Központ
2018. július 23. hétfő, Lenke

Az orvosból lett művész története

Pál Piroska december 15, 2017 Kultúra

Itthonról haza

Casoni Szálasi Ibolya neve nem ismeretlen a marosvásárhelyi művészet- és divatkedvelő közönség számára. A festőművészt nemrég beválasztották a világ első száz modern festője közé, és amellett, hogy műalkotásainak színpompás csodavilágával lenyűgözi a szemlélőt, különleges ruhákat tervez és készít, valamint divatrovatot is vezet egy helyi napilapban.

„Napfény. Főtér, Marosvásárhely. Ez a kedvenc helyem, ebben a városban születtem, itt élek, nemrég mégis úgy éreztem: hazaértem”– kezdi történetét az orvosnő.

Édesapja neves szabó volt, édesanyja is a Divatházban dolgozott, viszont ő az orvosi pályát választotta. „Miután – néhány éve egészségügyi okok miatt – abbahagytam a gyógyítást – meséli tovább – kitárult előttem a világ. Divattervezéshez fogtam, majd rajzolni és festeni kezdtem, valamint elvégeztem a marosvásárhelyi Népi Egyetem divattervezői és festészeti szakát is. Pár hónapra rá, hogy festeni kezdtem, kialakítottam egyéni stílusomat, amit ma már világszerte ismernek. Mindig szerettem a különleges formákat, színkombinációkat, az építészetben, a divatban, az élet többi területén. Ezért sajátos, szokatlan kifejezésmódot kerestem gondolataim, megéléseim, érzelmeim tolmácsolására. Ugyanakkor szükségét éreztem, hogy minden alkotásomon egy emberi alakot ábrázoljak. Megjegyzem viszont, hogy ez a magányosnak tűnő személy nem a MAGÁNYT jelképezi, hanem a nagybetűs EMBERT, a csodálatos lényt, megéléseivel, érzelmeivel az élet színpadán. Ezt a néha szomorú, máskor vidám, bizonytalan, gondolkodó stb. díszletet igyekeztem egyéni szín- és formavilágommal újraalkotni. Így a festés belső szükségletté vált, és az volt az érzésem: „hazaértem” – vallja a festőművésznő.

„Ha ruhákat tervezek és készítek, akkor is úgy érzem: „hazaértem”. Általában az anyag színe, minősége, formája ad ihletet számomra. Kedvencem a lycra, a gyűrött bársony és az elasztikus csipke. A kreációim nem hagyományos módon szabott ruhák, mondhatni azt is, hogy többé-kevésbé szabatlan anyagdarabokból készülnek. Ez a szabásforma őseink primitív ruházatához áll a legközelebb, stílusuk viszont többnyire vintage, retro és art deko hangulatú” – magyarázta.

Édesapja nyomdokaiban…

„Szó szerint négy éve „értem haza”, mikor – több sikeres egyéni kiállítás és számos nemzetközi szintű albumban való szereplés, és egy New York-i kiállításon való részvétel után – régi álmomat valóra váltva, sikerült bérelnem egy sarkot galériám számára a főtéri, régi Divatházban, melynek egyik alapítótagja édesapám volt. Galériám érdekessége, hogy – a festmények mellett –megtekinthető néhány általam tervezett és készített egyedi estélyiruha is” – vezet be a világába. A sokoldalú művésznő legszívesebben lezser, különleges szabású darabokat kedvelő, nonkonformista hölgyeknek tervez ruhát.

Retrospektív kiállítással készült karácsonyra

A művésznő azt is elmondta, hogy az utóbbi hónapokban volt egy inspirációmentes periódusa, amikor nem festett, ennek ellenére hozzájárult a közeledő karácsony ünnepi hangulatához egy színfolttal, egy retrospektív kiállítás formájában, melynek megnyitója november 22-én volt. Erről így mesélt: „A kiállított képeket nem az évszám, stílus vagy tematika szerint választottam ki, hanem a színek szerint színfoltokat alkotva. Hideg és meleg színfoltok, szín-szigetek váltják egymást a galériám falán, egy mozaikot képezve, innen ered a kiállítás címe is: Expo Mozaik” – meséli.

Egy bizonyos alkotási periódusba tartozó képek kerültek egymás mellé. A művésznő több festményt készített egymás után ugyanazzal a témával és hasonló kromatikával.

Elmondása szerint már kilencedik éve fest ebben a stílusban, melyet egyes műkritikusok szerint – az amerikai Danijela Kracun, Charles McFadden és az angliai Jon Hamilton-Fford – a pop-art, favizmus, impresszionizmus és a szuprarealizmus keverékeként „Iby-Stílus”-nak neveznek, míg mások a neo pop artra emlékeztető, impresszionizmusba hajló, valamint neokubista jellegűeknek tartják. A portrékészítésben is hű maradt minimalista szimbolizmusra törekvő egyéni stílusához, melyet ezúttal egyesek neo pop, mások realista pop art stílusúnak mondanak.

Volt páciense méltatta a művésznőt

A kiállításmegnyitóra meglepetéssel készült a művésznőnek egy volt páciense, Monus Kata, aki példaképként tekint egykori háziorvosára: „Időnként az élet az utunkba sodor olyan nagyszerű embereket, akiktől sokat tanulhatunk. Bár az ő története, mégis csak az én szubjektív szemszögemből tudom megmutatni nektek és neki is.”

A mára már felnőtt kislány elmondta, hogy sok-sok évvel ezelőtt egy erdélyi faluban élt szüleivel. „A faluban volt két orvos. Egy „doktorbácsi”, aki a felnőtteket gyógyította, meg egy „doktornéni”, aki a gyerekeket. Természetesen valahányszor beteg lettem, anyukám elvitt a doktornénihez. Nos, minden gyerekben van félelem az orvosok irányába, én sem voltam kivétel ezalól. Amikor bementünk, egy kedves, mosolygós fiatal nő fogadott. Sose felejtem el, hogy megmelegítette a „hallgatóját”, hogy ne legyen számomra kellemetlen. Kedvesen beszélt, és mindent elmondott nekem is. Szerettem a „doktornénit”, úgy, ahogyan egy őszinte kisgyerek szeretni tud. Sose féltem már, amikor beteg lettem.

Amikor elköltöztem a kicsi faluból, még mindig kedves emlékként őriztem a „doktornénit”. A történetnek a vége nem itt van… ez csupán a kezdet. „Nagylány” voltam már, amikor tavaly Marosvásárhely főterén, egy ajtón megláttam egy kis matricát, és az ismerősen csengő név mellett az Art Gallery kifejezést. Ahogy hazaértem, rögtön utánanéztem az interneten. Kiderült, egykori orvosomról van szó. Meglepődve olvastam, hogy egy betegség miatt abba kellett hagynia orvosi karrierjét, és így derült ki, hogy páratlanul tehetséges festő és tervező. Akkor kezdtem el igazán csodálni az erejét. Mert nem kis dolog: évekig tanult, hogy orvos lehessen, és amikor sikerül, és kiváló abban, amit csinál, az élet áthúzza az egészet. Ő nem adta fel. Nem bújt el egy sarokba sajnálni magát. Ma pedig a 100 legjobb kortárs festő között tartják számon világszerte. Olyan gyönyörűséges művészi alkotásokat köszönhetünk neki, amelyek vidámságot hoznak a legszürkébb napon is. Köszönöm, hogy ilyen kiváló példát kaphattam. Gyakorlatban is megtapasztaltam, hogy az élet értünk van, és minden probléma egy lehetőséget rejt. Ez a történet motivál, hogy bármi történik, úgy fogadjam el, hogy a javamat szolgálja, akkor is, ha az adott pillanatban még nem értem, miként” – egészíti ki a kedves történet a művésznőről alkotott képet.

A legszebb ajándék lehet egy festmény

Casoni Szálasi Ibolya munkái a régi Divatház épületében levő Casoni Art Galleryben találhatók, a Rózsák tere 58. szám alatt. Festményeinek nagy része eladó, ám szívesen vállal megrendelést is, hisz úgy véli: „a legszebb ajándék szeretteinknek, üzlettársunknak vagy önmagunknak egy festett portré vagy egy eredeti festmény”.

Share Button
Ennyien olvasták: 1766

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.