Központ
2017. augusztus 23. szerda, Bence
Eső valószínű
Ma
Eső valószínű
Derült
Holnap
Derült
Derült
Péntek
Derült

„Az elismerés ösztönző erő”

Központ szeptember 19, 2013 Kultúra

„Az elismerés ösztönző erő”

A Magyar Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetésben részesült id. Csíky Boldizsár marosvásárhelyi zeneszerző

csikib

A magyar államalapítás ünnepe alkalmából nyolc székelyföldi személyiséget tüntetett ki szeptember 11-én a csíkszeredai magyar főkonzul. A Magyar Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetést vehette át Zsigmond Barna Pál kezéből id. Csíky Boldizsár, marosvásárhelyi zeneszerző is.

Csíky Boldizsárzeneszerző, tanár, muzikológus életpályája és munkássága:

Csíky Boldizsár 1937. október 3-án született Marosvásárhelyen. Középiskolai tanulmányait is itt végezte a Bolyai- és a Művészeti Líceumban. Egyetemi tanulmányait Kolozsváron, a Gheorghe Dima Zeneakadémián fejezte be 1961-ben. Ettől az évtől 1990-ig a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia művészeti titkáraként tevékenykedett, majd 1990 és 1997 között az intézmény igazgatója volt, 1997–2000 között pedig a tanácsosa. 2006-tól a Színművészeti Egyetem Zenetanárképző karának összhangzattan, ellenponttan, zenei formatan és kamarazene professzora. 1968-tól a Romániai Zeneszerzők és Muzikológusok Szövetségének tagja. 1994-től a Magyar Zeneszerzők Szövetségének is tagja (1976-tól nem hivatalosan).

Fontosabb művei: Concertatio (nagyzenekarra), Erdélyi Rapszódia (szimfonikus zenekarra), Gulag (symphonic memorial), Divertimento (fúvósoktettre), Két vonósnégyes, Két zenekari darab, Prelúdium, Fúga és Posztlúdium (szimfonikus zenekarra), La quiete di Piazza Dante (szimfonikus kép), Missa Instrumentalis (gordonkára), Passacaglia egy Bolyai-képletre (szólóhegedűre),  Szillogizmus (zongorára), Barcsai-kantáta (kórusra és zenekarra), A Hegy (nagyzenekarra), Régi erdélyi énekek és táncok, Vitézi énekek Tinódi-dallamokra (kamarazenekarra) stb.,

Ezenkívül mintegy 75 kórusmű (közte a Szabó Erzsi balladája, az Ecloga, a Falusi Madrigálok, a Pogány Zsoltárok, a Fülemilének szól, Az idő és hírnév, sorozat Veress Sándor moldvai gyűjtésének dallamaira, a Nagy hegyi tolvaj, a Búcsúzás Kemenesaljától stb.) és dal, 25 színpadi zene, kamaraművek stb.

Tanulmányai, kritikái, interjúi jelentek meg romániai és magyarországi szaklapokban és folyóiratokban.

Kitüntetések: A Budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémia Bartók-Pásztory-díja (1986), A Román Akadémia George Enescu-díja (1980), a Magyar Kulturális Kormányzat Erkel Ferenc-díja (2002), a Magyar Berzsenyi Társaság Berzsenyi Dániel-díja (1999), a Maros Megyei kormánybiztos kiválóságoknak ítélt kitüntetése, a nevét a Marosfelfaluban talált bronzkori leletről kapta), Marosvásárhely Polgármesteri Hivatalának kitüntetése, Rotary International Paul Harris Fellow, France, Honoris Causa Civitate Donatus – Marosvásárhely díszpolgára (2003), a Dr. Bernády György emlékplakett, a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje (2013).

Közéleti tevékenység: Kemény Zsigmond Társaság elnöke, a Pro Európa Liga társelnöke, a dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány és a Teleki Téka Kuratóriumának tagja, városi tanácsos volt 1990–1998 között.


Az alkotóművész műveinek a minősége tarthat igényt a kortársak figyelmére

Csíky Boldizsárt arra kértük, mondja el olvasóinknak milyen gondolatok és érzések közt vette át a magyar állam magas kitüntetését a múlt héten.

„A dolog egy kicsit figyelmeztetés is, hogy az ember ebben a korában mit is tud felmutatni. Felfigyelnek rá, de mit sikerült ennyi idő alatt létrehoznia? Viszonylag kevés a művek száma, de az alkotóművész műveinek a minősége és nem mindig a mennyisége az, ami igényt tarthat a kortársak figyelmére. Az utókorról ne beszéljünk, az egy kényesebb téma, nem merném megjövendölni, milyen sors vár a darabjaimra. Marosvásárhelyhez kötődöm, de ez nem egy lokális kötöttség, a zeneművészet annyira világjelenség, hogy ez átsegít a befelefordultság állapotán.

Meg kell említenem azt is, hogy a magyar érdemrend átvétele előtt néhány nappal egy másik figyelmeztetésben, figyelmességben volt részem a Maros Megyei Tanács részéről. Mivel több mint harminc évet dolgoztam a Kultúrpalotában, a 100 éves évforduló alkalmával egy kitüntetést kaptam: Premiu de excelenţă – Distincţia ALAE.”


„Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan”

„Visszatérve a csíkszeredai eseményre, azt mondhatom, nagy örömöt éreztem, hogy a magyar érdemrend kitüntetettjei mind a szellemi élet területéről jöttek. Ez arról árulkodik, hogy a magyar kormány tudja azt, hogy a kultúra, a vallás, a tudomány, a művészet megtartó erő lehet egy olyan helyzetben, amikor egy nemzetiség vagy nemzet hátrányos helyzetbe kerül politikai, gazdasági és egyéb téren.

Azzal kapcsolatban, hogy milyen gondolatok közt vettem át a kitüntetést, csak azt ismételhetem meg, amit az átvétel alkalmával is mondtam, és ami már hosszú ideje fontos számomra: az egyik Bartók tanítása, aki szerint úgy mutassuk fel saját népünk zenei értékeit, hogy az mindenkihez szóljon, kifele nyíló gesztussal. A másik pedig Tamási tanítása, aki azt mondta, hogy aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan. Hogy ezekhez mennyire sikerült tartanom magamat, mások ítélik meg.

A zeneszerző az előadóművészekre bízza a partitúrát

A továbbiakban arra kértük a kitüntetett zeneszerzőt, emlékezzen vissza a legkiemelkedőbb szakmai sikereire:

„Egy zeneszerző sikere vagy sikertelensége összefonódik az előadással, vagyis közvetett ügy. Amíg egy színész vagy festő azonnal érzékeli a hallgatóság vagy nézők reagálását, addig a zeneszerző rá kell bízza a partitúrát az előadóművészekre. Ez nagyon jó akkor, amikor az előadó magáévá teszi a mű üzenetét, és személyiségén át esetleg még feljavítva kínálja fel a közönségnek. A szerző ilyenkor érzi, hogy ki van szolgáltatva, tehetetlenül hallgatja az előadást. Bemutatók alkalmával szembesül balfogásaival és hálás azért, ha az előadó nem ezeket domborítja ki. Rosszabb esetben az előadói apparátus nem tudja úgy megjeleníteni a művet, ahogyan az a szerző fantáziájában megszületett, sőt a gyengébb oldalakat exponálja. Ilyenkor a szerző izzad, összehúzza magát, igyekszik közömbös arccal felvenni azt a pózt, ahogy Kosztolányi mondja a Zsivajgó természet című kedves humorú könyvében, amikor a büdöske nevű virágot írja le három szóban: nem én voltam. Nekem mind a két élményben volt részem.”

„Sokat rágódom egy-egy partitúrán”

„De, ha csak a szépekre gondolok, most eszembe jut a budapesti Angelica-kórus néhány előadása és egy tokiói kórus, ahol a japánok magyarul énekelték a darabomat, kiválóan. Vagy a marosvásárhelyi zenekar, a bukaresti Enescu-Filharmónia, a budapesti Nemzeti-Filharmónia előadásában játszott nagyzenekari művem Kocsis Zoltán vezetésével, amelyet hallgatva néhol az volt az érzésem, hogy az előadás jobb, mint a mű.

Nekem a komponálás nem megy olyan gyorsan, mint egyes kortársamnak. Sokat rágódom egy-egy partitúrán, ameddig a befejezést jelentő kettős vonalat meghúzom a mű végén. Tudom azt, hogy csak néhány művem fogja átvészelni az utókor kritikáját, és az igazán nagyokkal való összehasonlításnak nincs helye. Terveim közt szerepel egy Kóruskönyvet összeállítani, kb. 70 darabból, de ebből csak 25-öt tartok alkalmasnak. Arra gondolok, hogyha én a 70-nek még a felét sem tartom megfelelőnek, vajon ezekből hány fog fennmaradni?”


Share Button
Ennyien olvasták: 218

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.