Központ
2017. december 12. kedd, Gabriella
Eső valószínű
Holnap
Eső valószínű
Borús
Csütörtök
Borús
Jórészt felhős
Péntek
Jórészt felhős

Az ember odavalósi, ahol szeretik!

Bodnár Erika április 1, 2016 Kultúra

Beszélgetés Szőcs Artur erdélyi származású színművésszel

Operát és színdarabot rendez, tanít, játszik és zsűrizik az erdélyi származású színész. Évekig utazgatott, mindent kipróbált, mire eljutott a Színművészetire, aztán mégis kilenc évet maradt, és azóta ott is tanít. Az egykori falusi legény ma Magyarország legnagyobb színházának művészeti vezetője. Vallja, az ember odavalósi, ahol őt szeretik.

Szőcs Artur (3)

– Hogyan kerültél Magyarországra?
– Gyerekként, a szüleimmel. Én akkoriban még nem tudtam, hogy színész akarok lenni, tehát nem ezért jöttem el.

Szőcs Artur (1)

– Milyen emlékeid vannak a kezdeti időszakról?
– Ez nagyon rég volt, és talán a rosszra, a nehézségekre kevésbé emlékezik az ember, de nagyon hamar lettek olyan barátaim, akik a mai napig is azok. Amikor a nagyszüleim még éltek, akkor jártunk Erdélyben, talán a több órás határátkelés, a csomagok körüli macera maradt meg rossz emlékként.

– Miért lettél színész?
– Sokat jártam színházba, nyilván mert nagyon érdekelt ez a világ. Zenekarom is volt, abban is énekeltem, frontember voltam, tehát a színpad nem állt távol tőlem. Már huszonegy éves voltam, amikor felvételiztem a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, addig utazgattam, dolgoztam és nagyon sok mindent kipróbáltam. Így szép lassan eljutottam odáig, hogy ezt akarom csinálni. A második évben viszont már éreztem, hogy tovább fogok lépni, és amikor lediplomáztam, már intenzíven készültem a rendező szakra. A következő évben fel is vettek, és újabb öt évet jártam oda, így elmondhatom magamról, hogy talán én vagyok az, aki a leghosszabban járt a Színműre. Kilenc kerek évig, és amikor lediplomáztam rendező szakon, egy évre rá felkértek tanárnak, úgyhogy most osztályvezető tanár is vagyok, amit azért vállaltam el, mert azt is szeretem csinálni.

– Mi vonzott a rendezésben?
– Egy idő után nem tudott kielégíteni sem szellemileg, sem fizikailag az, hogy a saját magam szerepével kell csak foglalkoznom, mert azt éreztem, hogy sokkal több van bennem, és ezt ki akartam bontakoztatni. Semmiképpen sem akartam magam kinevezni vagy átminősíteni rendezőnek, hanem azt gondoltam, hogy ha van erre egy iskola, ahol ezt öt évig tanítják, akkor annak valami értelme biztosan van.

Szőcs Artur (2)

– Nem is hiányzik a színjátszás?
– De hiányzik, ám amikor sokáig rendezel, akkor szép lassan elfelejtenek mint színész, és ez valahol érthető is. De várom a felkéréseket és szívesen játszom, ha van szerep.

– A Miskolci Színházban művészeti vezető is vagy. Mit csinál egy művészeti vezető?
– Van egy öttagú, rendezőkből álló tanács, aminek én is a tagja vagyok. Mi döntünk a repertoárról, a színészekről és egyáltalán, a színház szellemi életéről. Amit a néző csak a székben ülve élvez, azt mind a művészeti vezető állítja össze. Ez eléggé összetett feladat, mert nagyon sok szempontot kell figyelembe venni, ha csak a műfajokat tekintjük. Egy kiegyensúlyozott repertoárhoz kell a zenés darab, a vígjáték, a tragédia, minden, ami szellemileg továbbviszi és gazdagítja az embe­reket.

– Trendek vagy modernség szempontjából van különbség egy fővárosi és egy vidéki színház között?
– Nem hiszem, hogy színházcsinálás kérdésében lehet trendiségről beszélni. Modernségről inkább, de az meg bárhol lehet az ember. A fővárosban is dolgozom, és soha nem kezdtem még úgy munkába, hogy azt néztem meg először, hogy melyik városban vagyok. A Miskolci Színház az ország legnagyobb színháza, öt játszóhelye van, ennyi hely közül csak akad egy, ahol lehet kísérletezni.

– Régen mindenkinek vidékre kellett mennie először játszani, nem is volt esély a fővárosi szerepekre.
– Igen, ez nagyon régen így volt, most meg oda mész, ahová hívnak. Sok szabadúszó színész van, nem is működne már az a rendszer. Jómagam is az Y generáció tagja vagyok, nem ijedünk meg attól, hogy nincs fix helyünk egy társulatban fix fizetéssel. Az utánunk következőknek meg már teljesen természetes lesz ez a forma.

– Hogy kerültél az Operába rendezőasszisztensnek?
– Magam jelentkeztem az Operába, mikor még rendező szakra jártam, mert úgy gondolom, hogy ez a művészetek csúcsa, mert ez a legösszetettebb. Azt hiszem, hogy értem a zenét és szeretem is, nagyon jó ebben a műfajban dolgozni.

– Gyakran jársz haza Erdélybe?
– Nem igazán, mert a nagyszüleim már nem élnek. Az ember odavalósi, ahol szeretik őt, én budapestinek vallom magam.

Share Button
Ennyien olvasták: 934

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.