Központ
2017. szeptember 21. csütörtök, Máté, Mirella
Eső valószínű
Ma
Eső valószínű
Eső valószínű
Holnap
Eső valószínű
Eső valószínű
Szombat
Eső valószínű

Az idegen madár

Központ január 31, 2013 Kultúra

elekes_ferencAz idegen madár

Ma már a természet sem viselkedik természetesen. Emlékszem, a régi időkben is megállt a hó az árnyékos háztetőn, de csak néhány napig. Jött egy unatkozó varjú, leszállt a kéményre, s a sértődött futballista mozdulatával belerúgott a hóba. A diónyi hó elgurult a tetőről, le a csatornáig, közben akkorára nőtt, mint egy jókora labda. Ez a jókora labda pedig sokat nem időzött a csatorna peremén, könnyed mozdulattal ledobta magát az udvarra.

Másnap vége is lett a télnek.

Valamerre elcsámborogtak a varjak, nincs, aki leszálljon a kéményre, puha hólabdák sem gurulnak le a háztetőn, megfagy a hó és konokul vár.

Tegnap, hogy kisütött a nap, a háztetőről hatalmas jégtáblák zuhantak az udvarra. Szétvertek mindent. Összetörték a nyárról ott maradt asztalt, széket, virágcserepet. Úgy törték össze, mintha megharagudtak volna, miért kellett kint hagyni asztalt, széket, virágcserepet, tudhattam volna, jön a tél.

De az is lehet, nem erre haragudtak meg. Hanem arra, miért nem tettem ki az udvarra több asztalt, több széket és több virágcserepet. Hogy nagyobb legyen a csörömpölés, amikor levetik magukat a magasból. Egy jégtáblának is van annyi önérzete, nem zuhan le a magasból csöndben, észrevétlen, vigyázva, nehogy összetörjön asztalt, széket, virágcserepet. Alattomosan, sunyi módon nem illik zuhanni, ha már a megfagyással annyi időt eltöltött a huzatos tetőn. Legyen látszatja is annak a zuhanásnak!

Ezek a tetőről leomlott jégtáblák mintha El Kazovszkij képeiről kerültek volna ide: szilánkosak, félelmetesek és fenyegetők. A hegyes, háromszög alakú táblák mind mutatnak valamerre, ahol valamit össze lehet törni, el lehet pusztítani.

Nem véletlenül jut most eszembe El Kazovszkij. Újabb korunkban talán ő ásta be magát legmélyebbre a rövidre szabott görög kultúra világába, ő vette körül magát örökös félelemmel és bizonytalansággal, mely ott van a végső megsemmisülés felé vezető út elején, mint valami eligazító tábla.

Plutarkhosz írja a Párhuzamos életrajzok című művében:


„Ez a kor olyan férfiakat szült, akiknek kézügyessége és gyorsasága már-már felülmúlta az emberi mértéket, a fáradtságot híréből sem ismerték; sajnos azonban ezeket a természeti adományokat nem fordították tisztességes és hasznos célokra. Erejüket vad és kegyetlen dolgokra használták gőgös örömükben; megrontottak és elpusztítottak mindent, ami kezük ügyébe esett. Úgy gondolták, hogy szeméremmel, igazságossággal, méltányossággal és emberiességgel semmi gondja az erőseknek: ezeket az erényeket csak azok magasztalják, akik maguk nem mernek igazságtalanságot elkövetni, és félnek az igazságtalanságtól”. (Máthé Elek fordítása)

Nem mondhatnók, hogy a régi, görög kultúra eltűnésével odalettek az ügyes kezű, erős férfiak. Azt sem, hogy természeti adományaikat valamennyien haszontalanságokra, tisztességtelen célokra használnák. Mert látnivalóan megsokasodtak a találmányok, s főleg a technológia mezején csodálatos dolgokat művelnek. Ők alkották meg azokat a műszereket, amelyek tisztább, fölismerhetőbb fényképeket küldenek a Mars felszínéről, mint amilyenekkel a bankrablókat figyelik a forgalmas utcán, itt, lent a földön.

Itt, lent a földön mégis azt látjuk, vad és kegyetlen dolgok történnek. Az erős és serény férfiak nem félnek az igazságtalanságtól, szeméremmel, méltányossággal, emberiességgel nem törődnek. Az erősek csak a hatalommal vannak elfoglalva, azt tartják erénynek, ha valaki más fölött győzhetnek.

Csak rá kell nézni egy győztes politikus arcának vonásaira, amikor bejelenti a tévében, hogy ő győzött, nem a másik. Csak rá kell nézni: El Kazovszkij képeinek szúrós, hegyes háromszögeit látjuk megbújva a szájuk szögletében. A káröröm, a dac, a fölényesség, a magabiztosság, a számítás vonásait látjuk.

Ezek a férfiak valamennyien Plutarkhosz idejéből valók, onnan támadtak föl.

Ha van föltámadás, akkor épp ez a föltámadás!

A jó gyönge. A hitvány erős. A kegyetlenségben több erő van, mint a lagymatag jóságban és szemérmes erényben.

Erre a következtetésre jutok, amint elnézem az udvaron összetört asztalt, széket, virágcserepet. Már kedvem sincs ahhoz, hogy szerszámot vegyek a kezembe, s elhányjam a sok, szilánkos jégtáblát, elindulok a fal mellett a kapu felé.

Akár egy régi, római bölcs, úgy indulok el, vissza se nézek. De nem érek el a kapuig. Egy idegen, apró termetű madár előmbe áll, megrázza tollazatát és néz. Úgy néz, mintha azt kérdezné, mi van veled, öreg? Látod, most jövök a leomlott, nehéz jégtáblák alól. Onnan szabadultam meg.


Share Button
Ennyien olvasták: 265

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.