Központ
2017. november 19. vasárnap, Erzsébet
Eső valószínű
Vasárnap
Eső valószínű
Eső valószínű
Holnap
Eső valószínű
Havazás
Kedd
Havazás

„Ez teszi az életet érdemessé”

Nemes Gyula augusztus 1, 2015 Kultúra

– Beszélgetés Fülöp Gézával, Marosvásárhely „szellemi munkásával” –

Fülöp Géza Kolozsváron született 1930-ban, itt is érettségizett a református kollégiumban, majd a Bolyai Egyetem kémia szakos hallgatója lett. Az egyetemi évek után három évet tanított Nagyváradon, aztán a kolozsvári Ifjúsági Könyvkiadó szerkesztője lett. 1961-től él Marosvásárhelyen és fejt ki gazdag, szerteágazó tevékenységet. Fülöp Gézával életpályájáról, a köz érdekében végzett munkásságáról beszélgettünk.

Fulop

 

– Ön a kincses városban született, de több mint öt évtizede Marosvásárhelyre került. Hogy történt ez? Hol és mit dolgozott városunkban?

– A tanügyben nem sokat dolgozhattam, mert édesapám a két világháború között működő Országos Magyar Párt tevékeny tagja volt, és mint ilyen az 1950-es években a Securitate célkeresztjébe került. Néhány évi tanári tevékenység után visszatértem szülővárosomba, majd Marosvásárhelyre jöttem. Itt előbb az Encsel Mór üzemben (későbbi Metalotehnica) dolgoztam vegyészként, majd 1965-től a frissen induló Műtrágya Kombinát szakirodalmi referense lettem. A feladatom az volt, hogy figyelemmel kísérjem a szakirodalmat és felhívjam a kollégák figyelmét a profilba vágó újdonságokra. Közben 1974-ben elvégeztem Kolozsváron egy egyetem utáni informatika tanfolyamot és a későbbiek során a kombinát informatika részlegén dolgoztam. Ezt követően aztán, 1980-tól nyugdíjaztatásomig, azaz 1990-ig a könnyűipari gép- és alkatrész-technológia tudományos kutatóintézet marosvásárhelyi fiókjának voltam munkatársa.

A Calepinus Nyelviskola két és fél évtizede működik folyamatosan

– Nyugdíjba vonulása után azonban nem ért véget a munkássága, hiszen a rendszerváltás után elvállalta a Calepinus Nyelviskola vezetését.

– Fülöp Dénes vártemplomi lelkész kezdeményezésére jött létre 1990-ben a Calepinus Nyelviskola a református egyház égisze alatt, amelynek igazgatói tisztségét töltöttem be 17 éven át. Azután még létesültek hasonló iskolák, amelyek működtek rövidebb-hosszabb ideig, de csak a Calepinus az, amely megalakulása óta, két és fél évtizede megszakítás nélkül idegen nyelvekre oktatja a fiatalokat.

– Ön az 1990-ben újjáalakult Kemény Zsigmond Társaságnak is tevékeny tagja volt.

– Marosvásárhelyen a Kemény Zsigmond Társaság 1990 késő őszén alakult újjá hivatalos keretek közt, ennek akkor Oláh Tibor lett az elnöke és Tonk Sándor az alelnöke. Én a titkári feladatkört kaptam, amit 2013-ig be is töltöttem.

„Elmélyültem az információ tanulmányozásában”

– Mikor kezdett el az információ tanulmányozásával foglalkozni, és mit jelentett ez a tevékenység ön számára?

– A vegyészség mellett mindig is érdekelt az információ, de miután a kombináthoz kerültem, még jobban elmélyültem a tanulmányozásába, és egyre többet kezdtem foglalkozni vele. Fontosnak tartom itt megjegyezni, hogy az „informatika” nem egyenlő az információval való foglalkozással, annak tanulmányozásával. Visszatekintve most több évtized távlatából tömören fogalmazva elmondhatom, hogy az információ tanulmányozása tette tartalmassá az életem.

– Fülöp Géza több szakkönyv szerzője. Kérem, soroljon fel belőlük. Melyiket tartja a főművének?

– Első kis ismeretterjesztő könyvecském Az ezerarcú műanyag 1961-ben jelent meg. Majd 1973-ban az első információval foglalkozó munkám az Ember és információ. Két kisebb jelentőségű könyvecske a Munkában az enzimek, és a Műanyagok ma és 2000-ben mellett, 1978-ban megjelent Az információ nyomában. 1984-ben Budapesten kiadták az Ember és információ második kiadását, és nagy sikernek örvendett. Fő művemnek Az információt tartom, amelynek kézirata már 1989-ben készen állt, és amely a kolozsvári Kriterion Könyvkiadó első felszabadulás utáni kiadványa volt. A könyv azóta még két kiadást megért, a II. kiadás a budapesti ELTE Könyvtártudományi Szakán jelent meg tankönyvként, majd 2000-ben az Erdélyi Múzeum Egyesület gondozásában látott nyomdafestéket Kolozsváron.

– A könyveken kívül írásai jelentek meg több lapban is. Nevezzen meg kérem néhány sajtókiadványt, amelyben közölt. Milyen jellegű cikkek ezek?

– Tudománynépszerűsítő írásaim, könyvismertetőim a Korunk, A Hét, az Igaz Szó, a Könyvtári Szemle és helyi lapokban jelentek meg.

„A város szellemi munkása”

– Feleségével, Fülöp Mária könyvtárossal együtt, számos elismerés, emlékérem tulajdonosai. Kérem, mutasson egyet ezek közül.

– Hát itt van például a Magyar Könyvtárosok Egyesületétől kapott emlékérmünk, amit mindketten átvehettük, csak más-más évben. Vagy ez az oklevél, amelyet az EMKE-től kaptunk és amelyen ez olvasható: „Fülöp Géza részére, életműdíjként, a szakma modernizálása szolgálatában kifejtett több évtizedes tevékenységéért a Monoki István díjat adományozza. Kolozsvár 1996. november. 23.”

– Spielmann Mihály történész, író 2007-ben többek közt a következőket mondta önről laudációjában: „A város szellemi munkása. Mindig van ideje: rendezvényekre, színházba, hangversenyre jár, ott van a kiállításokon, feleségével méltón képviselik a könyves társadalom elvárásait, óhajait, érdekeit. Szeret, szeretnek könyvet vásárolni, könyvet adományozni. Ha valaki e városban megérdemli a könyvek szenátori méltóságát, ha valaki hivatott e cím viselésére, akkor e kitüntetésre Fülöp Géza mindenképpen rászolgált.” Ez valóban így van. Honnan ez a sok erő, kitartás?

– Úgy gondolom, hogy az embernek mindig kell legyen valamilyen célja, kell legyen valamilyen feladata az életben, amiket el akar érni, amiket meg akar valósítani. Ez ad erőt, ez ösztönöz kitartásra, ez teszi az életet érdemessé. Mikor pedig az ember elérte a kitűzött célt, elvégezte a feladatát, jöhet a következő cél, jöhet a következő feladat.

Share Button
Ennyien olvasták: 617

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.