Központ
2018. május 27. vasárnap, Hella

Erkölcsi kötelességének érezte feltárni a hagyatékot

Központ június 27, 2013 Kultúra

Erkölcsi kötelességének érezte feltárni a hagyatékot

konyv1

Donáth László hagyatékát unokája és jogutódja, az 1955. május 30-án született, Marosvásárhelyen élő Nagy Donáth Katalin kezdte el feltárni, aki erkölcsi kötelességének érezte ezt megtenni. Egy budapesti filmstúdió megfilmesítette a Szegény bolondokat, egy szegedi kiadó közölt a novelláiból, de a legnagyobb eredmény akkor született, amikor a H. Szabó Gyula, a Kriterion Könyvkiadó igazgatója segítséget nyújtott az író hagyatékának a föltárásához.  

 

2013. június 19-én, a Felsővárosi Református Egyházközség gyülekezeti termében a 130 éve született lelkész-íróra emlékeztek. Bemutatásra került Donáth László: A pap tehene című novellagyűjteménye, amellyel a Kriterion Könyvkiadó a 3. Kolozsvári Ünnepi Könyvhetet is köszöntötte. A házigazda szerepében Kántor Attila lelkész köszöntötte az érdeklődőket. A szerzőről a könyvet előszavazó és a szöveget gondozó Bölöni Domokos beszélt. Közreműködött Nagy Donáth Katalin, az író unokája és H. Szabó Gyula, a kiadó igazgatója.  Fellépett a Cantuale énekegyüttes.


Az író éles szemmel látja társadalma hibáit

Bölöni Domokos a következőképpen ír a könyv előszavában: „A százharminc éve született Donáth László novelláiból készült ez a válogatás. Arra törekedtünk, hogy az írói palettának minél több árnyalata megmutatkozzék, hogy a Sóvidék, főként pedig a Felső-Nyárádmente világából ihletődő vidám vagy szomorkás történetek váltakozva kövessék egymást. Az író éles szemmel látja társadalma hibáit, az elszegényedett falvak nyomorúságát, mégsem a lázadók vagy forradalmárok cselekedeteitől hangos a tájék – egy lelkész mégsem mehet szembe a tízparancsolattal… Ezért aztán a történet vége nem mindig olyan, amilyennek az eleje alapján gondolnánk.” (…)

„Ami megemeli mégis a szöveget, az a nyelvezete. Dús képi beszéd, a szerző több tájegység népét ösmeri, gonddal eprészi a találó kifejezéseket, az érettebbjét kosárba rakja, megjegyzi a telibe találó hasonlatokat, mondásokat, és alkalomadtán bőven él velük, visszaszolgáltatva őket hőseinek.

Találunk vérbő feleselő novellát és moralizáló célzatú, a szeretetet, a megbocsátást hirdető esetet, a férfi-nő viszony ma sem ismeretlen ellentétének békés feloldását.”


Szerencsés találkozása az unoka munkájának és a kiadó szándékának

„Adósságtörlesztés is ez a kötet. Szerencsés találkozása az unoka állhatatos munkájának és a kiadói szakember, irodalmunk alapos ismerője és tudója szorgos szándékának; a Kriterion igazgatója, H. Szabó Gyula – úgy is mint Benedek Elek dédunokája, Szentimrei Jenő költő, író unokája – tiszteletre méltó kötelességének tartja ugyanis, hogy a Kányádi Sándortól mintegy tizenegyedik parancsolatunkként megfogalmazott „Be kell hordani, hajtani mindent. A tájszavakat is. Semmi nem maradhat kinn. Semmi sem fölösleges” jegyében visszaszolgáltassa a harmadik évezred magyarul olvasó nemzedékeinek ezeket a valós meséket – a későn érkezett utas kései, de talán ma is élvezhető történeteit – a megszépülő örökkévalóságból” – zárja a novelláskötet előszavát Bölöni Domokos.


 

paptehene

„Adósságtörlesztés ez a kötet”

 

Donáth László: A pap tehene

Donáth László az udvarhelyszéki Etéden született 1883. április 5-én, Donáth János és Somodi Zsuzsa gyermekeként. Gimnáziumi tanulmányait Székelyudvarhelyen, majd Marosvásárhelyen végezte. Színész szeretett volna lenni, de édesanyja kedvéért teológiát végzett. Vadasdon, Nyárádmagyaróson, Harasztkeréken és Berettyószéplakon volt parókiája, majd nyugdíjasként tovább szolgált Havadtőn és Székelyföldváron. Lelkipásztori tevékenysége mellett az irodalom művelésével is foglalkozott. Írásai jelentek meg a Zord Időben, és munkatársa volt a Pásztortűznek. Hagyatékában hat színdarab és hat kisregény maradt kéziratban. Kötetei: Humoros esetek (novellák, Kolozsvár, 1928), Jairus fia (novellák, Marosvásárhely, 1929), Szegény bolond (elbeszélések, Kolozsvár, 1931), Cserefa Gyuri (regény, Budapest, 1932), Tövig égő gyertya (novellák, Nagyvárad, 1934), Az utolsó falat kenyér (színjáték, Nagyvárad, 1939). A lelkész-író Nyárádszentsimonban hunyt el 1967. december 2-án, és a marosvásárhelyi református temetőben nyugszik.


Share Button
Ennyien olvasták: 306

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.