1883. szeptember 21-én tartották Madách Imre Az ember tragédiája című drámájának ősbemutatóját a(z akkori) Budapesti Nemzeti Színházban Paulay Ede rendezésében. 1984-ben kezdeményezte a Magyar Írók Szövetsége, hogy ennek évfordulóján legyen a magyar dráma napja. Az emléknap célja a magyar színházművészet értékeinek jobb megismertetése, és az írók ösztönzése újabb alkotások létrehozására. Ezen a napon a magyar színházak külön programokat, rendezvényeket, előadásokat szerveznek, hogy ezekkel népszerűsítsék a magyar drámát. Ezen a napon adják át a Szép Ernő-jutalmat, valamint a Színházi Dramaturgok Céhe által alapított Az évad legjobb magyar drámája díjat az előző évad kiemelkedő műveiért.
Nagy országnak tekintendő Európában az, melynek területe meghaladja a 100 ezer négyzetkilométert. Tiszta véletlenül ezek a nagy országok nagy színházi kultúrával is rendelkeznek, olyan korszakalkotókkal, amit minden idők eddigi legjobb teatrológusa, a német Erika Fischer-Lichte meg is írt A dráma története c., magyarul Kiss Gabriella fordításában, 2001-ben Pécsett a Jelenkor Könyvkiadónál a magyar állam, és az abortuszt és arab emigránsokat is támogató amerikai érdekeltségű liberális Soros György Alapítvány támogatásával megjelent könyvében. Ezek:
Északon (a világon a legfejlettebb országok, többnyire nem kell nekik sem NATO, sem EU – sokkal jobban megvannak nélkülük is): Norvégia (Ibsen), Svédország (Strindberg)
Délen: spanyolok (Calderón), olaszok (Goldoni), görögök (Aiszkhülosz, Szofoklész, Euripidész)
Nyugaton (itt a legnagyobb a népsűrűség): angolok (Shakespeare), franciák (Corneille, Racine, Moliere), németek (Goethe, Schiller)
Középen (itt nagy a lelkesedés /és kivándorlás/ Nyugat iránt – a nemrégi Vasfüggöny leomlása miatt): lengyelek
Keleten (itt nagy a szegénység, s az elmaradottság is): oroszok (Csehov)
És ezek csak a legnagyobbak. Az Európa legjobb színházait tömörítő Európai Színházi Uniónak a tagszínházai ma is többnyire ezen országok legjobb színházai közül kerülnek ki. Évről évre változik a kilétük: a legyengülők a nyári szünetben kilépnek, helyüket pedig megerősödött újoncok veszik át. A jelenlegi tagok:
Délen: olaszok (Milánói Kis Színház, Római Színház), görögök (Thesszalonikai Észak-Görögországi Nemzeti Színház, Athéni Nemzeti Színház)
Nyugaton: franciák (Comédie de Reims, Théatre National du Luxembourg), németek (Schauspiel Stuttgart, Schauspielhaus Bochum, Volkstheater Bécs)
Keleten: oroszok (Moszkvai Maly Színház)
Magyarországról az Eszenyi Enikő által igazgatott Vígszínház, Romániából, Bukarestből a Bulandra Színház, ill. a Tompa Gábor által 1990 óta igazgatott KÁMSZ tag, s akkor még hol vannak a többiek?
Marosvásárhelyen a Keresztes Attila-igazgatta Tompa Miklós Társulatnak az épp lezárult évad magyarországi és romániai első osztályú vendégrendezői (Mohácsi János, ill. Tompa Gábor) után is van jelenleg (a romániai UNITER-jelölését követően) egy magyar színikritikus jelölt előadása, a 100 férőhelyes kisteremben 2 óra 45 perc alatt szünet nélkül játszott A nyugalom, a marosvásárhelyi, de az 1980-as években Csau által elűzött, ma Budapesten élő világhírű Bartis Attila 2001-ben íródott azonos c. regénye alapján Radu Afrim rendezte, ami azt jelenti, hogy jelen pillanatban Romániában és Magyarországon is a három legjobb színházi előadások egyike.
S hogy kiket is tartok én nagynak? – Hát, remélem értékítéletem miatt senki nem fog lejobbikozni, levonázni… Mert hát végülis miért ne lehetnék én is magyar, hazafi akár a színházban is? Hisz olyan európai nagyságaink vannak, kikkel egyáltalán nincs mit szégyenkezni!
Tetszik nekem Katona József, Vörösmarty Mihály színházközeli életrajza – s a Bánk bán, a Csongor és Tünde elutasítottsága.
Aztán Arany János, aki megírta mindmáig referenciális Bánk bán elemzését. Barátjává fogadta Madách Imrét. Elolvasta, felismerte értékét, kijavította Az ember tragédiája verselését, bemutatta és felolvasta a Kisfaludy Társaságban, ahol könyv formájában ki is adatta.
Aztán Paulay Ede, mert máig referenciálissá tette e drámák színpadi szövegét, színre vitte a Csongor és Tündét, Az ember tragédiáját, amiket addig könyvdrámáknak tartottak.
Hevesi Sándor és Németh Antal, mert Az ember tragédiáját mindmáig világhírű referenciális rendezéssé emelték, de színházigazgatási kultúrpolitikájuk miatt is.
A Bánk bánt, noha Németországban (Berlinben Max Reinhardték) és Olaszországban is játszták, Nyugaton legjobb esetben mégis csak egy Feydeau-dramaturgiával megírt schilleri királynődrámának tartják. A Csongor és Tündét Németországban és Bulgáriában (Szófiában az NSZ-ben, Németh Antal rendezésében) is játszták: a németek faustian értékelték első 50 előadásának telt házát kísérő kimagasló közönség- és kritikai sikerét, ennek ellenére máig legtöbben csak egy kizárólag magyarok által megérthető mesejátéknak tartják.
És Székely János, Sütő András, mert a XX. század második felében Marosvásárhelyen alkottak, ahol 1985 óta élek én is. És mindketten kaptak egy-egy legjobb új magyar drámáért járó magyar színi-KRITIKUS-díjat az 1980-as években, Csau legsötétebb diktatúrájának esztendeiben tehát, egyik a Vak Béla királyért, másik az Álomkommandójáért – kettőjük közül csak Sütő kaphatott Kossuth-díjat, mert külföldi sikere is csak neki volt. Haláluk után azonban mindketten egy-egy 1970-es évekbeli drámájukkal szerepelnek a középiskolai, 9-ik osztályos magyar irodalom-tankönyvekben (melyek reneszánsz fejezetében Balassi Szép magyar komédiájával és Bornemissza Magyar Elektrájával kezdik a magyar dráma történetét), egyik a Caligula helytartójával, másik a tetralógiájával.
Marosvásárhelyen ma is élnek magyar drámaírók, akik többnyire a Kossuth-díjas költő, Kovács András Ferenc által főszerkesztett, az Igaz Szó-utód, 1990 óta megjelenő Látó augusztus-szeptemberi összevont-tematikus színházi száma köré csoportosulnak: Kincses Elemér nemrég ünnepelte 70-ik születésnapját, Láng Zsolt 1990 óta, Szabó Róbert Csaba pedig 2005 óta szerkesztik a Látót, no és Székely Csaba, aki a Bánya-trilógiájának első két darabjáért és a Vitéz Mihályáért meg is kapta a legjobb új magyar drámáért járó magyar színiKRITIKUSok díját. Mind a négynek volt már városunkban is játszott drámája, de a Balkán-térséget lefedő külföldi sikernek csak utóbbi örvendhet…
