Emlékünnepély Magyarózdon
„Látod, a csuszák megvannak: újra lehet megint rakni. / Amit nem kezdhetsz el újra, csak azt szabad megsiratni!” hangzik el Horváth István költő közismert Tornyot raktam című versének soraiban, akinek a hétvégén, augusztus 6-án szülőfalujában emlékünnepségre került sor, a Horváth István Alapítvány és az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) szervezésében.
A „világ végére” utaztunk el a hétvégén a Maros és a Kis-Küküllő vízválasztó hegyei között, az országúttól távol rejtőző Magyarózdra, ahol a falu híres szülöttjére, Horváth Istvánra emlékeztünk, felelevenítve életét és munkásságát.
Nehéz sors, tragikus vég
Magyarózd szülöttje, az erdélyi költészet egyik klasszikusa, a népi költészet képviselője 1909-ben látta meg a napvilágot, élete azonban 68 esztendős korában tragikus körülmények között véget ért, amikor fényes nappal elgázolták az úttesten. Tudásszomja hatalmas volt, hat elemivel, autodidaktaként, maga mögött hagyva szülőfaluját szakadt ki a poétai mezőkre. Egész élete alatt szeretett volna kiemelkedni a paraszti sorból, és megmutatni azt a hatalmas erőt, amit a parasztság képviselt, erről írja:
„A mezőgazdaság korszerűvé fejlesztésével, a parasztság megszervezésével és értékeinek elismerésével a föld visszakapná értékét, a paraszt öntudatát és büszkeségét, s még a városi munkássá lett paraszt is sok esetben visszafordulna a falusi élet száz meg száz természeti szépséggel körülvevő s a városinál kötetlenebb szabadságot adó világához.”
Az ünnepségre a helyi református templomban került sor, ahol Ötvös József marosvásárhelyi vártemplomi lelkész hirdetett igét. A tiszteletes beszédében kifejtette, hogy az írónak mekkora szerepe volt abban, hogy a falu ismertté váljon. Akárcsak Márton Áron római katolikus püspök és Kurkó Gyárfás romániai magyar regényíró és politikus, akik ismerté tették a Hargita megyében található Csíkszentdomokost azzal, hogy „útnak indultak”, úgy tette ezt Horváth István is, kilépve a nagyvilágba. Ezen személyek tragikus élete szorosan összefonódik, hívta fel a figyelmet a hasonlatra a tiszteletes.
Akik tiszteletüket tették…
Ezt követően Márkus Béla magyar irodalomtörténész és kritikus tartott beszédet a Magyarózdi torony alatt címmel, aki felelevenítette többet között a régi kihalt és mókás hagyományokat, amelyeknek túlnyomó többségük már feledésbe merült. Fekete Vince költő és szerkesztő Horváth István címmel tartott előadást, majd Dávid Gyula irodalomtörténész gondolatait továbbította lánya, felidézve Horváth Istvánról őrzött emlékeit.
Akinek mindez köszönhető
– Horváth Arany azzal, hogy létrehozta az emlékházat, lehetőséget biztosít ahhoz, hogy az emberek megismerjék a múltat, erőt merítsenek a jelen nehézségeinek leküzdéséhez, egy biztosabb jövő megteremtéséhez, hozzájárulva az erdélyi fiatalok szülőföldön való megmaradásához és boldogulásához – hangzott el Csomós Attilának, az RMGE MAROS elnökének beszédében, aki bár nem tudott jelen lenni az eseményen, de a meghívásnak eleget téve tolmácsolta üdvözletét és néhány gondolatot.
Az egyesület már 2003-ban is foglalkozott az író munkásságával, valójában egyazon kérdésre keresik a választ, illetve azon ügyködnek, hogy ernyőszervezetként érdekképviseletet és érdekvédelmet biztosítsanak a tagoknak, hogy segítséget nyújtsanak a termelés növeléséhez, a falusi életkörülmények megváltoztatásához, a falu és város között meglévő különbségek eltörléséhez, elfogadható életszínvonal biztosításához. Ezek azok a célok, elképzelések, amelyek tükrözik mindazt, amiért Horváth István küzdött, amiket megírt alkotásaiban.
T.T.
