Központ
2017. október 17. kedd, Hedvig
Derült
Ma
Derült
Derült
Holnap
Derült
Derült
Csütörtök
Derült

„Elültettem egy fát, amelynek most kezdenek beérni a gyümölcsei”

Központ december 22, 2012 Kultúra

barna„Elültettem egy fát, amelynek most kezdenek beérni a gyümölcsei”

Interjú Bányai Kelemen Barna, Kaszás Attila-díjas színművésszel

Bányai Kelemen Barna 1982. október 14-én született Marosvásárhelyen. Általánosba a 3-as és a 18-as iskolákba járt, majd az Unirea Líceumban érettségizett. 2002–2006 között a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem diákja volt, ahol színész szakon tanult. 2006-tól tagja a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának, de ezzel párhuzamosan a Sebestyén Aba által alapított független színháznak, a Yorick Stúdiónak is munkatársa. 2012-től színész mesterséget tanít a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Szentgyörgyi István tagozatán. Bányai Kelemen Barnát, a tehetséges fiatal színművészt, több szakmai elismerésnek, díjnak a tulajdonosát munkájáról kérdeztük:

– Hogyan került kapcsolatba a színházzal? Miért választotta ezt a hivatást? Mikor debütált?

– Még középiskolás koromban történt, hogy bejött egy nap Tatai Sándor színművész az osztályunkba, és azt kérdezte, lenne-e kedvünk egy amatőr diákszínjátszó csoportban játszani. Én is jelentkeztem, így kerültem a Népművészeti Iskola Ripacsok nevű színjátszó-körébe. Hetente két órát tanultunk drámajátékot, improvizációt. Előadásainkat a várban tartottuk, szabadtéri színpadon, de több diákszínjátszó fesztiválon is részt vettünk. Három évig jártam oda, tizenegy- tizenkettedikes koromban, majd egy évet érettségi után. Itt szerettem meg a színpadot, a színészetet, a színjátszást, abban az időben döntöttem el magamban, hogy erre kéne adjam a fejemet. Egy év kimaradás után felvételiztem a színművészetire, ahol elsajátítottam a szakmát. Az első darab, amiben felléptem, A rettenetes szülők volt, amit osztályvezető tanárnőm, Farkas Ibolya rendezett.  Ebben Nagy Dorottyával a szerelmes fiatal párt alakítottuk.

barni_2

– Melyek voltak a kedvenc szerepei, színdarabjai az évek során, amelyekben játszott?

– Nehéz ezt most így felsorolni, de egy párat kiemelnék: Fülöp herceg voltam az Alexandru Colpacci rendezte Yvonne, a burgundi hercegnőben, Báthory Gábor fejedelmet alakítottam a Závada Pál által írt Bethlenben, amelyet Kövesdy István rendezett. Lucius voltam a Caligula helytartójában, amit Székely János írt és Kincses Elemér rendezett, vagy én alakítottam a tanítót a Bródy Sándor által írt és László Csaba rendezte Tanítónőben. Jelenleg is több színdarabban játszom, mint például: William Shakespeare: Rómeó és Júlia, rendező Porogi Dorka, Székely Csaba: Bányavakság, rendező Sebestyén Aba, Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül, rendező Parászka Miklós, Verebes István: Senki sem tökéletes, avagy nincs, aki hűvösen szereti, rendező Kányádi Szilárd, stb.

– A vígjáték vagy inkább a dráma áll közelebb önhöz? Mit játszik szívesebben?

– A szerepeket a rendező osztja ki, ezután találkozunk a szöveggel, következik egy megbeszélés, majd az olvasópróba. Nekem eddig mindenik szerepem tetszett, igazából mind a két műfajt, a vígjátékot és a drámát is szeretem.

– Szerepelt-e már filmben? Ha felkérnék, vállalna-e ilyen szerepeket?

– Igazi játékfilmekben még nem szerepeltem, csak kisebb reklámfilmekben. Ha felkérnének, természetesen szívesen vállalnám, kipróbálnám, mit tudna egy ilyen adni nekem mint színésznek.

– Voltak-e, vannak-e kedvenc színészei, kedvenc filmjei? Esetleg példaképei?

–  Azt nem mondhatom, hogy példaképeim, de több színészóriásra felnézek, mint például Al Pacino, vagy Jean Reno, de az erdélyi színészek közül nagyra értékelem a munkáját Bogdán Zsolt kolozsvári, vagy Pálffy Tibor sepsiszentgyörgyi színészeknek. A magyarországi színészek közül Nagy Zsolt és Mácsai Pál tartoznak a kedvenceim közé. Kedvenc filmjeim azok, amelyeket Kim Ki-Duk, Ingmar Bergman, vagy Federico Fellini rendezett.

– Hogyan látja a marosvásárhelyi színészképzés jövőjét? A végzős színészek könnyen találnak munkahelyet?

– Nekünk – és most tanárként beszélek – az a dolgunk, hogy olyan képzésben részesítsük a diákokat, hogy majd munkát kapjanak. Egyre nagyobbak az elvárások, egy színésznek sok mindent kell tudni a szereplésen kívül. Jól kell énekelniük, táncolniuk. Marosvásárhelyen egy évben, átlagban 12 színész végez a magyar tagozaton, kb. ugyanennyi Kolozsváron, évente hozzávetőlegesen 24 színésszel lesz több Erdélyben. A színházak most eléggé telítődve vannak, nehezen tudnak elhelyezkedni a fiatalok, de mindig nagy szükség volt és van a végzősökre. Sokan közülük másfelé irányulnak, színjátszó csoportokat alakítanak, vagy egész más területen kezdenek el tevékenykedni.  

– Ön alig hat éves színészi pályafutása alatt már több díjat, szakmai elismerést kapott. Melyek ezek?

– 2007-ben Erdős Irma-ösztöndíjat kaptam, amit fiatal kezdő színésznek ítélnek oda, majd 2011-ben a Legjobb férfialakítás díjában részesítettek Gyergyószentmiklóson, a Nemzetiségi Színházi Kollokviumon. 2012-ben három díjjal lettem gazdagabb: az EMKE Kovács György-díjjal tüntetett ki, a MASZK Országos Színészegyesület, a Pécsi Országos Színházi Találkozón a Legjobb férfialakítás díjjal jutalmazott, és ami eddig a legnagyobb eredményem: szeptemberben Kaszás Attila-díjat kaptam.

– Hogyan történt a díjra érdemes színész kiválasztása? Számított ekkora elismerésre? Mit jelent ez egy fiatal színész életében?

– Első körben minden Kárpát-medencében működő magyar színház kapott egy levelet, amelyben felkérik a társulatokat arra, hogy válasszanak ki színművészeik közül egyet, aki szerintük a legtöbbet dolgozott és tett a közösség előmeneteléért. Minden színház jelölt valakit, Marosvásárhelyen a kollegák titkos szavazás útján engem találtak érdemesnek erre. A huszonvalahány színész aztán ugyancsak titkos szavazással kiválasztotta azt a négyet, akik az utolsó fordulóba, a döntőbe kerültek. Itt már  elkezdték a médiában hirdetni az eseményt, a nézők, a közönség szavazhatott SMS-ben vagy interneten, hogy kit találnak legérdemesebbnek a díjra. Bevallom, nem számítottam ekkora elismerésre, igaz, folyamatosan dolgoztam, nem is volt időm belegondolni, hogy mi is lesz. Végül is úgy gondolom, hogy a befektetett munka meghozta a gyümölcsét. Elültettem egy fát és annak most kezdenek beérni a gyümölcsei. És, hogy mit jelent ez nekem? Mindenképpen pozitív visszajelzés, jó érzés tudni, hogy sokan figyelnek rám, és értékelik a munkámat. Ugyanakkor nagy teher is ez, ilyen rövid időn belül, ilyen fiatalon ennyi díjat begyűjteni. Úgy érzem, most ez kötelez, most az emberek még jobban figyelnek a teljesítményemre, nagyobb elvárásaik vannak velem szemben. Néhány napja például előadás után hozzám lépett egy néző és azt mondta: „Jó voltál ma, nem hiába szavaztam rád.”

– Végezetül még azt kérdezném meg, hogyan látja a Tompa Miklós Társulat jövőjét?

– Én úgy látom, hogy van jövője a társulatnak, fiatal energikus csapat. Bízom benne, hogy a jövőben csupa jó darabokat fogunk játszani és hallani fognak még a társulatról. Mindenkit arra bíztatok, jöjjön el a színházba és nézzen meg minket.


Share Button
Ennyien olvasták: 311

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.