Központ
2018. december 15. szombat, Valér

Húszezer képeslapon őrzi a múltat 

Pál Piroska december 8, 2017 Kultúra

Kohn György 54 éve gyűjti a képeslapokat, mára már több mint húszezer darabot tartalmaz a kollekciója. Az első képeslapot az édesanyja küldte neki, amikor csupán 12 éves volt, akkor eldöntötte, hogy szenvedélyesen halmozza majd azokat. A rendszerváltás előtt csak azért nem „ugrott ki”, mert nem tudta volna magával vinni az akkorra már impozáns méretűvé nőtt gyűjteményét.  Nyugdíjazásáig liftszerelőként dolgozott, ám ma már a családjának, zenének és természetesen a képeslapjainak, illetve azok rendszerezésének él.

Ahogy beléptem György bácsi tömbházlakásába, rögtön a bejárati ajtó mellett, a folyósón tornyosult előttem a két méter magas, egy méter széles – saját készítésű – polc, amely roskadásig volt pakolva képeslapokkal. De nem ám csak felrakosgatva. Rendszerezetten. „Az élet más területén is rendszerezett vagyok” – vallja. És a polcok tényleg erről tanúskodnak: külön fadobozokban – ezeket is György bácsi készítette – vannak a különböző országból származó képeslapok, természetesen betűrendben. A dobozban az adott országról néhány fontos tudnivalót tartalmazó lapocska is áll. A dobozokon belül pedig az adott ország városaiból származó üdvözletek is ugyanilyen katonás sorrendben vannak elhelyezve. A képeslapok mellé papírfecni is jár, amelyre György bácsi minden alkalommal ráírja a dátumot, amikor megnézte a gyűjteménye adott darabját. Amikor arról kérdezem, hogy erre miért van szükség, csak azt mondja: „szeretem gyakran nézegetni őket, fel is jegyzem, mikor, nehogy elhanyagoljam valamelyiket” – meséli nevetve.

Legelső képeslapja

Minden szál Vásárhelyhez köti

Mint mondja, „tősgyökeres vásárhelyi”, a Lajos király utcában nőtt fel. „Édesapám is itt született, de őt a második világháborúban elhurcolták munkatáborba. Édesanyám Magyarországon született, műszaki rajzoló volt a Magyar Haditechnikai Intézetnél. Érdekes történet, hogy a háború lejártakor a németországi Magdeburgban, a vonatállomáson találkoztak ketten. Aztán édesapám Vásárhelyre csábította édesanyámat is” – tudtuk meg. Hozzátette, még kirándulni sem szeret hosszabb ideig, nem érzi jól magát, ha szülővárosától messze kell lennie. „Gyötör a honvágy olyankor, esz a fene” – állítja.

Legrégebbi képeslapja 1898-ból való

„Édesanyám második férje óriási képeslapgyűjtő volt, és gyerekként ez nagyon megtetszett nekem” – emlékszik vissza kérésünkre a kezdetekre. Első képeslapját 12 évesen küldte neki édesanyja, aminek a hátán arról kérdezi a fiát, hogy meg van-e elégedve a lappal. „Meg voltam” – mondja nevetve, azóta pedig szenvedélyesen gyűjti őket. A gyűjteménye darabjainak zömét a vásárhelyi ócskapiacról szerezte és szerzi be, de ajándékba is sokat kapott. Ma már több mint száz ország képeslapját birtokolja. A legrégebbi 1898-ból származik, úgy véli: ez a legértékesebb is.  „Vannak olyan isztambuli üdvözleteim is, amelyeknek darabjáért tíz eurót kértek, de soha el nem adnám őket” – állítja. Ám rengeteg van a gyűjteményben Románia különböző városaiból, és még több Marosvásárhelyről. Nagyon szeretne egy képeslapot a dubaji Burdzs al-Arabról, de az európai országok közül csak a Feröer-szigetekről nincs képeslapja, és ezzel kiegészítené a kollekcióját.

Legrégebbi képeslapja, 1898-ból

„Semmi pénzért nem adnám el”

Mikor arról kérdeztem, hogy mit lehet kezdeni egy ekkora kollekcióval, azt válaszolta György bácsi, hogy semmi pénzért el nem adná. „Kedves a szívemnek, nekem ez az egyetlen hobbim. Terveim szerint a legnagyobb unokámra hagyom majd őket, bár nem kis szívfájdalmamra egyelőre nem érdeklődik túlságosan a képeslapokért” – mondja. „A megmaradt pénzem egész életemben képeslapokra költöttem, de sosem számoltam össze, mennyit érhet. Számomra szellemi értéke van” – állítja.

Könyvelői pontossággal tárolja őket

György bácsi nem csak a polcon, dobozokban tartja a lapokat, hanem az összeset beszkenneli, és rendezett mappákban tárolja a számítógépén. De nem akárhogyan, hanem számozva, hogy – amint fogalmaz – „két mozgásból előkereshető legyen bármelyik képeslap”.

És hogy miért halmozott fel ekkora gyűjteményt? György bácsi úgy véli: „a múltból őriz egy szeletet ezekkel, amelyek biztosan megmaradnak, és nem tünteti el senki őket” – és közben cinkos mosollyal kacsint a számítógép felé…

Keresse a különbséget a két képeslap között…

 

Share Button
Ennyien olvasták: 1197

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.