Központ
2017. október 22. vasárnap, Előd
Jórészt felhős
Vasárnap
Jórészt felhős
Eső
Holnap
Eső
Eső
Kedd
Eső

„Az írók azt mondták, hogy fessek, a festők, hogy írjak”

Nemes Gyula szeptember 16, 2016 Kultúra

Kilyén Árpád Vadadban született 1932. január 14-én. Elemi iskolába is itt járt,, majd a háború után hároméves faipari szakiskolát végzett. Közben siklórepülő tanfolyamra járt és sikeres vizsgát tett, de a vidombáki pilótaiskolába már nem vették fel gyengébb jobb szeme miatt. Ugyanezen okból később a nagyszebeni katonatiszti iskolából is eltanácsolták. Három éves katonai szolgálat után leszerelt, majd a marosvásárhelyi Fafeldolgozó Vállalat alkalmazottja lett. A munkahelyéről hamarosan Bukarestbe küldték mesterképző technikumba, amelynek sikeres elvégzése után a vállalat mestere lett. Innen is vonult nyugdíjba. Kilyén Árpád azonban hivatalos elfoglaltsága mellett szívesen rajzolt és festett. Grafikusi és festőművészi kibontakozásáról, kudarcairól, sikereiről kérdeztük.

photo0611

Kilyén Árpád már kisiskolás korában rájött, hogy az átlagnál jobban tud rajzolni, de egyelőre csak a felismeréssel maradt, mert nem volt lehetősége a kibontakozásra. Ettől eltekintve kedvenc időtöltése maradt a rajzolás. „Mindig rajzoltam valamit, a katonaságnál is, a vállalatnál a gyűléseken. Aztán sokszor behívtam egy-egy munkást az irodámba és lerajzoltam. Ezeket az alkotásokat egy alkalommal elvittem Török Pál festőművészhez, szülőfalum szülöttjéhez, aki azt mondta, hogy nem tudok semmit” – meséli festő pályájának kezdeteiről Kilyén Árpád.

Török Pál aztán tanulni küldte Kilyén Árpádot. Előbb Gheorghe Olaruval és Simon Endrével gyakorolt, majd a Dienes Attila szobrász-grafikus osztályába került. A Kolozsvári Ion Andreescu Akadémiára is felvételizett három alkalommal sikertelenül, de ez nem keserítette el. Sőt! „A felvételin bekért munkámra a felügyelő Feszt tanár azt mondta ‹így kell rajzolni, ez jó munka!› Ezt jó volt hallani, a részletek nem érdekeltek, annál is inkább, mert már két gyermek és a feleségem vártak otthon. Én vígan mentem haza. Ez a vélemény simogatta az önérzetem, és tálcán kínálta az önképzés lehetőségének gondolatát” – folytatja a festőművész.

img

„A természet szépsége már gyermekkoromban megragadott”

Kilyén Árpád elmondása szerint manapság inkább kombinációkat fest. „Szerettem a portrét, azzal indultam, aztán sorra jött a mozgás, az ember különböző pozícióban való ábrázolása, vagy munka közben. Na és a természet szépsége már gyermekkoromban megragadott. A vadadi Hegyestetőről lehetett látni a Bekecst. Ezt nagyon sokszor elbámultam. Aztán végigjártam a Felső-Maros mentét, a Szászföldet, vittem magammal az állványom, a feleségem kötött én festettem. Tehát szerettem a tájképet is. Ma is festek a régi vázlataimból vagy egyszerűen csak képzeletből. Az utcarészlet az, amit nem lehet képzeletből festeni. A kompozíciókat is képzeletből rakom össze, a motívumokat kombinálom, összedolgozom” – mesélte Kilyén Árpád.

Mesterének Dienes Attilát tartja, de sokat tanult Molnár Dénes, Simon Endre munkáiból is. Példaképének Nagy Imre és Egry József festőművészeket tartja, valamint általában a realista festőket. A modern festészettel nem ért egyet, „mert annyira jó, hogy semmit sem lehet belőle érteni. Nem lehet hibát kapni benne. Nincs mondanivalója, nincs esztétikája, minden hiányzik belőle, nincs benne semmi, csak foltok. Ezeket nem szeretem. 2007 januárjában Budapesten a Művészetek Palotájában egy kiállításon egy fej-sorozatot bámultam, amikor megláttam egy kis tájékoztató lapot, amelyen az alkotó leírja a mű jellegét, jelentését és a művész szándékát: a színek teljes összekeverése, jelentésének teljes kioltása, a háttér oválforma teljes összeolvadása, a tömörítés radikális foka. Én viszont nem láttam egyebet, mint egy tojás alakú színhalmazt. Csodálkoztam azon, hogy ezek és az ehhez hasonló művek, hogyan mernek azokon a falakon lógni. Én mindenesetre megmaradtam és maradok a realizmus, expresszionizmus és szürrealizmus berkeiben.”

Kilyén Árpádnak eddig 1050 alkotása van, amelyekről pontos lajstromot vezet. Ez tartalmazza a szénrajzai, grafikái, metszetei és festményei (tempera és akvarell) jegyzékét is. Munkáiból egyéni tárlatai során kerültek eladásra, de nagyon sokat elajándékozott különböző intézményeknek, személyeknek. Eddig, 1978–2007 közt, 17 egyéni kiállításra került sor, legutolsó a marosvásárhelyi Várgalériában. Valamint részt vett nagyon sok közös tárlaton is.

„Meghallgattam mind a két tábort: írtam is és festettem is”

De a rajzolás és festés mellett Kilyén Árpád tollforgatással is foglalkozott. Az 1970-es években tagja volt az Aranka György irodalmi körnek. Rövidebb-hosszabb írásai jelentek meg az Új Élet és a Vörös Zászló hasábjain. Sőt még regényírással is próbálkozott. Műveit neves íróknak is megmutatta, akiktől sokszor kritikákat kapott. „Író barátaim azt mondták, hogy inkább fessek, a festőbarátaim arra bíztattak, hogy inkább írjak. Én meghallgattam mind a két tábort: írtam is és festettem is.”

Kilyén Árpádot elmondása szerint sok sikertelenség érte művészi pályája, élete során, de mindig sikerült ezeken túltennie magát. „Botlásaim, csalódásaim közben, között némi elégtétel simogatja meg-megtaposott önérzetemet, amikor a választott vagy kért, rendelt témájú, készülő kompozíció előtt, a témához simuló motívumok, jegyek, jelentések után, énemben kutatva berobog az intuíció és tapad rá a megoldásra. Ezek jelentősége, művészi értéke nagyobb, hatásosabb, felemelőbb egy hamis elismerésnél, egy sovány kézfogásnál, egy savanykás vállveregetésnél. Ezekből a morzsányi érzelmi sikerekből áll össze a karajnyi elégtétel, a hajtóerő a továbblépéshez, a kudarcok utáni újrakezdéshez a tenni akarásban. Ez emeli látásmagasságba a tekintetet, egyengeti a megtört gerincet, kiemel, ha posványba taszítanak” – mondja.

 

Share Button
Ennyien olvasták: 491

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.