Központ
2017. december 13. szerda, Luca, Otília
Eső valószínű
Ma
Eső valószínű
Borús
Holnap
Borús
Jórészt felhős
Péntek
Jórészt felhős

„Ha nagy leszek, jazzénekes leszek”

Pál Piroska november 17, 2017 Kultúra

Ferencz Mari nagyon jó úton van efelé, hiszen az erdélyi közönség már többször láthatta a színpadon Pethő Csaba vásárhelyi gitárossal közös jazzprojektjükben. De énekelt szimfonikus metál, illetve ska-raggae zenekarban is. Emellett saját dalokat ír kísérleti pop stílusban, amelyből a legelső nemrég látott napvilágot, és el is nyerte a Legszebb Erdélyi Magyar Dal harmadik díját. Mari több lábon is áll, hiszen énekelni tanít és szakmát lop egy budapesti könnyűzenei énekstúdióban.

Fotó: Tóth Lehel

Hogyan és mikor találkoztál a zenével?

Zeneszerető és -éneklő családban nőttem fel: apum rock-, blues- és jazzhallgató, anyum szintén, sőt, ő még énekelni is nagyon szeret. Harmadik osztályban, farsangkor már Freddie Mercury-nak öltöztem, mert imádtam, ahogy énekel, a Queen-lemezt is a szüleim adták a kezembe. A marosvásárhelyi Művészeti Líceumban kezdtem zongorázni tanulni első osztályos koromban. Attól kezdve állandóan tanulok valamilyen hangszeren  – zongora, basszusgitár – vagy énekelni – klasszikus ének, kórus, kevert éneklés –, de amikor senki nem hallja, fuvolázok, és az üres templomok orgonájához is szívesen odaülök. Sok mindenről álmodtam gyerekkoromban, többek között arról is, hogy énekesnő leszek.

Fotó: Szigeti Szenner Szilárd

Több műfajú zenében is kipróbáltad magad, de milyen énekesként, definiálnád önmagad, stílusod?

Általában nem a műfaj fog meg a zenében, hanem a dalnak a hangulata, harmóniavilága, ritmikája. Ez leginkább előadóhoz vagy tartalomhoz kötött, mintsem műfajhoz. Például a legújabb kedvencem a jazz, de nem mondanám, hogy minden jazzt szeretek, ugyanúgy a popzene világából is vannak nagy előadók, akiket kedvelek, és akiket nem.

Mennyire nehéz fiatal énekesnőként egzisztenciát teremteni, illetve „befutni” Vásárhelyen, Erdélyben?

Nem könnyű, annyi bizonyos, de nem is lehetetlen. Több lehetőség is nyílik egy énekes számára, de a legelterjedtebb a rendezvény-zenekarozás: ilyenkor egy profi csapat összeáll, és feldolgozásokat játszik esküvőkön, bulikon. Merészebb vállalkozás, ha az együttes saját dalokat játszik, és abból kívánja fenntartani magát – ez Marosvásárhelyen és Erdélyben jelenleg szinte lehetetlen. Jómagam azért tanultam zenepedagógiát, hogy ne csak koncertezésből kelljen fenntartanom magam, hanem taníthassak is. Szerencsés vagyok, hiszen – számos zenésszel ellentétben – imádok tanítani, és úgy tűnik, tudok is. Számomra ez bizonyul élhető megoldásnak.

Hol tanítasz zenét?

Ösztöndíjjal a budapesti Noa Énekstúdióban vagyok szakmai gyakorlaton, azaz tanítok diákokat, de bejárok más tanárok óráira is, hogy „lopjam a szakmát”. A Noa Énekstúdió egy könnyűzenei éneksuli, és különlegessége, hogy nem a megszokott, klasszikus hangképzést tanítják, hanem az úgynevezett kevert éneklést, amit a könnyűzenében használnak az énekesek. Ez nyugaton, vagy akár Budapesten elterjedt dolog, Marosvásárhelyen egyelőre nem. A könnyűzenei énekoktatás elhanyagolt terület, de már világosodik a horizont: a frissen alakult rocksuliban tanítanak ilyen technikát, illetve a Népművészeti Iskolában is vannak nagyon jó tanárok. Izgalmas dolog, és remélem, hogy az elkövetkező években sikerül Marosvásárhelyen is emelni a könnyűzenei énekoktatás színvonalát.

– Milyennek látod a vásárhelyi zenei életet, a zenészfelhozatalt?

Szerencsések vagyunk, mert számos műfajban is több kiváló énekes, zenész, együttes, valamint előadó van, a fiatal és az idősebb korosztály tagjai között egyaránt. Örömmel hallom, hogy egyre több jazzprojekt működik városunkban, remélem, ez a tendencia megmarad, sőt, jómagam is szeretném ezt a vonalat gazdagítani. Az sem véletlen, hogy az idei Legszebb Erdélyi Magyar Dal versenyen két marosvásárhelyi díjazott is van: jómagam mellett a Vecker együttes.

Kiket tartasz példaképeidnek, követendő modelleknek a szakmában?

Álmodni lehet nagyokat, úgyhogy: Amy Winehouse, LP, Selah Sue, Lady Gaga. Bennük azt szeretem leginkább, hogy megtalálták egyedi hangjukat, amely bármikor felismerhető, mégis széles tömegekhez tudnak szólni. Egy énekesnek, dalszerzőnek örökös dilemmája, hogy könnyen eladható, vagy inkább önazonos zenét írjon, játsszon. Számomra nagyon fontos, hogy egy zene ne csak jól szóljon, hanem adjon valami maradandót. Ez lehet egyszerűen pár perc, ami alatt a hallgató elfelejti a gondjait és feltöltődik, vagy pedig elgondolkodtató üzenet, művészi élmény. Jómagam gyakran elbonyolítom a zeném, hogy kifejezőbb legyen, de ezáltal elfáradhat a produkció, és nem éri el a kívánt hatást. Célom megtalálni az egyensúlyt a művészet, tartalom, kifejezés és fogyasztható zene között.

Nemrégiben megjelent első saját dalod, az Az volt a kérdés. Hogyan zajlott az alkotás folyamata és mi az, ami inspirált ebben?

Úgy vélem, az embernek muszáj valamilyen formában kifejeznie azt, ami benne zajlik. Hasonló dolog történik sok művészi alkotás mögött is: egy erős érzelem hatása alá kerülünk, amitől nem győzünk szabadulni. A leginkább elcsépelt, de a legerősebb érzésünk a szerelem. Ha ez nem éppen felhőtlen, akkor sok-sok érzelem tombol bennünk, amivel nem tudunk mit kezdeni. Így voltam én is: düh, kiábrándultság és csalódás tombolt bennem akkor, és mivel nem szeretek kiabálni vagy veszekedni, inkább kiírtam magamból az indulatokat. Legtöbbször teljes oldalakat írok, amikből aztán egy-egy sor kerül a dalba. Ahogy kezdett összeállni a fejemben a dal, leültem a zongora mellé, megtetszett, úgy éreztem talál ezzel a szöveggel. Aztán évekig porosodott a dal a fiókban, mire idén úgy gondoltam, hogy ideje lenne végre kidolgozni és stúdióban rögzíteni. Zongorához ültem, basszusgitárt ragadtam, megkértem Iszlai Tamást, hogy a dobszólamot írja meg és játssza fel nekem.

Legszebb Erdélyi Magyar Dal versenyen a hétvégén harmadik helyezést értél el a dallal. Milyen jelentőséggel bír számodra ez a díj?

Nagyon hálás vagyok érte. Tépelődő típus vagyok, ráadásul maximalista, hiszen már tavaly télen készen volt a dalszöveg, dallam és zongora része, de még sok időre volt szükségem ahhoz, hogy meggyőzzem magam, hogy ezt képes vagyok stúdióba vinni és megmutatni a világnak. Nagyon komoly megerősítést kaptam ezáltal, hogy volt értelme ezt a dalt megírni és felvenni, mert nemcsak nekem tetszik, hanem másoknak is. Ez nagy lendületet adott ahhoz is, hogy a többi, készülőben levő dalomat is befejezzem, tökéletesítsem, illetve újakat is írjak.

Melyek a jövőbeni zenei terveid, illetve hol láthatnak téged a vásárhelyiek?

Szeretnék a saját dalaimon dolgozni, 2018-ban albumot megjelentetni, ezzel párhuzamosan pedig jazzprojektekben szeretnék részt venni. Nagy álmom Vásárhelyen egy jazzestet tartani Pethő Csaba gitárossal közösen.

Mit jelent számodra a zene?

Több művészeti ágban kipróbáltam magam – grafika, színház, irodalom –, ám úgy érzem: a zene, az éneklés az, ami a legközelebb áll hozzám. A zene nekem az érzelmek kifejezéséről szól: felvidulok általa, kisírom magam, együtt üvöltök vele dühömben, hátradőlök és lazítok, álmodozok vagy erőt gyűjtök a valósághoz. El tudok szakadni a világtól egy kicsit, és feltöltődni. Máskor segít megérteni és megfigyelni az életet. Nagyon szeretek zenét hallgatni, játszani és írni egyaránt. Mostanában elég gyakran megesik, hogy egy-egy koncert „munkába” fordul, mert ahelyett hogy buliznék, mint régen, a technikai dolgokat figyelem, hogyan énekelt, milyen akkordot játszott a zenész, ami igen szórakoztató tud lenni.

Share Button
Ennyien olvasták: 600

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.