Központ
2019. szeptember 22. vasárnap, Móric

„Az erdélyi közönség a lélekhez szóló dalaim szereti”

Nemes Gyula július 9, 2019 Kultúra

– Interjú Péter Szabó Szilvia énekesnővel –

A hét végén már hetedik alkalommal került sor Nagyernyében a Nyári Fesztivál megszervezésére, amelyen színes kulturális és szórakoztató program várta az érdeklődőket. A helyi Apafi Mihály Gimnázium diákjai modern táncokkal, kórusdalokkal és mesterien előadott néptánccal kápráztatták el a – természetesen elfogult – közönséget. A két nap folyamán színre léptek: a Csillagfény és a Székelykáli Néptánccsoportok is és a Kéknefelejcs Nótatársulat magyar nótákkal szórakoztatta a jelen levőket. A szabadtéri tevékenységek – gulyásfőzés, foci, kézműves tevékenység, gyermekjátékok – közben folyamatosan zajlottak, a könnyűzene sem maradhatott ki. Színpadra lépett a Perfekt zenekar, DJ Andris, koncertezett a Blue Art és a rendezvény sztármeghívottja, Péter Szabó Szilvia magyarországi énekesnő. Koncertje után a művésznő kedvesen és szívesen válaszolt kérdéseinkre.     

– Tudjuk, hogy éppen Zetelakáról érkezett hozzánk. Sok fellépése volt, van Erdélyben?

– Hál′Istennek igen, nagyon szeretünk Erdélybe jönni. Úgy sokkal könnyebb, ha egy hétvégén több koncertünk is van, most éppen három sikerült egy hétvégére: Uzon, Zetelaka és Nagyernye. Messze van idejönni kisbusszal, de mindég szép élmény.

– Milyen érzés Erdélybe, a Székelyföldre jönni?

– Nagyon jó. Nagyon szép helyeken szoktunk megszállni, hegyek között, mert itt szinte minden a hegyek közt van. Az ember nézi a tájat és nem hiszi el a szemének, hogy ez van, ez létezik. Annyira valószerűtlenül gyönyörű, annyira zöld minden, szinte harapni lehet a természetet.

– Milyennek látja a színpadról a helyi közönséget? Ismerik Erdélyben a dalait?

– Ismerik a dalaim és ez nagyon jó érzés számomra. A közönség pedig hálás és szeretik a dalaimat, főleg azokat, amelyek lélekhez szólóak.

– Meg tudna osztani velünk egy különlegesebb élményt, amely a Székelyföldön történt?

– Rengeteg szép élményem van a Székelyföldről. Talán az egyik legemlékezetesebb történet Tusványoson esett meg, amikor a fesztiválon voltunk és ömlött az eső egész nap. Beszorultak a völgybe a felhők és úgy nézett ki, hogy elmarad a koncert. A közönség azonban állhatatosan, az eső ellenére ott volt. Voltak vagy tízezren és nem mozdultak. Hatalmas berendezéssel, technikai felszerelésekkel mentünk és az esőben nagyon veszélyes ennyi áramot használni, üzemeltetni, de végül is megvalósult a koncert. Igaz, kicsit máshogy mint ahogy addig bármikor. A táncosok nem tudtak feljönni a színpadra, a csúszós szőnyeg miatt én meg minden második szám után lejöttem kiönteni a cipőmből a vizet és kb. combközépig csurom vizes voltam, mert nem bírtam ki, hogy a fedés alatt maradjak és bőrig ázva a közönséggel együtt énekeltünk. A koncert végén együtt elénekeltük a Himnuszt, majd a Székely Himnuszt, és annyira klassz volt, hogy a meghatódottságtól szemeim könnyekkel teltek meg. Csodálatos volt ez az érzés. De nagyon sok történetet mesélhetnék, ami Erdélyben ért, imádom, mikor erre jövünk.

A körülöttem élők ›mosolykának‹ hívnak”

– A színpadon megfogalmazta a hitvallását, kérem, foglalja össze olvasóink számára is.

– Én úgy élem az életem és úgy gondolom, hogy ha az ember sokat mosolyog, akkor az olyan, mint egy vírus. Ha rámosolyogsz valakire, akkor ő szinte önkéntelenül visszamosolyog. Lehet, hogy te vagy az egyetlen, aki aznap rámosolygott, lehet, hogy szebbé teszed a napját, és már másképp fog reagálni egy következő helyzetre, ami az életében éri, mint ahogy addig tette. Ez egy kicsit olyan, mint egy láncreakció. Lehet, hogy csak abban az egy pillanatban találkozunk azzal az emberrel, de valamiért lehet, hogy az nagyon fontos. Nem tudhatjuk, hogy abban az emberben akkor mi van éppen, mi jár a fejében, milyen gondjai vannak és ha megfertőzzük a mosolyunkkal és egyre többen mosolyognak, akkor sokkal jobb lesz a világ is. Én így gondolom és így próbálom élni az életem, a körülöttem élőknél ez működik, mindenki mosolygombócnak vagy mosolykának hív. Úgy gondolom, ha minél többet mosolygunk, szebb lehet az életünk még a nehézségek ellenére is. Igazából, amikor Ausztráliában voltam, majdnem két évig, ott a Brazíliából származó barátaimnál láttam ezt. Köztudott, hogy Brazíliában hatalmas a szegénység, csak Sao Paolóban öt millióval többen élnek, mint egész Magyarországon. Nagyon sok az utcagyermek, iszonyú szegénység van, iszonyú dolgok történnek ott és mégis boldogok. Mégis zenélnek állandóan és szeretik egymást, örülnek annak, hogy felkel reggel a nap. Nem tudom hogy csinálják, de valahogy annyira pozitívak és annyira jó velük lenni, a szemükbe nézni. Rájöttek arra, hogy első körben persze a gondok nehezek, meg kell oldani, de először belül kell megoldani és belül kell tudni kezelni. Ez az én hitvallásom: mosolyogni és boldognak lenni!

– Apropó. Hogyan látja, külföldön ismerik a magyar előadókat, a magyar zenét?

– Attól függ, hogy hol. Több országból van nagyon sok rajongóm. Én látok egy összesített listát, hogy melyik országból mennyi követője van az oldalaimnak, és szinte a világ minden területéről vannak nemcsak magyar rajongók, hanem külföldiek is és ez egy nagyon jó érzés.

– Min dolgozik most?

– Július végén érkezik egy vadonatúj dal, ami úgy gondolom, kisebb döbbenetet fog okozni a rajongók körében. Régóta készülünk vele, a videóklip már leforgott, ebből egy kis ízelítő, képek formájában már a Facebookon is látható volt. Azért titokzatoskodunk, mert az utómunkák még folynak, ahhoz, hogy jó legyen elég sok idő kell és sok mindent tervezünk köréje is. Július közepére még lesz egy meglepetésem, amiről tényleg semmit nem mondhatok, de kérem, figyeljék a Facebook-oldalam, mert az elmúlt időszakban sok mindenen dolgoztam, és ezek mind júliusban fognak napvilágot látni. Közben folyik a turné, tudom, hogy Balavásárra is fogunk jönni.

– Mit üzen az erdélyi, a székelyföldi rajongóinak?

– Hát éppen azt, amit előbb megfogalmaztam: mosolyogjanak és legyenek boldogak! Mert semmi értelme máshogyan élni.

A fotókat Ferenczi Sándor készítette.

Share Button
Ennyien olvasták: 3492

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.