Disznajó első írásos említésének 700. évfordulóján, 2019. augusztus 16–18-a közt falunapi ünnepséget szerveztek, amelyre tartalmas és érdekes programmal várták az érdeklődőket a szervezők. Mai lapszámunkban a pénteki eseményekről számolunk be dióhéjban, és a szombaton bemutatásra került – a falu néphagyományait bemutató – könyvet ismertetjük, ugyancsak röviden.
Pénteken helyi elöljárók, pedagógusok, iskolás gyermekek, marossárpataki hagyományőrző Mátyás-huszárok, a Vitézi Rend régenszéki tagjai és nagyszámú érdeklődő közönség vonult ki a disznajói régi temetőbe, ahol dr. Fráter Béla (1870-1935) dalszerző felújított síremlékének felavatására került sor. Itt helyi pedagógusok ismertették Fráter Béla életét, sokrétű népnevelő tevékenységét, majd a gyermekek énekeltek dalaiból, amit koszorúzás követett. Mindezen idő alatt a hagyományőrző Mátyás-huszárok és a Vitézi Rend tagjai díszőrséget álltak a sír előtt.
Ezt követően az ünneplő közösség a faluban felállított hősök emlékművéhez vonult le, ahol tovább folyt a megemlékezés. Itt Ördög Ferenc polgármester, Vita István alpolgármester és Páll Botond református lelkész tartottak beszédet, és a Vitézi Rend helyezte el a koszorúját a leleplezett emlékműnél, amely a falu 700 éves fennállásának állít emléket. A rendezvény ezután az eleredő eső miatt a kultúrotthonban folytatódott, ahol v. Vayda Domokos mb. székkapitány köszöntötte a rend nevében a jelenlévőket, majd a helyi iskola diákjai és pedagógusai által előadott ünnepi műsorra került sor.
„… kincset hagy ránk Csősz Irma”
Szombaton Csősz Irma nemzetes asszony, ny. óvónő, a disznajói tájház-múzeum létrehozója és működtetője a falu néphagyományait bemutató könyvét dedikálta. A kiadvány borítóoldalai Disznajót „madárszemmel” mutatják be, amely szemet gyönyörködtető köntöst kölcsönöz a nagyon tartalmas kiadványnak. A könyv bevezetőjében a következőket írja Vita Piroska disznajói tanítónő: „Csősz Irma fáradhatatlan, kitartó, lelkes, alapos gyűjtő, kutató munkájának eredménye a Néphagyományok Disznajón c. monográfia, mely tartalmaz mindent, amit Disznajóról tudni kell és érdemes. A szűkös anyagi keretek miatt 1998-ban kiadott kötet csak kis példányszámban jelent meg és ma már ›hiánycikk‹! (…) Talán nem is vagyunk tudatában annak, hogy ezzel a könyvvel, amelynek most bővített, szellősebb változatát tartja kezében a kedves olvasó, mekkora kincset hagy ránk Csősz Irma, mindenki óvó nénije, átmentve és megmentve számunkra őseink örökségét, megismertetve velünk és az utánunk jövőkkel igazi gyökereinket.”
A falu történetét bemutató rész után a szerző elsősorban néprajzi szempontból mutatja be a települést, külön fejezeteket szentelve a régi mesterségeknek, foglalkozásoknak (pl. tutajozás), az ünnepek körüli népszokások bemutatásának, a helyi népviselet részletes leírásának, a hajdani lakások külső és belső ismertetésének. De a könyv olvasója megismerheti a helyi babonákat, hiedelmeket, a faluban használt ragadványneveket, a helyi népdalokat, rikoltásokat, valamint a közelebbi múlt művelődési, kulturális életét is.
„…100 év hagyományaiból merítettem”
„A népdalok mellett a népszokásokat is lejegyeztem. Adatközlőim valamennyien az élő szájhagyományokból szerezték ismereteiket. Nem könyvből tanulták a köszöntőket, siratót, altatódalt. Nagy részük idős asszony. Iskolába keveset jártak, mert a leánygyermekeket 10-12 éves korukba szolgálni adták. Azt is lejegyeztem, amit szüleiktől, nagyszüleiktől hallottak, így közel 100 év hagyományaiból meríthettem. Ugyanakkor leírtam minden fejezetben a régi mellé az újat is, mert az is egyszer régi lesz, tanulságul szolgál az elkövetkező nemzedékeknek” – írja a könyv előszavában a szerző.
