Központ
2017. szeptember 25. hétfő, Eufrozina, Kende
Derült
Ma
Derült
Helyenként felhős
Holnap
Helyenként felhős
Helyenként felhős
Szerda
Helyenként felhős

„Csapatmunka a siker titka”

Központ március 30, 2012 Kultúra

ki„Csapatmunka a siker titka”

A Rekviem egy házért című kamaradráma ősbemutatójára éppen a Színház Világnapján került sor. A darabban egy régi kolozsvári bérház jellegzetes lakói és egy apa–lánya kapcsolatban a szeretet újra átélése képezi a darab vázát, mindez összegyúrva a főhős fiatalkori szerelmére való emlékezésével, amelyet a kommunizmus szörnyűségei ellehetetlenítettek. A Kovács Levente által rendezett darab premierjén teltház fogadta a színészeket. Kilyén Ilkával, a darab főszereplőjével, a Kemény János- és Bartók Béla emlék-díjas színművésznővel beszélgettünk.

– Szerdán, a Színház Világnapján volt a Rekviem egy házért kamaradráma ősbemutatója. Hogyan esett Medgyessy Éva művének dramatizálására a választás?

– A válasz egészen egyszerű: megtetszett a darab. Az igazsága, egyszerűsége, színessége, szép nyelvezete, a szereplők közötti különleges kapcsolat. Emellett úgy gondoltuk, hogy egy ősbemutató méltó az ünnephez.

– Mit jelent önnek egy Marosvásárhelyről elszármazott írónő művét, egy szintén erdélyi városban (Kolozsvár) játszódó cselekményt színre vinni?

– Számomra ez egyértelműen örömteli megtiszteltetés.  

– A darabban szimmetrikusan össze van fonódva a szerelmi szál és a történelmi-politikai szál. Össze van gyúrva. Mennyire határozza meg a főhős szerelmének milyenségét az akkori rezsim, illetve a szerelem elviselhetőbbé teszi-e Rika számára a kommunizmus borzalmait?

– Kiemelném, hogy e két szál mellett még van egy fontos vonatkozása a darabnak, éspedig a két szereplő: apa és leánya megromlott, megkeseredett viszonya. A szerelemmel és rezsimmel kapcsolatos kérdésre válaszolva Rikát idézem: „Úgy szerettük egymást egymásba kapaszkodva, mintha fuldokoltunk volna. Egy világ süllyedt el alattunk, de észre sem vettük, legalábbis én nem.”

– A darabban megjelenő Kolozsvár képe sok fiatal számára ismeretlen. Körül tudná-e írni 5 szóval az akkori kincses várost?

– Gyönyörű, kulturált főváros ország nélkül. Ez az öt legjellemzőbb szó.

– Nagyon hitelesen játszta ön Rikát. Van-e esetleg személyes kötődése a cselekményhez (a városhoz, hasonló emlékek, élmények, apa-lánya kapcsolat, stb.), vagy a színészi tehetségének tudható be?

– Elmondhatom, hogy felhőtlen gyermek-szülő viszony uralta a családunkat. Gyönyörű volt a gyermekkorom, és a jó Isten szerető férjjel és két csodálatos gyermekkel ajándékozott meg. Boldog vagyok. Rika megkeseredett, vergődő, pokolian magányos, és ebben egyáltalán nem hasonlítok a főhősre.

Viszont ugyanazokat a társadalmi feszültségeket éltem meg én is, mint ő a kommunizmus évei alatt. A szemünk előtt tették tönkre az erdélyi (magyar) városok régi arculatát és alakították ki az arctalan, jellegtelen tömbháznegyedeket, felborítva az etnikai egyensúlyt. Szorongással töltött el a besúgásoktól való félelem. A hatalom és  az uralkodó nemzet minden alkalmat megragadott, hogy hatodrendű állampolgárként kezelve megalázzon, mint értelmiségit és mint magyart egyaránt.

– Művésznő, önön kívül még egy szereplője van a darabnak, ő viszont nem beszél, csak mimikával és gesztusokkal kíséri, cáfolja vagy elismeri, örül vagy felháborodik a Rika által mondottaknak. Nehéz-e egy másfél órás darabban tulajdonképpen egyedül lenni a színpadon?

– A látszat ellenére nem vagyok egyedül, nem egymagam töltöm ki a színpadot. És bár az előadás másik szereplője nem beszél, ő maradéktalanul a partnerem a darabban, aki mellesleg nagyszerű színész: Makra Lajos. Van egy kitűnő díszlete az előadásnak, amit Szabó Annamária tervezett, a hangtechnikát Magyarosi Alpár, a világosítást Kovács Attila végzi szakszerűen. A kellékes Csíki Ferenc, a színpadmester Nagy Levente pontos munkája megteremti a megálmodott miliőt. Az előadás zavartalan működése fölött az ügyelő Szakács László őrködik. Demeter Márta, a súgó nélkül nem tanultam volna meg ennyire pontosan és könnyen a szöveget, és az, hogy jelen van az előadáson a biztonságérzetem növeli. Az irodalmi titkár, Kiss Éva Evelyn segítsége, a fényképész Bartha László munkája is fontos volt. Mindannyiunkat a rendező Kovács Levente fogott egybe, úgy irányítva mindent, hogy az az előadás, amelynek a koncepcióját kitalálta úgy kerüljön színpadra, hogy eljusson a darab üzenete a nézőhöz. Egy szó: csapatmunka.  

Share Button
Ennyien olvasták: 357

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.