Központ
2019. november 13. szerda, Szilvia

Húsvét mint a kereszténység főünnepe

Nagy-Bodó Tibor április 19, 2019 Kultúra

Húsvét a keresztény világ legnagyobb ünnepe, Jézus kereszthalálának és feltámadásának emlékére. A zsidó vallásban Pészachkor ünneplik az egyiptomi rabságból való szabadulást. Magyarul a kovásztalan kenyér ünnepének is nevezik, mert a fáraó annyi időt sem hagyott a zsidóknak az Egyiptomból való távozásra, ameddig a kenyerüket megkeleszthették volna, ezért a vízből és lisztből gyúrt kelesztés nélküli maceszt – pászkát – ették. Jézus pénteki kereszthalála után harmadnapra, vasárnap feltámadt. Halálával megváltotta minden ember bűnét, feltámadásával pedig győzelmet aratott a halál felett. Húsvét a tavaszvárás ünnepe is, amit ebben az évben most tartanak. Húsvét a Jézus sivatagi böjtjének emlékére tartott negyvennapos nagyböjt zárása. Nagyhét a nagyböjt utolsó hete, virágvasárnaptól nagyszombatig tart. A húsvéti bárány Jézus áldozatát, a bor Krisztus vérét jelképezi. A tojás az újjászületés jelképe. Az egészben főtt tojás a családi összetartást is jelképezi. A víz megtisztító erejébe vetett hit a szokás alapja. A húsvéti tojások piros színe Krisztus vérét jelképezheti. Húsvét eredetileg termékenységi ünnep lehetett, az emberek bő termést és a háziállatok szaporulatát kívánták ekkor. Kérdés, hogy kinek mit jelent ez az ünnep? Összeállításunkban erre kerestük a választ…

Baricz Lajos marosszentgyörgyi római katolikus plébános:

A feltámadás fényes ünnepén

Bár a karácsony van közelebb a szívünkhöz, mert télen, az év végén sokkal több idő van ünnepelni, és a hosszú éjszakákban megjelenik a fény, a világ Világossága, mégis az ünnepek ünnepe a húsvét, az Élet ünnepe. Ha karácsonykor megszületett a fény, húsvétkor kiárad a meleg, megpezsdül az élet. No, és ennél több, Jézus Krisztus legyőzi a halált, feltámad. És minden benne hívőt részeltetni akar már most a bűnből való feltámadásban, az újjászületett kegyelmi életben, majd pedig a soha meg nem szűnő boldog, örök életben.
Vajon miért van az, hogy úgy el tudunk nosztalgiázni a múlton, amikor a maga egyszerűségében, nincstelenségében fel tudtunk készülni és meg tudtuk élni az ünnepet. Akkor nem írtuk körül, nem magyaráztuk agyon, hogy mit miért kell, vagy miért nem szabad. Akkor hittel fogadtuk az egyház tanítását. És éltük. Mert a hit élet, nem csupán egy jól megfogalmazott tanrendszer ismételgetése.


Ha megérkezett a nagyböjt és a hamu megérintette fejünket, az lelkünkig hatolt. Emlékszem, édesanyám nagyon sokszor hamuval tisztította az edényeket. S ha az edényt tisztává tette, mennyivel inkább a lelket. Akkor a böjt böjt volt és nem fogyókúra. A lemondásban erősödött a lelkem, az imádsággal pedig töltekezett. És így, komoly előkészület után jöhetett a szent ünnep. Nem annyira a külső körítés, hanem lelkem Istennel való kapcsolata volt a fontos. A húsvéti szentgyónás teljes fordulatot hozott akkori hívő életemben. Akkor valóban bennem is feltámadt és engem is lelkileg feltámasztott az Úr.
A húsvéti szent ünnep velejárója volt az eledelszenteltetés. A mindennapi tápláléknak egy részét édesanyám „kókonyás” kosárba rakta, amit bátyámmal elvittünk a szentmisére. A szentmisén ministráltunk, mise után megáldotta a pap a negyven-ötven kosárban hozott kenyeret, tojást, húsételeket, italokat, majd szentelt vízzel meghintette, tömjénezővel megtömjénezte, mint néha az oltáriszentséget. Ezáltal még szentebb lett az étel, amit ünnepélyesen fogyasztottunk el. Még arra is vigyáztunk, nehogy egy morzsa is a földre essen. A tojáshéjat elégettük, a csontot pedig az istállóban felakasztottuk – hisz onnan került asztalunkra –, hogy az áldás általa oda is eljusson, az előző évben szentelt csontot pedig elégettük.
Gyermekkoromban fogyasztója, élvezője voltam a húsvéti ünnepeknek. Nem így pappászentelésem óta. Soha nem feledem a felemelő karácsonyi, húsvéti ünnepeket, majd az éjféli feltámadási körmeneteket, amelyen katolikus és nemkatolikus magyarok összegyűltek, és hangos éneklés közepette megkerültük a Szent Mihály templomot. Tanúságtétel volt Jézus Krisztus feltámadása, és csendes tüntetés magyarságunk mellett.
Aztán itt, Marosszentgyörgyön, sokkal egyszerűbb külsőségek között, de mindig a szent liturgia előírásai szerint éljük, élem át ugyanazt a titkot. De itt már az események irányítójaként elsősorban nem arra figyelek, hogy nekem személy szerint legyen jó, hanem arra, hogy a szertartás által a közösségnek legyen felemelő, ami természetesen visszahat rám is. Ezért néha megtörténik, hogy a már kiürült templomban élem át a feltámadás csendes diadalát. Felemelő minden húsvét éjfélkor körmenetben bemenni a község központjába, és harangzúgás közepette az éjszaka csöndjében hírül adni: „Feltámadt Krisztus e napon, álleluja, hogy az ember vigadozzon, álleluja!”
És az ünnep másnapján minden lányt és hölgyet megöntözök a templom kijáratánál, miután az oltártól elmondtam a saját szerzésű locsoló verset. És gyűjtöm a kosárba a tojást (ráadásként a puszit), amit a Sárpataki Otthonba viszek, ezzel is megosztva a húsvéti örömet.

Körössy Réka, Floridában élő természetvédő és állatbarát
Húsvét – Passover

Itt ülök a floridai pálmafák árnyékában, és azon töprengek, mit is jelent nekem a húsvét. Érdekes, hogy a húsvét angolul „Passover”, ami átrepülést jelent és ez a magyar-angol fordítás valahogy ki is fejezi, illetve meghatározza számomra az ünnep jelentését.
Visszagondolok az erdélyi, vásárhelyi, „igazi” húsvétokra, melyeket mint gyermek és mint fiatal lány éltem meg. Tavasz, zöld fű, virág, zöldülő fák jutnak eszembe. Egy erdő alatt laktunk akkor. Kényszerlakás volt. Bejártuk az erdőt, kerestünk és találtunk egy furcsa kis virágot, zöld szirmai voltak, és „Édesanyám virágának” neveztük el. Szedtünk egy csokorral, és Édesanyámnak ez lett a mi húsvéti ajándékunk. Ötön voltunk, vagyunk testvérek, és együtt vártuk a nyuszit. Nem csalódtunk, minden évben hozott mindent, ami egy vásárhelyi nyuszi kosarába fért: mandarin, Szentjánoskenyér, csokoládé… Utána finom ebéd, a szokásos diós-mákossal. Nem tudom, hogy és hol szerezték be a szüleim a hozzávalókat, hiszen akkoriban a boltok polcai többnyire üresek voltak. Olykor vendégeink is voltak. Dezső bácsira emlékszem, aki Református lelkész volt Marosszentgyörgyön. Feleségével, Erzsike nénivel mindig nálunk ebédeltek húsvét vasárnapján. Ebéd után Édesanyám – aki zongoraművész volt – zongorázott, és Dezső bácsi hegedűn kísérte. Gyönyörű klasszikus zene töltötte be a lakást és a szívünket.
Húsvét – Passover. Talán nem más, mint átrepülés Amerikába. Itt volt és van minden, de minden más. Szokták mondani: „Szívet cseréljen, ki hazát cserél…”.
Igaz, próbálja az ember követni a hagyományokat, de egy idő után, szinte észrevétlenül, az itteni szokások szép lassan átfestik, átírják a régieket. A festett nyuszi tojás nem pont olyan, amilyenre én emlékszem. A diós-mákos finom, de inkább csak azért, mert amíg esszük, a régi ízekre gondolunk. Édesanyám Dezső bácsival együtt már rég a Mennyországban játssza a Liszt-rapszódiát.  Igen, itt Passovert ünneplünk, és a húsvétra emlékezünk.
Befejezésül a következő sorokkal még kipótlom a gondolataimat:
„Ezernyi szóból szőnek most mesét,
Mely elzsongítna, mint egy nyári alom,
És elkendőzné a vérző valót:
Hogy ami fáj, az ne fájjon. ” (V. Zs.)”.

Grossmann Péter közismert zongoraművész, dalkísérő:
A Húsvét bibliai jelentése a konfirmálásomat követő években tudatosult bennem

A kereszténység nagy ünnepének jelentősége idővel tudatosult bennem. Gyermekként én is a húsvéti nyuszira vártam, és örvendtem az ajándékoknak, amiket hozott. Az ünnep másodnapi locsolkodás is nagy esemény volt: előre elkészített névsorral jártam Marosvásárhely utcáit, igyekezve senkit sem kihagyni a rokonok, ismerősök sorából. Sok különlegesen szép, valóságos művészettel festett és kicirkalmazott tojással tértem estefelé haza. A legszebb tojások sokszor évekig díszelegtek az üveges szekrényben.
Az ünnep jelentéséről tudtam kisgyermekkorom vallásóráiból. Mivel tanárnő édesanyám komoly fenyegetést kapott a tanügyi elöljáróktól két gyermeke vallásórái miatt, a templomba járás, a protestáns konfirmálás el kellett maradjon, és így kora ifjúságom ideje alatt nem mélyíthettem el a keresztény ünnepekhez fűződő ismereteimet, megfosztva a gyülekezeti ünneplés élményétől, végső soron az ünnep misztériumától. Csak későn, huszonhárom éves koromban, amikor már magam feleltem tetteimért, kerülhetett sor a papi hivatalban lefolytatott konfirmációmra. Külön öröm volt, hogy a szép emlékű evangélikus lelkész, Molnár János áldhatta meg késői felvételemet az evangélikus egyházba, hiszen annak idején ő keresztelt, nevemen nevezett Isten áldásával.
A konfirmálásomat követő években egyre jobban tudatosult bennem a karácsony és a húsvét bibliai jelentése, amihez az addig nem tapasztalt közösségi élmény kapcsolódott, ami bennem erős érzelmi kötődést hozott úgy a megváltó Krisztushoz, mint az egyházhoz és a hozzá tartozó hívőkhöz. Számomra minden alkalommal megható, egyedi élmény, amikor a felcsendülő harangszó mellett együtt mondjuk a Krisztustól tanult Miatyánkot. Ez a karácsonyi és a húsvéti istentiszteleteken még nagyobb horderejű élmény.
Miután Bukarestben tagja lettem a magyar evangélikus gyülekezetnek, ott folytatódott a húsvét közösségi átélése. Diákéveim alatt román diáktársaimmal részt vettem a Feltámadás ünneplésén is, majd ortodox vallású párommal együtt, aki később a feleségem lett. Az így megalakult családban kettős ünneppé vált a húsvét: először a protestáns-katolikus, majd az ortodox ünnep volt egyforma örömmel megtartva. Elmondhatom, hogy számomra így vált meghatározó, a vallási mellett nagy emberi jelentőségű ünneppé a húsvét: az Istenben való közösségnek, az egymáshoz tartozásnak élménye, amely túlmutat a vallási különbségeken, és a felebaráti szeretet nevében egyesíti a Föld népeit.

Dóczy Tamás, a Talentum Alapítvány alelnöke
Méregtelenítsük a szívünket

Gyermekkorom legszebb örömünnepe az ajándékokkal elhalmozó karácsony volt. A készülődés, a várakozás izgalma karácsony előtt teljesen magával ragadott. Levelet írtunk az angyalnak, lestük mikor viszi el az ablakból. Az ünnepre megérkeztek a nagyszülők, és ott álltunk, énekeltünk meghatódva a plafonig érő karácsonyfa előtt. A templomban mindig megcsodáltuk az istállóban, szalma közt fekvő Jézuskát a szüleivel, körülötte angyalok, pásztorok, királyok, mint egy igaz mesében.
Később, kamasszá cseperedve a húsvéti locsolkodás, piros tojás gyűjtés legalább ekkora izgalmakkal járt. Már hetekkel az ünnep előtt az foglalkoztatott, hogy kopott a pulóverem, tavaly is ez volt rajtam öntözéskor, egy szép új zakó kellene, a frizurám se divatos. Összeírtuk a lányok névsorát, ki legyen az első, kit érdemes a végére hagyni. A templomban nagy volt a tömeg, sok ismerős néninek, bácsinak kellett köszönni.
Felnőtt fejjel, szülőként minket is átjárt a gyermekeink húsvéti készülődése, izgalma, a locsolás öröme. Az öntöző versikét már nem én mondtam, de azért nekem is járt piros tojás. A zsúfolt templomban szép, tömjén illatú volt a feltámadás szertartása. Finom báránysült, vörösbor került az ünnepre díszesen megterített asztalra.
Ilyenek voltak a „kellemes” húsvétok, a már-már hedonista ünneplésekből hiányzott a feltámadás misztériumának örömhíre, hiányzott az ünnepelt, a feltámadt megváltó, hiányzott a jókra és gonoszokra egyaránt kiáradó megbocsájtó szeretet.
Az évek múltával húsvét egyre inkább visszanyerte igazi mélységét, a kereszthalálból a feltámadásba átlényegülő tartalmát. Amire most készülünk, az a legmegindítóbb, a legmélyebb lelki feltöltődést hordozó ünnepünk.
A nagyböjt a csendes várakozás negyven napja, keresztút a Golgota borzalmán át a feltámadás örömhíre felé. Nem a bűntudat, a félelem ideje. A húsvéti készülődés üzenete: ne cipeljük tovább rossz lépéseink, ítélkező gondolataink, a harag, a gyűlölet terheit! A nagyböjt alkalom arra, hogy méregtelenítsük a szívünket, a gondolatainkat. Örömhíre az ünnepnek, hogy nem kell leszegett fejjel járnunk, rosszaságaink terhe alatt. A bűn nem mi vagyunk, az igazi belső énünk a jóra, szépre hajlik. Rácsodálkozhatunk a bensőnkben szóló tiszta hangzatokra, sokszólamú lelkiségünkre.
Húsvét a megújulás, az újjászületés lehetősége. Akiben megszületik a javulás, a változás szándéka, annak megbocsájtanak. Elég egy bocsánatkérő mosoly, egy ölelés. A húsvéti készülődésben minden jóakaratú embert áthat a békesség, a szeretet lelkülete.
Álljunk meg, térjünk vissza ahhoz, ami lényeges. A feltámadt Jézus a szeretet és a megbocsájtás hírnöke, velünk van és beragyogja az arcokat az ünnepi ebéd asztalánál, ott bujkál az öntözésre váró lányok boldog mosolyában.

Szakács Géza közgazdász, a Marosvásárhelyi Rádió munkatársa

Azok a felejthetetlen piros, zöld tojások

Minden évben húsvét közeledtével a gyulakutai gyermekkori emlékek elevenednek meg bennem. Egész életemre meghatározóak voltak azok az élmények.
A húsvétra való készülődés a nagypénteki böjttel kezdődött. Ezen a napon csak kakast – pattogtatott kukoricát – vagy főtt kukoricát ettünk cukorral. Ma is a számban érzem az édeskés, szirupos kukorica ízét. Ha nagyon éhesek voltunk, akkor édesanyám a húgomnak és nekem megkent egy-egy szelet lekváros kenyeret. Édesapám feladata volt beszerezni a bárányt az ünnepi ebédhez.
Ilyenkor édesanyámnak akadt a legtöbb munkája: nagytakarítás, mosás, vasalás, rendrakás, tojásfestés, kalács- és tésztasütés, a bárányhús bepácolása, sonkafőzés.
Húsvét vasárnapján az egész család meghitt hangulatban elfogyasztotta a reggelit. Ekkor már lehetett enni a frissen főtt tojásból és sonkából, a finom, omlós kalácsból. Melléje hideg tejet vagy kakaót ittunk. Annak ellenére, hogy az üzletekben szinte semmilyen élelmiszert nem lehetett venni a központi tervutasításos gazdálkodás miatt, és amit igen, azt is csak havi fejadagra, mégis a szüleim gondoskodtak arról, hogy húsvétkor semmiből ne legyen hiány az ünnepi asztalon.
Vasárnap délben az ízlésesen megterített asztalon édesanyám felszolgálta az általa gondosan elkészített ünnepi ebédet: aranysárga húslevest vékony laskával, majd második fogásként piros, omlós báránysültet krumplisalátával. Ebéd után annak rendje és módja szerint koccintottunk: a szüleim egy pohár borral, mi, a húgommal szörpös vízzel. Aztán következett a kalács és a finomabbnál-finomabb sütemények.
Délután az egész család elment misére, a római katolikus imaházba. Előfordult olyan év, hogy ministráltam is a pap bácsi mellett. Akkoriban nem sokat értettem a vallásból, de tudtam, hogy húsvétkor Jézus Krisztus az egész emberiséget megváltotta a bűneitől. Este előkerestem a kölnis üvegemet, begyakoroltam a locsolóversemet, és a hétfői öntözés tudatában nagy izgalommal bújtam ágyba.
Másnap reggel ünneplőbe öltöztem, magamhoz vettem a kölnimet és egy jókora szatyrot a tojásoknak, megöntöztem először édesanyámat és a húgomat, majd elindultam a faluba locsolni. Édesanyám megkért, hogy illedelmesen viselkedjek, ismeretlenekhez ne kopogjak be, és ahol nem nyitnak ajtót, ott ne csengessek hosszasan. Húsvétkor a lányos házaknál a fiúk, legények szépen feldíszítették a kapukat. Színes, általában piros-fehér-zöld szalagos fenyőágakat tettek a kapukra és kerítésekre jelezvén, hogy ott lányok laknak. Általában tudtam, hogy ki mikor tartózkodik otthon, és úgy indultam el, hogy biztosra menjek, mindenhova beengedjenek. Ahogy beléptem a házakhoz köszöntem, megkérdeztem, hogy szabad-e locsolni, majd elkezdtem mondani kissé átköltött versemet: „Húsvét másodnapján mi jutott eszembe? Kis kölnis üveget vettem a kezembe, Elindultam véle piros tojást szedni, Lányok, lányok, magyar lányok, Szabad-e öntözni?”
A locsolás fénypontja mindig az volt, amikor elém tartották a tojásos kosarat, hogy válasszak magamnak, amilyent akarok, és még néhány lejt is a markomba nyomtak. A legjobban a fényes, mintás piros és zöld tojások tetszettek, ezekből gyűjtöttem a legtöbbet. Nagyon szerettem a süteményeket, és boldog voltam, hogy mindenhol kedvemre választhatok, falatozhatok. Este büszkén adtam át a rengeteg tojást édesanyámnak, és örültem, hogy én is hozzájárultam a másnapi rakott krumplis ebédhez. Aztán nagy izgalommal számoltam meg a kapott pénzt, és már gondolkoztam, hogy milyen játékot fogok magamnak megvásárolni. A legtöbb esetben focilabdára esett a választás, mert abból sosem volt elég. Hát ezért örültem mindig a húsvétnak, és vártam türelmetlenül minden évben.

Share Button
Ennyien olvasták: 2198

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.