyen emlékére 1893-ban, az addig Kis Szent Király utcát Arany János utcának nevezték el. A két világháború közötti román megszállás idején az utcának Octavian Goga román költő nevét adták. 1940-ben Észak-Erdélynek és a Székelyföldnek Magyarországhoz való visszacsatolása után az utca visszakapta az Arany János nevet, ami aztán a második világháború után is megmaradt, napjainkig.
„Igazságos és jogos szabadságharcunkban ne hátráljunk meg!”
A nagy magyar költő születésének 200. évfordulóján nemcsak Nagyszalontán és a walesi Montgomeryben emlékeztek meg, hanem Kárpát-medence szerte, sőt még azon túl is. Marosvásárhelyen az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület és a Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület, míg Szászrégenben a Kemény János Művelődési Társaság szervezésében kerül sor idén különböző eseményekre Arany János emlékére.
A költőóriás neve idén a Marosvásárhelyen megszervezett Székely Szabadság Napján is szóba került, amikor Tőkés László beszédében Arany János forradalmi verssorait idézte: „Haj, ne hátra, haj, előre! / Vérmezőről vérmezőre! / Mert ott az a virág terem, / Melynek neve győzedelem”. Majd az EP-képviselő Arany gondolatait folytatva kijelentette: „Ne rettentsen bennünket se halál, se félelem! Igazságos és jogos szabadságharcunkban ne hátráljunk meg!”
Végezetül az 1848-49-es forradalom és szabadságharc emlékére, a magyarság Nemzeti Ünnepének tiszteletére Arany János egyik forradalmi verséből idézünk: „Olyan marsra lábam se billentem,/ Hogy azt bántsam, aki nem bánt engem:/ De a szabadságért, ha egy íznyi,/ Talpon állok mindhalálig víni.”
