Központ
2017. augusztus 19. szombat, Huba
Derült
Szombat
Derült
Derült
Holnap
Derült
Eső
Hétfő
Eső

Igaz történetek Farkas Ibolyáról

Központ november 21, 2011 Kultúra

Igaz történetek Farkas Ibolyáról

farkas

„Aki mindent eljátszott, amit egy színésznő eljátszhatott a hazai színpadokon”

Az 17. alkalommal városunkban megrendezett Könyvvásárról idén sem hiányzott az a három alapvető dolog, ami miatt az olvasni szerető emberek várják a marosvásárhelyi novembert: egyaránt voltak érdekes, értékes, szép, színes és számos könyvek; kicsi, nagy, idős, fiatal, szőke, barna, nő és férfi érdeklődők; és persze változatos programok.

Úgy történt, hogy szerdán a Nemzeti Színház munkatársa behozott a szerkesztőségünkbe egy könyvet. A lapzárta miatt nagy volt a pörgés nálunk, ezért csak az esti órákban, otthoni kanapémon ücsörögve sikerült fellapoznom. Előzetes kedvcsinálónak csak annyit, a felületes képnézegetős-főcímelolvasós stratégia ez esetben nem elégített ki, így csak késő este tettem le a könyvet.
Nem zengek ódákat sem Farkas Ibolya színművésznőről (aki a címadója és főhőse a beszélgetőkönyvnek), sem Nagy Miklós Kundról (a könyv szerzője, kérdések kiötlője, és a válaszok „kicsikarója”), egyszerűen úgy olvastam a könyvet, mintha a feltett kérdésekre én várnám a választ egy olyan művésznőtől, aki ötven éve élete meghatározó részét a színpadon tölti, és aki mély átéléssel olyan időkről, rendszerről, az akkori cenzúráról, politikai-társadalmi viszonyokról és viszályokról mesélt, amelyeket én csak hírből, vagy szüleim emlékeiből ismerek. Nyilván sok személyes vallomásra is számítottam… és volt bőven az is.
Ezekkel a gondolatokkal a fejemben mentem el a könyv pénteki bemutatójára, amelyet Demény Péter nyitott meg, és – egy beszélgetőkönyvről, interjúsorozatról lévén szó – kiemelte az interjúalany, de a kérdező személy kreativitásának, éles látásának, és főleg a kitárulkozásnak lehetőséget adó helyzetek teremtésének a fontosságát is.

És igen, talán kijelenthetjük, hogy egy életinterjúnak sosem lehet a végére érni, mindig akadnak megválaszolatlan kérdések, kitárgyalatlan témakörök, de a szerző, három napos hosszas beszélgetés, és több tíz órányi hangfelvétel eredményeképp, ha nem is egy összefoglaló, de mindenképp egy izgalmas, őszinte, valós emberi beszélgetés hangulatát idéző könyvet írt meg.
Farkas Ibolya pályája kezdetéről mesél, a (szakmai) bizalom és az őszinteség fontosságáról, kolozsvári sikereiről, de bizony negatív kritikáiról és bukásairól is őszintén képes vallani. Egy egész alfejezet szól az alakított szerepeiről, beavat azokba a kulisszatitkokba, hogy miként sikerült minden alkalommal azonosulnia a különböző szerepekkel, hogyan sikerült vastapsot kiérdemelnie tragédiában és komédiában mutatott alakításaival egyaránt.

A művésznő őszintén beszél arról a szívszorító eseményről is, amikor a Lovak a virágoskertben című műsorát sok hosszas és kínos vizionálás után a premier előtti utolsó percben betiltották. „Éreztem, hogy kihűl körülöttem a világ, (…), most nem kérdezem, hogy miért, de csak annyit kérek, hogy ne azt írják ki, hogy . Találjanak ki bármit, csak ezt ne!” Végül három hónapra rá engedélyezték, a maga Farkas Ibolya által összeállított műsor színrevitelét, így az annyi ellenállásba ütközött előadást teltház fogadta, és hatalmas sikere lett.
A színésznőnek az utolsó kérdést a könyvbemutatón tette fel az író, éspedig azt, hogy mitől fél. Nehéz, és kényes kérdés, de Farkas Ibolya válasza az volt, hogy fél, hogy nem valósíthat meg szakmai téren mindent, amit még szeretne, hisz még nagyon szeretne a színpadon lenni, mert „a színész kétszer hal meg: egyszer, amikor elfelejtik, másodszor meg, amikor valóban meghal.”

Share Button
Ennyien olvasták: 290

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.